2010. február 10., szerda
A Fame című musical tulajdonképpen alapműnek számít a műfajban. Minden valamire való musical énekes játszott benne, netán énekelt részletet belőle - hiszen éppen arról szól, hogy lesz egy hétköznapi, ámde tehetséges emberből közkedvelt sztár. Vannak könnyebb, aztán nehezebb időszakok, van aki bírja, van aki nem, vannak buktatók, vannak akik szerencsések, de kell áldozatokat hozni, alázatot gyakorolni, és legfőképp akarni: nem egy tündérmese elérni az áhított hírnevet - ami pedig utána jön, az már más darabnak lehetne alaptémája.
Baby you look at me
And tell me what you see
You ain't seen the best of me yet
Give me time I'll make you forget the rest
I got more then you
And you can set it free
I can catch the moon in my hand
Don't you know who I am
Remember my name
Fame
I'm gonna live for ever
I'm gonna learn how to fly
I feel it coming together
People will see me and cry
I'm gonna make it to heaven
Light up the sky like a flame
I'm gonna live forever
Baby remember my name
Baby you hold me tight
Cause you can make it right
You can shoot me stright to the top
Give me love and take all I got
Baby I'll return
To much is not enough
I can ride your heart till it breaks
Oh I got what it takes
Fame
I'm gonna live for ever
I'm gonna learn how to fly
I feel it coming together
People will see me and cry
I'm gonna make it to heaven
Light up the sky like a flame
I'm gonna live forever
Baby remember my name
Fame
I'm gonna make it to heaven
Light up the sky like a flame
I'm gonna live forever
Baby remember my name
Fame
I'm gonna live for ever
I'm gonna learn how to fly
I feel it coming together
People will see me and cry
I'm gonna make it to heaven
Light up the sky like a flame
I'm gonna live forever
Baby remember my name
És itt egy szintén nézhető/olvasható magyar verzió a Szinetár-Bereczki házaspártól:
Bébi, nézz most rám, te mindent láthattál,
láttad azt, hogy küzdelem lett az életem
– hogy egyszer a fényben láss!
De ez még nem minden, csupán a kezdet még,
képzeld el, nagy címlap az ég, s csillagként ott fenn!
Az én nevem – nézd!
Fény!Szárnyára vesz majd a hírnév,
szólít egy hang:te is szállj!(szállj)
Átölelnék minden embert, hisz általuk lettem a sztár!
Fény!Érzem, hogy éget, hogy átjár, így lesz ez már örökké!
Szállj! Láthatod majd, csak rám nézz,
emlékezz rám, amíg élsz!Emlékezz! Emlékezz!
Bébi, ha itt a láz csak taps kell, semmi más!
Hát higyj bennem és légy nagyon jó,
úgy szeress, hogy érezzem, nincs is rá szó!
Bébi, a fénybe föl,nagy út a semmiből.
De egy nap mindent megkapok én,
s értem gyúl ki a fény!
Fény!Szárnyára vesz majd a hírnév,
szólít egy hang:te is szállj! (szállj!)
Átölelnék minden embert,hisz általuk lettem a sztár!
Fény!Érzem, hogy éget, hogy átjár,
így lesz ez már örökké!
Szállj!Láthatod majd, csak rám nézz,
emlékezz rám, amíg élsz!Emlékezz! Emlékezz! Emlékezz!Emlékezz rám!
Fény!Szárnyára vesz majd a hírnév
Szólít egy hang te is szállj! (szállj!)
Átölelnék minden embert,hisz általuk lettem a sztár!
Fény!Érzem, hogy éget, hogy átjár,
így lesz ez már örökké!
Szállj!Láthatod majd, csak rám nézz,
emlékezz rám, amíg élsz!FÉNY!
A Fame című musicalt már egyszer 1980-ban is megfilmesítették, én is láttam – legalábbis egy darabig. Tulajdonképpen nem tudott lekötni, nem tetszettek sem a szereplők, sem a környezet, mi több, a zene sem, így a végére sem értem. Azt hiszem valahol annál a jelenetnél hagytam abba, amikor az egész növendék iskola az utcán vonaglott és kocsik tetején táncikáltak meg a tűzcsapok is beindultak… Annyira valószerűtlen volt az egész, hogy nem tudtam komolyan venni. Viszont moziban láttam ennek a 2009-es újabb feldolgozásnak a trailerét. Mint látható, új köntösbe öltözött a darab: új arcok, újrakevert zene, napjaink környezete, emberei, problémái – a tanulók között egyetlen ismert arcot sem fedeztem fel, szerintem ők a történethez illeszkedően ifjú, szárnybontogató tehetségek.
A történet sok szálon fut: az egyetlen közös a film középpontjában álló művészi iskola növendékeiben, hogy ugyanott tanulnak, ismerik egymást. Színészek, rendezők, táncosok, énekesek, hangszeresek, festők – mindegyik terület prototípusa felfedezhető a Fame-ben. A színészek megpróbálják elsajátítani az évek folyamán, hogy egyrészt engedjék el magukat, másrészt, ne magukat vigyék a színpadra, hanem a szereppel azonosuljanak. A táncosok között kiderül, hogy a tehetségesnek tűnő tanoncok közül kiből válhat valódi művész. Az énekesek megtanulnak érzéssel énekelni, nemcsak kotta szerint. A hangszeren játszók pedig elmélyítik korábbi ismereteiket, kialakul egyéni stílusuk, profiljuk.
Ám mégis csak emberekről, azaz fiatalokról van szó napjaink Amerikájában, így nem meglepő módon semmi sem úgy alakul, ahogy eredendően eltervezték. Talán a drogproblémán kívül minden aktuális szociális gond előjön: rasszizmus, gyűlölet, félelem a szülőktől, leterhelt tinik, szegénység, alkoholizmus, elitizmus, karrier vs. szerelem. törtetés, kihasználás stb. És mindez az áhított hírnév fényében történik, bár az iskola igazgatónője az első nap elmondta a diákoknak, hogy ők művészeket és nem sztárokat képeznek: tanulásuk útjába nem állhat az ilyen meg olyan fellépés, meghívás, szereplés – első az iskola. Aki ezt nem tudja teljesíteni, attól búcsút vesznek.
Az 1980-as feldolgozással ellentétben ez a verzió le tudott kötni. Szerintem ezúttal nem volt probléma, hogy egy régi alkotást leporoltak és újraértelmeztek. Ebből látszik, hogy olyan univerzális darabról van szó, amely még most is megállja a helyét: amióta a hírnévről áhítozik élő és holt, azóta aktuális és az is fog maradni egy darabig. Elgondolkodtató, hogy vajon mégis megéri-e? A történet nyitva marad, hiszen azt nem tudjuk már meg, hogy a sok szenvedés és csalódás után a hőn áhított ismertséget egyrészt megkapták-e, másrészt olyan-e mint amilyennek várták. Ez már a nézőkre van bízva. Szerintem nem is az a lényeg a Fame-ben, hogy kik a szereplők és mit játszanak, hanem bizonyos embertípusokat testesítenek meg, akikkel nap mint nap tele van az újság.
Kinek ajánlanám a filmet? Azoknak nem, akik csak a Fame slágert új verzióját szeretnék látni és hallani, mivel két órát kellene várniuk rá és valljuk be, az eredeti nóta mégis csak jobban szól. Modernizált dallamok vannak a filmben, bár nem azok a tipikus fülbemászó slágerek. Sok tehetséges fiatal feltűnik benne, aktuális problémákat feszegetve – szóval, nem kifejezetten az az „eldobom az agyam, annyira látványos és nagyot szól” dologról van szó, de érdekes, stílusos és elgondolkoztató.
Subscribe to:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése