Világ és egyéb katasztrófák

Az utóbbi évek talán legkiemelkedőbb tévés alkotása a Showtime történelmi témájú sorozata, a The Tudors, amit hazánkban az HBO vetít(ett) 16-os karikával a képernyő sarkában. Michael Hirst forgatókönyvíró produktumát VIII. Henrikről és nejeiről, 2007 óta élvezheti a közönség. Sikerét mi sem bizonyíthatná jobban, mint számtalan díjra való jelölése, melyek közül sokat el is nyert, és az, hogy az imdb-n jelenleg 8.1 csillagon áll (5586 szavazat alapján).

Személy szerint kicsit érthetetlen számomra, hogy hogyan tudtak befektetni ennyi pénzt a szériába. gondoljunk csak bele: a remek színészek nagy része ismert (pláne a hihetetlen "vendégszereplők"! - ezek a legendás sztárok mindig fontos vallási vezetőket alakítanak), a kosztümök nem csak hihetetlenül gazdagok, de változatosak is (Henriken és Annán is talán ha 1x-1x lehet látni ugyanazokat az öltözékeket). Nem spóroltak semmin, az tény, ahogy az is, hogy a dolog bejött nekik. A történetek - bármennyire is mellőzzék sokszor a történelmi igazságot, ha egyáltalán létezik olyan - azóta már könyv alakban is megjelentek az Ulpius-Ház gondozásában.

A rajongók tábora hatalmas, nem egy oldal foglalkozik a témával. A kedvencem a PopTudors, ahol két hölgy, Glennis és Eliza foglalják össze videóbejegyzésekben a történteket. Pólóiknál csak a szövegeik viccesebbek.
A lányok után szabadon, most én is megpróbálom összefoglalni az eddig megjelent évadok legfontosabb momentumait. (Vigyázat, spoiler!)

Pimasz, friss, minden prűdségtől mentes, tele van élettel, szenvedéllyel, erőszakkal. Nem is csoda, hogy Brazíliában és Dél-Koreában rögtön 18-as besorolást kapott.
A történetbe ott kapcsolódunk be, hogy Henrik háborút indít Franciaország ellen. A király még nagyon fiatal és önfejű, tele állandó bizonyításvággyal, pedig már egy ideje ő az uralkodó, és felesége (bátyja egykori jegyese) Aragóniai Katalin (Maria Doyle Kennedy) már életet adott gyermeküknek, a kis Mary hercegnőnek. Henriket Jonathan Rhys Meyers játssza, nem is akárhogyan: egyszerre mutatja meg a király gyermeki, felelőtlen énjét, az érzékeny művészt, az egoista "rocksztárt" és az agressziótól fűtött oldalát is, ahol mindennaposnak számítanak a céltalan dühkitörések (érdemes megfigyelni ilyenkor Jonathan arcát: ahogy az ér kidagad a homlokán, el tudom képzelni, hogy tényleg olyan mérges, hogy mindjárt agyvérzést kap).

Természetesen egy művészetpártoló kor megfilmesítéséből maguk a művészek sem maradhatnak ki. Thomas Tallis (tőle számítják az angol zenét) alakja egészen misztikus: minden részben feltűnik, de sohasem tudjuk miért. Hozzá fűződik a sorozat egyik homoerotikus szála is. A költő és politikus Thomas Wyatt figurája már sokkal összetettebb, ráadásul a sorozat szerint ő volt Anna korábbi jegyese (néhol előfordulnak karakter-összevonások; erre az esetre volt egy konkrét elméletem is, de eddig nem igazolódott be).
Az egyik legkedvesebb szereplő Henrik húga, Margaret (igazából Mary, de hagyjuk rá, elvégre sorozatot nem a hitelességért nézünk), akinek házasságai adják a legviccesebb és legtúlfűtöttebb pillanatokat.

Az évad végére elbukik a papság, a katolikus vallás és királynét visszavonulásra kényszerítik. Kilátásba helyeződik egy új kor, egy új hit, egy új eszmerendszer, egy új nő vezetésével.

Az egyik legnagyobb történelmi buktatója a szériának a kor. Henrik már jócskán túl volt a harmincon, mikor Anna az udvarba került, és negyven is elmúlt, mire nőül vehette. Szerencsére ezt nagyjából figyelembe vették a megfelelő szakemberek, mert évadonként változnak a ruházkodási szokások és a frizurák. Végre kinőtt embereink haja és így sokkal felnőttebbnek látszanak. :)


Az évadkezdő epizódban Henrik kikiáltja magát az angol egyház fejének, Anna pedig igyekszik megszabadítani a kastélyt mindentől, ami Katalinra emlékeztethetné.
A következő 9 epizódban azt láthatjuk, ahogy Anna többször is elvetél, de megszületik Erzsébet, közben Henrik ráun nejére és megismerkedik Jane Seymourral, Charles Brandon szerelmes lesz, a reformáció begyűrűzik, és a többi, és a többi.

Az évad sztárja Peter O'Toole, aki III. Pál pápa szerepében próbálja megfékez(tet)ni Henriket. Egyik kedvenc jelenetem, amikor hátrahőköl Michelangelo dührohamától, majd annyit mond (vagy valami ilyesmit): "Neki megbocsájtunk." (Ebben a szezonban Holbein mestert még csak emlegetik, elsősorban Anna van elájulva a munkájától; hozzáteszem: jogosan.)

Henrik oltár elé vezeti a tisztaság és a jóság mintaképét, Jane-t (Annabelle Wallis), aki megadja neki legfőbb vágyát is: egy fiúgyermeket. Az uralkodó ezután teljesen steril környezetben őrzi a trónörököst (még jó, hogy nem volt akkoriban Domestos...). Bármennyire is klasszikus szépségű legyen az új királyné, hogy őszinte legyek, nem értem, mire ez a nagy szerelem. Jane már annyira ártatlan, hogy inkább jellemtelennek nevezném a karakterét. Mindenesetre a király nem lehet túl sokáig boldog vele, hiszen fia születése után 12 nappal Jane meghalt.

De természetesen Jane mellett is tartott szeretőt. Lady Ursula igencsak megérte a pénzét: rá először az másik kedvenc új karakter, Sir Francis Bryan vetette ki a hálóját.
A következő ünnepelt színész pedig Max von Sydow, aki Von Waldburg bíborosként cselszövősködik. A királynő bátyjáról pedig kiderül, hogy a nővérének épp az ellentéte: becsvágyó és szadista.

Cromwell pedig, hogy el ne veszítse a kis katolikus kitérőtől a reformációban eddig elért sikereit, új feleséget javasol Henriknek, még pedig Cleve-i Annát (Joss Stone), akit a király már első körben leszavazott (a feleségkeresésben Holbein portréi is közre játszottak), majd mégis elvette őt és végül enyhén szólva visszataszítónak talál. A nő, szerencséjére megússza egy szimpla házasságérvénytelenítéssel (azért akkoriban elég nagy szégyen lehetett, ha a férjed hazaküldött a családodhoz csak úgy...). Pedig Lady Mary már egészen megbarátkozott az új Annával, annak vonzó unokaöccse miatt.

Évadzárás: se feleség, se stabil vallás, Cromwell hatalmas feleségszerző hibája megtorolva, új szerető beszerezve. Catherine Howard alakja eddig a történelmileg leghiteltelenebb (ha már hiteltelenség: Lady Mary biztosan nem bánt ekkora szeretettel féltestvéreivel), de mielőtt elhamarkodottan beszélnék róla, megvárom a negyedik évadot.

Hát igen, sajnálatos módon már csak 10 rész, 10 óra van hátra ebből a fantasztikus sorozatból. Pedig korántsem ér ezzel véget a történet. Hiszen ott vannak a hatalmi harcok a kiskorú király mellett, majd a lánytestvérek ellenségeskedései. Sőt, ha már ezt a címet adták a szériának, igazán illett volna bemutatni a Rózsák háborúját és VII. Henrik trónra kerülését (régebbre azért már én sem mennék vissza), de hát sajnos nem én döntök efelől. Pedig az a csodálatosan izgalmas 116-évi Tudor-uralkodás nem csak Henrikből áll...