Világ és egyéb katasztrófák

Johnny Mercer szövege nyomán Henry Mancini zeneszerző kifejezetten Audrey számára komponálta a Moon Rivert. Az 1957-es Édes pofa című filmben Hepburn már énekelt néhány dalt, ezért Mancini tisztában volt a sztár énekhangjának korlátaival. Egyetlen oktáv hangterjedelemre írta meg a melódiát, hiszen a szoros forgatási menetrend egyébként sem tette lehetővé, hogy a színésznő előzetes énekleckéket vegyen. Egy belső elővetítést követően a Paramount egyik illetékese állítólag ezt mondta: „Nos, remélem, az első dolog, amit teszünk, hogy kivágjuk azt a bugyuta dalt.” A legenda szerint Audrey ingerülten felpattanva kijelentette: „Csak a holttestemen keresztül!” A színésznő akarata győzött, és neki lett igaza: a dal Oscar-díjat kapott, örökzöld slágerré vált, ám Mancini szerint soha senki, még a legnagyobb sztárok sem tudták olyan varázslatosan elénekelni, mint Audrey Hepburn. Ennek ellenére a dal egészen Hepburn haláláig nem jelent meg hivatalos kiadású hanglemezen.

Ám az évek során a dal igen népszerű lett szerte a világon, sok énekes vette fel a repertoárjába, többek között Frank Sinatra, Barbra Streisand, Louis Armstrong, Judy Garland, Andy Williams, Karel Gott, Katie Melua, R.E.M., Westlife is. Magyarországon is többnyire az eredeti angol szöveggel éneklik, bár létezik magyar fordítása is.

Moon River

Moon River, wider than a mile,
I'm crossing you in style some day.
Oh, dream maker, you heart breaker,
wherever you're going I'm going your way.

Two drifters off to see the world.
There's such a lot of world to see.
We're after the same rainbow's end--
waiting 'round the bend,
my huckleberry friend,
Moon River and me.

Hold folyó

Hold-folyó, átevezek még
az emlékeid kék vizén.
Te vén folyó,
Te bölcs folyó,
Bár hosszú az utad,
Elkísérlek én.
Két vándor,
Nem várhat tovább,
A messzi nagyvilág a cél.
Gyors szél
Hajtja majd csónakunk,
Szállunk könnyedén,
A szivárvány ölén,
Hold-folyó és én…

Természetesen e sorok szerzőjének véleménye sem maradhat ki. Tulajdonképpen az is jelent egy bizonyos állásfoglalást, hogy külön bekezdésben foglalkozom a dallal. Őszintén szólva, az Álom luxuskivitelbennel csak az elmúlt karácsony táján ismerkedtem meg, de a Moon Rivert. már korábban is hallottam. Leginkább akkor hagyott bennem mély nyomot, amikor először megnéztem a Kate és Leopold című romantikus filmet. Ebben van egy olyan jelenet, amikor Hugh Jackman egy veszekedés után úriember módjára kibékül Meg Ryannel, aztán egy New York-i lakóház tetején lehuppannak egy fotelbe és nézik a szemben lévő házat. Meg Ryan pedig elmeséli, hogy minden nap éjfélkor egy öreg bácsi meghallgatja az Álom luxuskivitelben zenéjét, aztán lekapcsolja a villanyt - és a filmben láthatjuk is ezt az eseménysort, zenei aláfestéssel.

Nagyon szeretem ezt a dalt: nem is tudom, létezik-e ennyire szívbe markoló zene. Maga az egyszerűsége a leggyönyörűbb benne: nem kell nagy énektudás, senki akarja lehozni a csillagokat az égről miközben elénekli - mégis a dallamvilága és a kísérőzene harmóniája lenyűgőzi a hallgatóságot, a szövegről szépségéről nem is beszélve. A Moon River egy fájdalmas, szomorú dal, tele érzelmekkel - mégsem hangolja le az embert, inkább nosztalgiára vagy álmodozásra készteti. Kifejezetten melankolikus hangulathoz illik - igazi örökzöld sláger, amit az unokáink is ismerni fognak, remélem leginkább Audrey Hepburn tolmácsolásában.