2010. január 25., hétfő
Emlékeim szerint az Alkonyat-Újhold kétszeri mozis megtekintésekor találkoztam először A hercegnő és a béka című rajzfilmmel bemutató formájában. Akkor eldöntöttem, hogy ha moziban nem is, de egyszer minden bizonnyal meg fogom nézni, mert még mindig nem nőtt a fejem lágya annyira, hogy kiábránduljak a Walt Disney rajzfilmekből. Sőt, már csak azért is kíváncsi voltam rá, mivel a hagyományos, X-Y tengelyen elhelyezett figurákat láthatunk, ellentétben a napjainkban nagy menő Z tengellyel kiegészülő grafikai csodákkal. A hercegnő és a béka két okból is a múlt századba repíti a nézőt: egyrészt a történet New Orleans-i jazz birodalom korszakában játszódik, másrészt visszatértek az a kedves Disney figurák, akik nem gusztustalankodnak meg trágárkodnak, hanem szimplán valamilyen emberi értéket képviselnek.
A történet középpontjában egy feket pincérnő áll, akinek minden vágya, hogy édesapja nagy álmát teljesíteni tudja: önálló éttermet szeretne nyitni. A bonyodalom akkor kezdődik, amikor a rajzfilm többi érdekes karakterével összehozza a véletlen: egy voodoo mágussal, egy herceggel illetve a mocsár élővilágával. Nem meglepő módon a jó elnyeri méltó jutalmát, a rossz pedig a büntetését. A rajzfilmben pedig megmutatkoznak a szokásos pozitív értékek, mint a szeretet, barátság, önfeláldozás, kitartás, illetve meg tudjuk, hogy nagyon rossz dolog a képmutatás, a gonoszság vagy mások becsapása.
Lehet, hogy én láttam már túl sok rajzfilmet, mindenesetre A hercegnő és a béka karakterei közül jó párat ismerősnek találtam. Először a főhősnőnket, aki okos, kedves, céljai vannak és meg tud változni, aminek jutalma a boldogság lesz - akárcsak Belle A szépség és a szörnyetegben. Aztán a bűvész ármánykodásairól, sötét tekintetéről és vékony, hosszúkás testalkatáról megidéződött előtt Az oroszlánkirály Zordonja és az Aladdin Jaffarja. A vígkedélyű, jó szándékú, melák aligátor karaktere pedig egészen Balus volt A dzsungel könyvéből. Talán a herceg volt az egyetlen figura, aki valami újat hozott: eredendően érdek házasságot szeretett volna kötni, hogy anyagi helyzetét rendbe hozza, mert valójában ő egy léhűtő zenész. De nem kell aggódni, a rajzfilm végére ő is pozitív irányba változik.
Egy amúgy is jó rajzfilmen pedig még többet dob, ha sikerül a szinkronhangokat eltalálni. Ezúttal erre sem lehet panasz: a főhősnőnek Vágó Bernadett kölcsönözte hangját, aki korábban már a Bűbáj Giselle-jeként is szinkronizált, illetve az Operettszínházban A szépség és a szörnyeteg Belle-jét is játssza. A másik szereplőnek az egykori Megasztáros Pál Tamás kölcsönözte hangját, aki már akkor is összefüggésbe került a rajzfilmek világával. Kiemelendő Mikó István pösze szentjánosbogara, a Barátok közt Vandájának (Kardos Eszternek) a hisztériás jelenetei a hercegre várva, továbbá Gesztesi Károly, Molnár Piroska és Janza Kata (aki ezúttal kivételesen nem énekelt).
Összességében nagyon tetszett a rajzfilm, mondhatni a várakozásomon felül teljesített. Szerintem méltó utódja a Walt Disney korábbi nagy dobásainak, mint A szépség és a szörnyeteg, az Aladdin, Az oroszlánkirály vagy A dzsungel könyve. Szeretem én ezeket a 21. századi csodaműveket is, mint a Jégkorszak trilógia vagy a Madagaszkár, viszont egyik sem tudott azért olyan élményt nyújtani mint ezek az egykori nagy alkotások. Remélem a Walt Disney-nek még van a tarsolyában egy-két ilyen hercegnős vagy békás sztori.
Subscribe to:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Ezt is láttam, tényleg aranyos volt. Bár nekem jobban bejön a Shrek, L'ecsó, Szörny Rt. és társai típusú rajzfilmek, ennek kicsit maradi hatású a kivitelezése.
Megjegyzés küldése