Világ és egyéb katasztrófák

Sosem szerettem a Valentin-napot: igazából nem szoktam felszólalni hazánk amerikanizálódása ellen, sőt felvállaltan azok közé tartozom, akik rajonganak az amerikai filmekért, nagy álmuk New Yorkba és Hollywoodba eljutni, illetve szívesen járnak Mekibe. De ezt a Bálint-napot sosem tudtam megszeretni. Az, hogy az ember szeret valakit, miért csak egy napra korlátozódóan ünnepelje meg vagy mutassa ki? Egyszerűen kiütések lepik el az arcomat, amikor meglátom azt a sok giccses szívecskét és rózsaszín plüssmacit a boltok kirakatában, illetve hányingerem támad a vörös rózsával a kezükben egymást nyaló-faló tiniket látva a buszmegállóban február 14-én. Ez az a nap, amikor legszívesebben ki sem dugnám az orrom otthonról. Szerintem a szerelem leginkább két emberre tartozik, annak dolga megünnepelni azokat a bizonyos évfordulókat - ha ragaszkodnak a szerelem időponthoz kötött megemlékezéséhez. Amikor pedig az egész világ ugyanakkor éljenzi a szerelmet és öltözik rózsaszínbe, akkor éppen annak személyes, intim jellege veszik el. Legalábbis szerény véleményem szerint.

A másik furcsaság idén, amely jómagam és a Valentin-nap kapcsolatát jellemzi, hogy külön bejegyzést szentelek egy február 14. körül az MTI-n megjelent hírnek. Lássuk csak:

Az amour, vagyis a franciául mondott szerelem a legromantikusabb szó a világon - válaszolták nyelvészek egy Bálint-nap alkalmából készült felmérésben.

Kis különbséggel ugyan, de második helyre szorult a szerelem olasz megfelelője, az amore. A harmadik helyre a bellissima került, amely olaszul és spanyolul is nagyon szépet jelent. A negyedik helyen a tesoro végzett: olaszul és spanyolul is kincset fejez ki. A szó a mi tesoro, vagyis kincsem formában került fel a listára.

A legromantikusabb szavak között az olaszok állnak az élen, és a legromantikusabb nyelvnek is az olaszt választották a megkérdezettek. A nyelvek között a francia lett a második, a harmadik helyre - jócskán lemaradva - a spanyol és az angol került holtversenyben. A felmérésben megkérték a nyelvészeket arra is, válasszák ki, melyik nyelven hangzik a legkevésbé romantikusan az a szó, hogy "szeretlek". A győztes a japán "vatakusi-va anata-vo ai simaszu" lett, a walesi "rydw i'n dy garu di", valamint a Star Trek univerzum nyelvén, klingonul mondott "qaparha" előtt. A közvélemény-kutatást egy londoni székhelyű fordítóiroda, a Today Translation végezte 320 nyelvész megkérdezésével."

Szép nyelv a francia, mindig is szerettem - annak ellenére, hogy ha már valamilyen idegennyelven kell beszélnem, inkább az angolt preferálom. Szerintem igazán szépen franciául csak a franciák tudnak beszélni - nincs az az isten, ami rávinne, hogy a logopédus által is megdicsért, kifogástalan beszédtechnikám mellett megtanuljak raccsolni. És az is bizonyos, hogy amikor angolul beszél az ember, nem kell sokat gondolkodnia, hogy a főnév férfi- vagy nőnemű, illetve az igeragozás is sokkal kevesebb problémát okoz, az igeidőkről nem is beszélve...

Másrészről összehasonlíthatjuk az angolok és a franciák beszédstílusát. Természetesen filmes tapasztalattal is rendelkezem, hogy egy felirat nélküli angol filmből sokkal többet megértek mint egy ugyanilyen franciából - de egy hét leforgása alatt a valóságban is igazolódott számomra, hogy amíg az angolok egész érthetően beszélnek, addig a franciák kifejezetten hadarnak. Pár éve részt vettem egy utazási iroda londoni túráján, aminek kifejezett szépsége volt, hogy Veszprémtől a brit fővárosig, sőt azon túl is, busszal jutottunk el. Imádok utazni és nézni a tájat - mindössze annyi a problémám, hogy mozgó járműben nem tudok aludni, de ez itt nem okozott problémát, mivel minden éjszakára volt szállásunk. Így 1-1 éjszakát töltöttünk odafelé és visszafelé is Metz külvárosában. Indulás után, Metz és Calais között fél úton, a nagy kukoricatáblák közepén, megálltunk egy benzinkútnál - gondoltam most ugrik a majom a vízbe: és a boltban mosolygósan "bonjour"-oztam a fiatal pénztárosnak. Ő pedig szintén kedves volt - ami a franciáktól állítólag furcsa - és beszélt meg kérdezett. De hogy mit, azt a mai napig nem tudom: az utazás előtt egy hónappal szerzett középfokú komplex francia nyelvvizsga kevésnek bizonyult, hogy bármit is felfogjak belőle, de a francia srác sem törte magát, hogy megértesse mondandóját.

Bezzeg Dover fehér szikláinál is megértettem, amikor a kompon angolul megkért egy takarító, hogy ne lépjek a frissen felmosott kőre, illetve első állomásunkon, Canterbury-ben felfogtam az ajándékboltban, hogy a pénztáros aprót kér a papírpénz helyett. Londonban pedig nemcsak a nyelv érthetőségét és az angolok kedvességet tapasztaltam, hanem kifejezetten segítőkészséget is: volt aki kijavított, hogy ők más kifejezést használnak erre a szóra.

Viszont a francia gyönyörű nyelv: nagyon szépen hangzik, kellemesen csengenek a szavak. Ezért nem lepődöm meg, hogy a fenti kutatás eredménye is azt bizonyítja, hogy a franciák szerelmi szava a legszebb. Bár nekem az 'amour'-nál jobban tetszik a 'Je t'aime' kifejezés. Azt hiszem, ez volt az első mondat (amit akkor még egy szónak véltem), amit tudtam franciául - aztán később jól meglepődtem, hogy ily bonyolultan írják le ezek a megátallkodottak, hogy 'zsötem'. Illetve francia tanulmányaim elmélyítése előtt még tisztában voltam a 'Voulez vous coucher avec moi c'est soir' kérdés jelentésével is - de ez csak a Moulin Rouge film betétdalából ragadt rám. :) Természetesen, ma már többet tudok franciául, még ha kevesebbet is használom. De a 'zsötem' továbbra is a kedvenc kifejezésem maradt. Íme egy ide illő dalocska - természetesen en francais: katt ide ;)