2010. február 24., szerda
Apja halála után négy hónappal, 1440. február 22-én látta meg a napvilágot Komáromban V. László, Habsburg Albert magyar király és Luxemburgi Erzsébet gyermeke. Így egyes források Utószülött Lászlóként emlegetik. Életének rövid 17 éve igen mozgalmas volt, tele cselszövéssel és ármánykodással.
Hazánkban V. László volt a második Habsburg-házból származó király és a történelemben az egyetlen Habsburg uralkodó, aki magyar földön született. Három hónapos korában koronázták királlyá, de ténylegesen csak 1444-ben vált Magyarország uralkodójává. Tizenkét éven keresztül Stájerországban tartózkodott III. Frigyes osztrák császár felügyelete alatt. Ez időben Hunyadi János volt Magyarország kormányzója. 1452-ben fegyveres erők hatására III. Frigyes Cillei Ulrik grófra bízta V. Lászlót.
Enea Silvio, sienai püspök beszámolója következőképp festi le az ifjú király egy napját ekkortájt: „Reggel, alighogy ágyából felkel, görög csemegeborral és cukorba főtt dióval kínálják, mely után misét hallgat, majd amikor termeibe visszatér, terített asztal várja, szárnyas sültekkel és magyar borral. Ebédre mindig legalább tizenhárom fogást és erős osztrák borokat szolgálnak föl, ezalatt bohócok, énekesnők és táncosnők előadásaikkal a király érzékiségére hatnak, míg gyenge elméjét hízelgő udvaroncok a nagyság álomképeivel töltik meg. Ebéd után a király pihen. Mikor felébred, erős bor és gyümölcsbefőtt az érzékeket új gyönyörökre teszik fogékonnyá. Ekkor a király néha a tanácsosokkal tart megbeszélést, de legtöbbször a városba lovagol kecses hölgyek látogatására. Visszajövet készen találja a vacsorát, mely válogatott gyönyöreivel késő éjjelig tart. És ennek dacára lefekvés előtt újból borral és cukros gyümölccsel kínálják.”
1455. jelentős év volt V. László életében, mivel uralkodása alatt ekkor látogatott először Budára, de nem a várt fogadtatásban részesült. Hunyadi János 1456-os halála után csak fokozódott az elégedetlenkedés a főurak között. Hunyadi László, a volt kormányzó fia egy rövid szóváltás után megölte Cillei Ulrikot, a királyt pedig kísérete nélkül a nándorfehérvári várba zárta. Kényszer hatására V. László esküt tett Szilágyi Erzsébetnek, hogy egyik Hunyadinak sem esik bántódása, de nem állta a szavát: Lászlót lefejeztette, Mátyás megkezdte prágai fogságát. Ez az időszak az utókor alkotóit több ízben megihlette. Erkel Ferenc Hunyadi László című operája illetve Arany János V. László című balladája is ezt a kort dolgozza fel.
V. László ezután elhagyta az országot és menyegzőjének előkészületeibe merült. 1457. november 23-án három napig tartó rosszullét után váratlanul életét vesztette tizenhét évesen. Halálának körülményei nem tisztázottak: felmerült mérgezés gyanúja, bubópestis lehetősége és akkortájt fehérvérűség néven ismert leukémia sem zárható ki.
Enea Silvio, sienai püspök beszámolója következőképp festi le az ifjú király egy napját ekkortájt: „Reggel, alighogy ágyából felkel, görög csemegeborral és cukorba főtt dióval kínálják, mely után misét hallgat, majd amikor termeibe visszatér, terített asztal várja, szárnyas sültekkel és magyar borral. Ebédre mindig legalább tizenhárom fogást és erős osztrák borokat szolgálnak föl, ezalatt bohócok, énekesnők és táncosnők előadásaikkal a király érzékiségére hatnak, míg gyenge elméjét hízelgő udvaroncok a nagyság álomképeivel töltik meg. Ebéd után a király pihen. Mikor felébred, erős bor és gyümölcsbefőtt az érzékeket új gyönyörökre teszik fogékonnyá. Ekkor a király néha a tanácsosokkal tart megbeszélést, de legtöbbször a városba lovagol kecses hölgyek látogatására. Visszajövet készen találja a vacsorát, mely válogatott gyönyöreivel késő éjjelig tart. És ennek dacára lefekvés előtt újból borral és cukros gyümölccsel kínálják.”
1455. jelentős év volt V. László életében, mivel uralkodása alatt ekkor látogatott először Budára, de nem a várt fogadtatásban részesült. Hunyadi János 1456-os halála után csak fokozódott az elégedetlenkedés a főurak között. Hunyadi László, a volt kormányzó fia egy rövid szóváltás után megölte Cillei Ulrikot, a királyt pedig kísérete nélkül a nándorfehérvári várba zárta. Kényszer hatására V. László esküt tett Szilágyi Erzsébetnek, hogy egyik Hunyadinak sem esik bántódása, de nem állta a szavát: Lászlót lefejeztette, Mátyás megkezdte prágai fogságát. Ez az időszak az utókor alkotóit több ízben megihlette. Erkel Ferenc Hunyadi László című operája illetve Arany János V. László című balladája is ezt a kort dolgozza fel.
V. László ezután elhagyta az országot és menyegzőjének előkészületeibe merült. 1457. november 23-án három napig tartó rosszullét után váratlanul életét vesztette tizenhét évesen. Halálának körülményei nem tisztázottak: felmerült mérgezés gyanúja, bubópestis lehetősége és akkortájt fehérvérűség néven ismert leukémia sem zárható ki.
Subscribe to:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése