Világ és egyéb katasztrófák

Írtam már sokat romantikus filmekről, írtam már sokat jóképű színészekről, írtam már sokat nagyszerű alakításokról és írtam már sokat kihagyhatatlan filmekről. Ezúttal minderről szó lesz két - számomra igen kedves - film kapcsán, amelyek, mint nemsokára ki fog derülni, sok ponton kapcsolódnak egymáshoz.

Nem sok alkotást éri az a megtiszteltetés, hogy elmondhatja magáról, hogy e sorok írója már maga sem tudja megszámolni hányszor látta. Illetve ha éppen megpillantja valamelyik televíziós csatornán, nem bírja ki, hogy ne nézze végig vagy ezredszerre. Tegnap este is ez történt: az ATV-n (amit talán most néztem életemben először) esti kapcsolgatás közben felfedeztem, hogy a Kate és Leopoldot adják, ami már annak idején moziban is elvarázsolt. Voltam annyira mázlista, hogy a film kezdése után 10 perccel kapcsolódtam be, így a legkedvesebb jeleneteimről nem maradtam le.

E nagyszerű, vérbeli romantikus vígjáték alaptörténete a következő: napjaink New Yorkjában élő Stuart felfedezi, hogyan juthat vissza az ipari forradalom korszakába. Ám mielőtt visszaindulna, üldözőbe veszi egy herceg, Leopold, aki egy véletlen folytán Stuartot követve a 21. századba csöppen. Stuart szerint egy hetet kell várni a következő lehetőségig, amíg visszajuthat. Ám sajnos Stuarttal szörnyű baleset történik és nem tud vigyázni Leopoldra. Így a herceg összeismerkedik Stuart volt barátnőjével, Kate-tel és annak öccsével, aztán ügyes-bajos dolgaikat megoldva a film végére mindenki boldoggá válik.

A Kate és Leopold főszerepében Meg Ryant és Hugh Jackmant láthatjuk. Az ő összepárosításuk két dolog miatt sikerült tökéletesre: egyrészt Meg Ryan már annyi romantikus filmben szerzett rutint, hogy minden ilyen típusú film arannyá válik a keze nyomán, másrészt Hugh Jackman akkoriban számított Hollywood egyik legújabb szívtiprójának és mindenki iránta érdeklődött. Ilyen esetben már egy bugyuta forgatókönyvvel is garantált lett volna a siker, ám se Ryan, se Jackman nem adja ilyen könnyen magát, szerencsénkre. Ugyanis egy rendkívül üdítő, újszerű, vidám és érzelmes, szórakoztató és mégsem gagyi, se nem nyálas filmet hoztak össze.

Miközben néztem ezt a herceges filmet, eszembe jutott egy másik, hasonlóan meseszerű álomvilágban játszódó romantikus csodafilm, a Bűbáj, amit szintén megnéztem aznap este. Mit tagadjam, a Bűbájt is láttam moziban és egyenesen imádtam, akárcsak a Kate és Leopoldot. Tulajdonképpen a Bűbáj a Kate és Leopold továbbfejlesztése, vagy úgyis mondhatnám, bonyolítása. Mert ha szimplán lekoppintotta volna a sztorit, biztos engem se varázsolt volna el, de itt szerencsére nem erről van szó.

Rajzfilmként kezdődik a Bűbáj: Giselle egy mesehősnő, aki várja az őt elvarázsoló herceget, aki meg is érkezik. Ám a gonosz mostoha nem tűrheti, hogy fia egy nála szebb nőt hozzon a házhoz, ezért tőrbe csalja szegény Giselle-t: egy kútba néz, ami elrepíti őt jelenkorunk New Yorkjába. Innentől játszanak hús-vér színészek a filmben. Természetesen a gyermekien naív Giselle szörnyű megpróbáltatásokon esik át, mire összetalálkozik egy válóperes ügyvéddel és kislányával, akik elszállásolják. Ám a helyzet természetesen nem olyan egyszerű, mint elképzelnénk: Robertnek menyasszonya van, Giselle-t pedig jön megmenteni Edward herceg, aki mit sem sejt anyja gonoszságairól.

A Bűbáj abban hoz újat a Kate és Leopoldhoz képest, hogy egyrészt több eltévedt enyén jelenik meg napjaink New Yorkjában, másrészt két boldognak tűnő pár is van és elsőre nem olyan egyértelmű, hogy ők valaha felcserélődnének vagy ilyesmi. De aztán a forgatókönyvírók itt is követték a jól bevált receptet: minden jó, ha a vége jó.

A főszerepeket ezúttal Amy Adamsre és Patrick Dempsey-re osztották. Előbbi talán ezzel az alakításával vált ismertté, rendkívül szimpatikus jelenségként mozgott a vásznon. Utóbbit pedig senkinek nem kell bemutatni, aki képben van napjaink legszexisebb színészeivel, hiszen Patrick Dempsey azt hiszem még most is, elég előkelő helyet foglal el e listán. Persze őt sem csak ezért lehet szeretni, mert rengeteg film van már a háta mögött, kifizette a tanulópénzt, és már sármja és színészi játéka is teljesen összhangban van.

Szóval, ha romantikus estét tervez az ember, nekem e két film lenne az ajánlatom. Persze, ha csak valami kellemes kikapcsolódást szeretnénk, akkor is megfelelő választásnak bizonyulnak. Mindkét alkotás egy álomvilágba repíti nézőjét, és megbizonyosodhatunk, hogy ott sem minden szép és tökéletes, ők is tudnak veszekedni, vannak problémáik. Annak ellenére, hogy mindkétszer valódi hercegekről, hercegnőkről, varázslatról beszélünk, mégis kapunk egy hétköznapi üzenetet: minden csak szeretet kérdése, a boldogsághoz csak érzések kellenek, nem letűnt korok vagy anyagiak. De a magasröptű gondolatomat a következő romantikus nagyjelenettel fejezném be: katt ide ;)