2009. november 8., vasárnap
Egy időben mindig büszke voltam rendkívüli memóriámra, hogy nekem bevásárló cetli se kell, hiszen az csak a gyengék eszköze. Nos, már egy ideje én is írok listát, sőt naptárba vezetem teendőimet és úgy látszik a filmes memóriámat is utolérte a vég. Ugyanis a rámszakadt szabadidőben úgy határoztam, magamévá teszek néhány kimaradt, ámde kötelezőnek vélt alkotást. A mostani kritikám tárgyával kapcsolatban 3 dolog rémlett, amit annak idején olvastam róla egy női magazinban: a "nő" szó szerepel a címben, a férfi főhős Daniel Craig, a női szereplő pedig Rachel Weisz. Nos, amikor egyik említett színésznél sem találtam e filmre utalást, a Port.hu-n a nő szóra kidobott találatok között szemezgettem, mire sikerült ráakadnom A nő másik arcára. De legalább az szolgáljon mentségemre, hogy vizuális típus lévén a szőke férfi és sötét barna hölgy jól rögzült. :)
Nos, Helena Bonham Carter és Aaron Eckhart a kétfőszereplő, mondhatni a két szereplője a filmnek. Az előzetes várakozásokhoz képest ugye teljesen mást kaptam, de ők is tetszettek. :) Szerintem nagyon jó párost alakítottak, mégha színészileg egyik felülmúlta kicsit a másikat. De ne szaladjunk ennyire előre, kicsit felvezetném a témát. Ugye volt nekem egy nagyon borzalmas színházi élményem a Jelenetek egy házasságból kapcsán és A nő másik arcáról ez jutott eszembe. De olyan kontextusban, mint az ellenpélda. Azt untam, mert hosszú volt, unalmas volt, számomra szinte élvezhetetlen, pedig egy karnyújtásnyira játszott tőlem Détár Enikő és Rékasi Károly. A nő másik arca témája nagyon hasonló, mivel férfi és nő, férj és feleség közös múltja a jelenben találkozik a jövőre megoldást keresve. Ám ezúttal egy szóval, zseniálisnak találtam a témát feldolgozó alkotást.
Innentől el is szakadunk a kellemetlen színházi élménytől és csak a filmre koncentrálunk. Adott egy férfi és egy nő. Nincsen nevük. Egy esküvőn találkoznak és beszélegetnek. Tulajdonképpen ténylegesen ennyi történik, ám szinte minden kiderül a két szereplőről a film egy éjszakája alatt. Nekem is tudtak meglepetést hozni a filmben lévő fordulatok. Igaz, hogy az egyértelmű dolgok híve vagyok, szeretem érteni amit látok, de a film befejezését illetően eltekintettem ettől és be kellett ismernem: ezt nem lehetett volna másképp.
Helena Bonham Cartert mindig is kedveltem. Hollywood rendkívüli jelensége, hiszen borzalmas ruháinál már csak a haja áll rosszabbul, de mit is várhatunk egy olyan nőtől aki Tim Burton-höz ment feleségül. Semmi hétköznapit és átlagosat. Viszont ő egy kifejezetten szuggesztív színésznő: amikor megjelenik, szinte nem lehet másra figyelni. Ez esetben sem történt másként, arcjátéka egyszerűen lenyűgöző volt. És imádtam azt a jelenetet, amikor a férfi elkezdi vetkőztetni és a néző meglátja kissé lötyögő hasát. Igen, ilyen egy igazi nő. De az egész film olyan valóságosnak tűnt. Nem volt benne semmi hollywood-i gejl.
Aaron Eckhartot ezelőtt nem kedveltem. Hangsúlyozom ezelőtt. Olyan karaktereket formált meg például az új Batman filmben, a Fekete dáliában vagy az Ízlések és pofonokban, amiket szerintem egy kifejezetten jóképű színészre írtak. Ő meg az én szememben közel sem az, bár hozzátenném, hogy mindig is inkább a szőkékre buktam. És A nő másik arcában számomra ő volt az, akinek új arcát ismertem meg. Szó szerint. Eddig elkönyveltem barnaszeműnek, ám a filmben kiderült, hogy kék. Magyarra fordítva: érdeklődést mutattam, hogy jobban megismerjem, kiismerjem és rá kellett jönnöm, hogy korábban kissé érdemtelenül írtam le. Bár érezhetően rutinosabb színész Helena és ezúttal jobban is játszik, de Eckhart óriásit nőtt a szememben. Csak Helenához képest gyengébb valamennyivel, amúgy teljesen korrektül hozza a férfi karakterét.
A nő másik arca megtekintése után elgondolkodtam, mit is láttam volna, ha Rachel Weisz és Daniel Craig játssza a főszerepeket. Hát nem tudom, nekem a tényleges páros annyira bevált, hogy nehéz lenne más arcokkal elképzelni mindezt. Számomra A nő másik arcának üzenete, ami a filmben is megfogalmazódik, a következő: "de van úgy, hogy ha két ember igazán szereti egymást, rejtélyes módon mégis képesek rá, hogy boldogtalanná tegyék egymást." Azt hiszem ez tényleg olyan dolog, amin érdemes elgondolkodni.
A nő másik arca megtekintése után elgondolkodtam, mit is láttam volna, ha Rachel Weisz és Daniel Craig játssza a főszerepeket. Hát nem tudom, nekem a tényleges páros annyira bevált, hogy nehéz lenne más arcokkal elképzelni mindezt. Számomra A nő másik arcának üzenete, ami a filmben is megfogalmazódik, a következő: "de van úgy, hogy ha két ember igazán szereti egymást, rejtélyes módon mégis képesek rá, hogy boldogtalanná tegyék egymást." Azt hiszem ez tényleg olyan dolog, amin érdemes elgondolkodni.
Subscribe to:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Hűha, erről a filmről még nem is hallottam. De kedvet csináltatok hozzá, tenksz!
Én fiatal vagyok, talán nem elég érett ahhoz, hogy ennek a filmnek az utolsó fél percét megértsem. Tudnál segíteni? Annyira jó, hogy te is Szabó P. Szilveszter és Helena Bonham Carter fan vagy, de érdekel a musical és ez a stílus is... lényeg a lényeg: mindenki hazamegy elméletben a családjához és elfelejtik egymást. De a végén mégis egy taxiban ülnek? o.O El tudnád nekem magyarázni ezt? Hónapokkal ezelőtt láttam, de holnap emgnézem a végét újra, most emlékezetből írom... remélem, tudsz segíteni! Az oldalad valami fantasztikus. Így tovább! Krisz.
Örülök, hogy tetszik az oldal :) A film magyarázata pedig szerintem a következő: a férfi és a nő bár gyakorlatilag elváltak egymástól, és meglehet, hogy többet az életben nem találkoznak, - viszont azzal, hogy a végig két különböző képsík eggyé vált az utolső jelenetben és úgy néz ki, hogy egymás mellett ülnek, nekem az következik ebből, hogy ők örökké szeretni fogják egymást, bármi történjen. De ha az egyszerűbb oldalát nézi az ember, akár az is lehet a megfejtés, hogy a nő meggondolta magát és mégiscsak együtt maradtak. Nekem ez a két tippem van, de lehet, hogy rosszul gondolom. :) A lényeg az, hogy még mindig szeretik egymást és fogják is.
Megjegyzés küldése