2009. augusztus 11., kedd
Sose vallottam magam nagy Harry Potter rajongónak. Annak idején volt valamiféle rivalizálás, hogy te most „Gyűrűk urás” vagy „Harry Potteres” vagy-e és a mai napig az előbbit részesítem előnyben. Viszont egyfajta érdeklődést azért tanúsítok a varázslóvilág irányába, mivel nemhogy láttam az összes eddigi filmet, hanem elolvastam mind a hét kötetet, sőt Bogar Bard meséit, A kviddics évszázadait és a Legendás állatok és megfigyelésüket is magamévá tettem. Most a legújabb élményemről, a Harry Potter és a Félvér Herceg filmváltozatáról szeretnék néhány gondolatot monitorra vetni.
A magyarországi premier után hat nappal láttam, szóval azóta már egy kicsit leülepedett az élmény és talán átgondoltabban tudom megfogalmazni a tapasztalataimat. A könyvet nagyjából három éve olvastam, mindössze egyszer és a moziban ülve rá kellett jönnöm, hogy igen sok dolgot el is felejtettem, sőt mégcsak nem is rémlett. Nagy vonalakban persze megmaradt a történet és a filmet látva különösebb meglepetés nem ért. A Félvér Herceggel kapcsolatban volt egy kis előítéletem. Ugyanis számomra a harmadik-negyedik-ötödik könyvvel csúcsosodott ki a történet és azontúl kicsit erőltetettnek találtam már. Nem mondom, hogy nem volt izgalmas, nem bővelkedett meglepő fordulatokban és nem csordult ki a könnyem a hetedik rész bizonyos fejezeténél, de összességében mégis azt éreztem, hogy ez már sok nekem.
Természetesen nem volt kérdéses, hogy megnézzem-e vagy sem moziban a legújabb részt. Tulajdonképpen egyik ámulatból a másikba estem, annyira tetszett amit láttam. Először is, szembetűnő volt, hogy Daniel Radcliffe mennyire felnőtt a feladathoz. Korábbi részekben éreztem egy kis esetlenséget, de most egy profi színészt láttam a vásznon. Teljesen hiteles volt és abszolút rá tudtam hangolódni a hullámhosszára, hogy vele együtt éljem át az eseményeket.
Másodszor, úgy tűnik, hogy minden valamire való angol színész szerepel a Harry Potter filmekben. Az abszolút kedvencem Kenneth Branagh, mint Lockhart professzor, de ne feledkezzünk meg Emma Thompsonról, Maggie Smithről, Ralph Fiennesról, Jason Isaacsről, Gary Oldmanről, David Thewlisről vagy Helena Bonham Carterről. A Félvér Hercegben Jim Broadbent csatlakozott az előbbi listához. Mellékszerepét majdnem annyira élveztem, mint a második részben Kenneth Branagh-ét. Kíváncsi lennék, hogy a következő részben a kiadó szerepekre milyen angol nagyságokat szerződtetnek, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy sajnos nincs Jude Lawnak vagy Ewan McGregornak való karakter. :)
De komolyra fordítva a szót az előbbi gondolatmenethez és a nagy angol színészekhez visszatérve tennék pár megjegyzést Alan Rickmanra és Piton professzorra. A Félvér Hercegben Piton karaktere beérett és bizony új oldaláról megmutatkozott. Kicsit furcsa volt, hogy én tudom mi lesz a hetedik részben a sorsa és itt mit miért csinált, de akkor is maradandóvá vált számomra. Azt hiszem legnagyobb jelenete, amikor az a bizonyos Adava Kedavra elhagyja a száját. Még most is látom lelki szemeimmel, ahogy pálcáját kinyújtva kimondja ezt a két halálos szót. Annyira hatásos volt az a jelenet, úgy megfogott, hogy áh… :) Ezek után teljesen értetlenül állok a pletykák előtt, hogy le akarják cserélni a nagyszerű Alan Rickmant, aki igazából most tudna kiteljesedni Piton karakterében. Ugyanis azt csiripelték a madarak, hogy az alkotók szerint kiöregedett, mivel a könyv szerint Piton csak a negyvenes évei elején jár, Rickman meg őszintén szólva kissé túlvan már ezen. És arról is szólnak a pletykák, hogy Orlando Bloom (!) lépne a helyébe a hetedik részre (amit két filmben fognak megcsinálni). Hát minden tiszteletem Orlandoé, de azért mindennek van határa. :) Remélem ez feltételezés csak pletyka marad és nem buggyannak meg a film készítői.
A Félvér Herceget olvasva volt egy rész, amit olvasva kiborult nálam a bili. Ez az a bizonyos tengerparti, horcrux keresős, barlangos dolog volt. Ugyanis a szememben létezett a nagy Albus Dumbledore. A nagy Albus Dumbledore, az egyetlen ember akitől még Lord Voldemort is fél. A nagy Albus Dumbledore, akire Harry annyira felnéz, aki mindent tud, aki annyira nagy, hogy ilyen már nincs is. És J. K. Rowlingnak köszönhetően tényleg nincs. Mert ott a barlangban egy igencsak halandó, szánalmas, szenvedő öregember jelent meg előttem, aki minden, csak nem nagyságos. Számomra ebben a jelenetben Rowling egy karaktert rombolt le és nem is nagyon hagyott neki teret arra, hogy visszatérhessen, hiszen tudjuk mi történt vele nem sokkal később. Szóval ezért nem szerettem a Félvér Herceget első olvasás után. A filmet látva viszont már kissé másképp szemlélem ezt a problémát. Ugyanis a mozivásznon nem tűnt ennyire botrányosnak a dolog, azt hiszem egész jól tömörítették pár jelenetsorba azt a nem tudom én hány oldal tömör szenvedést. A filmben maga a barlang és környezet igen lenyűgözőnek hatott, olyan ámulatba ejtően volt félelmetes. És Dumbledore is meg tudott őrizni valamit abból a nagyságból, amiért mindenki szereti.
Draco Malfoynak is igen fontos szerep jut ebben az epizódban, amire emlékeztem én, csak nem minden részletre. Tulajdonképpen teljesen újdonság volt számomra az a mosdós jelenet, ahol Harryvel összetűzésbe kerül és elég véres lesz az ügy vége. Az volt a vicces, hogy nem is rémlett, hogy én ezt valaha olvastam. Elég hátborzongatóra sikerült, bár számomra volt ami ezt túlszárnyalta. Méghozzá az a rész, amikor a nagy fehérségben, hóban égbe emelkedett egy csajszi valami Malfoy keze által mérgezett cucc miatt. El tudom képzelni, hogy egy kisebb gyerek hogy megijed, ha még nekem is borsózik a hátam tőle. De összességében ez a Malfoy dolog is nagyon jól benne van a filmben és a színész is jól hozza az egyre drámaibbá váló folyamatot. Mindössze az nem tetszett, hogy megcsúnyult az első részekhez képest. :) Meg ez a festett szőke haj valami förtelem…
Szóval összességében elmondanám, hogy jobban megfogott a Félvér Herceg filmben, mint anno olvasva. Ahogy Rowling szavai alapján elképzeltem mindent, az nem tetszett annyira, mint amikor a film készítői elém rakták, hogy mit kell látnom. Mivel vaskos könyvről van szó, gondolom sok mindent kihagytak, talán át is szőttek egy-két dolgot. De úgy érzem, hogy nagyon jól összeszedtek minden lényegeset és nagyon jó filmet hoztak össze. Bár két és fél óra volt a film, mégis pörögtek az események, de nem annyira, hogy érthetetlenné váljon. Szinte csak repült az idő. Azt érzem, hogy egyre jobbá válnak a filmek a történet előrehaladtával. Nem tudom, érdemes-e az utolsó könyvet két filmre bontani, majd elválik mi lesz belőle. Egy biztos: én megnézem.
Subscribe to:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Nagyjából egyet értek, bár Ron és Hermione alakításáról is írhattál volna, Tom Felton "megcsúnyulása" meg nem illik ide... Amivel vitatkoznék, az a barlangos rész a könyvben, mert szerintem az egyszerűen zseniális. Végtére Dumbledore is emberből van, miért ne szenvedhetne?
Nem cserélik le Alant. Már leforgatták az első részt, és ő már idén, év elejétől fogva forgatja a 7es filmet. Orlandoról hála Istennek szó sincs. Ha alant lecserélnék, megskalpolnák őket a rajongók, plusz elvesztenék a nézőik felét. Mert valljuk be, a filmek azért nem olyan jók. Én speciel már csak Alan miatt nézem:)
Ezt örömmel hallom, én is bíztam benne, hogy megmarad pletyka szintjén ez a csere dolog.
Nekem nem tetszett a film. Szinte alig van valami köze a könyvhöz. De legalább nem cseszték el annyira, mint az ötödik részt. És nagyon örülök, hogy a 7. részt 2 részletben viszik vászonra. Így legalább van rá esély, hogy semmit nem fognak kihagyni. :)
Megjegyzés küldése