Világ és egyéb katasztrófák

Mielőtt megnéztem volna e csodálatos filmet, már megérett a fejemben az elhatározás, hogy mindenképpen papírra – azaz monitorra – vetem gondolataimat vele kapcsolatban. Ennek oka igen egyszerű: amikor magyar nyelven kerestem róla bármiféle tájékoztatást, pár mondatnál többet nem találtam. Aztán az All About Steve (magyarul kb. Mindent Steve-ről) megtekintése utána kicsit pihentettem az ötletet, mert komolyabb gondolkodást nem indított el bennem. Végül mégiscsak visszatértem a témához, egyrészt a sok-sok Arany Málna-jelölése kapcsán, másrészt azért Bradley Cooper mégiscsak meg ér pár sort, Sandra Bullockról nem is beszélve.

A történet a következő: adott egy elég kelekótya, még hajadon főhősnőnk, aki rejtvények készítésével foglalkozik és túlzottan rózsaszínben látja a világot. Szüleivel él, aki nem bírják tovább nézni gyermekük egyedüllétét és egy randit szerveznek neki. A férfi maga a megtestesült tökély, a nő viszont a szokottnál is idiótább. Így a férfi le akarja pattintani, a nő pedig eszelős üldözésbe kezd a piros csizmácskájában és akár a világ végére is képes lenne üldözni. A végkifejlet előtt izgalmas fordulatok várhatók, sőt a befejezés sem teljesen úgy alakul, ahogy azt először elképzelnénk.

Akkor mi is itt a gond? Miért nem tetszett és miért az a sok Arany Málna-jelölés? Tulajdonképpen ennek okát leginkább abban látom, hogy Sandra Bullock karaktere igaz, hogy kedvesnek és szimpatikusnak indult, viszont egy idő után ellenszenves és szánalmas lett. Szerintem mindenki életében vannak olyan szakaszok, amikor túlzásba viszi a rajongást, de csak kevesek süllyednek idáig – így nehéz azonosulni, egyáltalán szívünkbe zárni a főszereplőt. Aztán e gondolatmenet nyomán haladva rájöttem: ez nem is olyan egyszerű vígjáték, szerintem egy görbe tükröt állít a mai világnak, ami tele van idolokkal és a sztárokat szinte reklámcikként erőltetik rá a vásárlókra (lásd a sok-sok parfüm,kozmetikai szerek, ruhakollekciók, sőt az újság címlapok is ide sorolhatók). És ha nem vigyáz az ember fia/lánya, akkor egy szép napon olyan álomvilágba csöppenhet, mint e film főszereplője - az meg ugye a látottak alapján se lenne jó senkinek sem...

Visszatérve előző bekezdésem első két mondatára: akkor mi is a gond? Sandra Bullock szerintem jól játszotta ezt a debil, túlkoros fruskát – régen láttam ennyire könnyedén és viccesen színészkedni, szerintem újabb arcát mutatta meg a filmben. Mindössze a neki írt karakterrel volt a gond: az a piros csizma, meg az eltúlzott rajongás sült el visszafelé. Sokkal viccesebb és szórakoztatóbb lehetett volna a film, ha a főhősnő csak egy cseppet visszafogottabb és akkor könnyebben megszerethetné a néző is. Bradley Cooper meg a Másnaposokhoz képest nem hozott semmi újat, sőt az All About Steve leginkább az ő szépfiú imidzsére építkezik, és nagyon jól néz ki minden körülmények között – sőt, a megszokott módon vicces is.

Hogy miért ők lettek a legrosszabb páros Arany Málna-díjának egyik jelöltjei? Ha magára az elfuserált forgatókönyvre vonatkozik (amiért nem érdemtelenül szintén jelölést kapott), akkor talán érthető, mert jómagam sem találtam semmi értékelhetőt egy bunkó szívtipró és egy megszállott középkorú nő (aki tiniként öltözködik, mi több viselkedik) románcában. Viszont magukkal a színészekkel nem volt gond, sőt szerintem kifejezetten jól mutattak volna egymás mellett, ha a körülmények normális történetben hozták volna össze őket. Szó, mi szó – nem annyira béna film ez, csak a forgatókönyv förtelmes, amúgy jó színészi munka és - megkockáztatom – újszerű mondanivaló is meghúzódik a háttérben.