2013. december 14., szombat
Egyik este teljesen véletlenül akadtam rá a lenti felvételre. Nem tudom, hogy pontosan milyen alkalomból és mikor készült, de a lényeg, hogy a világ különböző országaiból meghívtak 17 musicalszínészt, akik Jean Valjeant játszották/játsszák és a saját nyelvükön 1-2 sort elénekeltek. Igaz, hogy maga a dal kicsit szétfolyik emiatt, hogy ilyen gyorsan váltakoznak egymás után az előadók, illetve, hogy a darabban magát ezt a dalt nem is Jean Valjean énekelte - hanem ez a forradalmista fiatalok lázadást kirobbantó dala. De végül is mindegy, mert nagyszerű ez a dal és szuper ez az ötlet, hogy bemutassa mennyire univerzális a darab. (Tényleg érdemes megnézni, melyik országban ki testesíti meg Jean Valjeant, nekem nagy megragadt a japán verzió is. :D)
Címkék: A nyomorultak, musical
2013. december 10., kedd
A karácsony előtti, adventi szezonban szinte minden női magazint ellepnek azok az írások, amelyekben filmeket ajánlanak erre az időszakra. Nekem is van egy olyan bevált szokásom, hogy minden évben kb. ugyanazokat a filmeket nézem meg - több-kevesebb változtatással - nos, ezekből most összeállítottam egy top 10-es listát. Ajánlom mindenkinek sok szeretettel őket! :)
10. Micsoda Nő
Általában karácsonykor valamelyik adón mindig rá lehet akadni. Mondjuk ezt sosem értettem, hogy mi a karácsonyi egy örömlány és dúsgazdag, minden hájjal megkent ügyvéd románcában - még akkor is, ha természetesen totál happy end lesz a vége... :) Mindenesetre, ezt a filmet akármennyiszer meg tudnám nézni.
9. Szeretném, ha szeretnél
Matthew McConaughey kb. még senki nem volt a szakmában, amikor ezt a szerepet játszotta, Jennifer Lopez is talán a 2. albumánál járt. Imádni valóan vicces, szórakoztató ez a film. Még új korában láttam először és azóta sem voltam képes megunni. Ebben sem sok karácsonyi téma van, viszont tökéletes kikapcsolódás borongós estékre - nemcsak megtört lelkeknek. :)
8. P.S. I Love you
Nehéz erre magyarázatot találni, viszont igényem van olyan filmekre is, amelyek megríkatnak. Aktuális hormonszintemtől és hangulatomtól függően változik, mennyit bőgök rajta - de szinte minden alkalommal szoktam. Megható és pozitív gondolatokat tartalmazó film a szeretet erejéről. (És nem mellékesen Gerard Butler sose nézett ki jobban, mint ebben a filmben... :))
7. Ősz New Yorkban
Ezt a filmet is akkor láttam először, amikor újdonság volt. Még tini voltam, de magával ragadott. Az az érdekes, hogy vannak olyan filmek, amelyek mindig tudnak valami újat mondani - érettebb fejjel mást találok benne lényegesnek és maradandónak. Van benne egy mondat, ami miatt akárhányszor képes lennék megnézni - annak ellenére, hogy ez egy tipikusan sírós film. És még mindig nem karácsony - ahogy a címe is mutatja, de abszolút belefér a légkörbe és ebben már van ünnepi hangulat is, ahogy hidegebbre fordul az időjárás.
6. Nyomorultak
Mivel tavaly karácsonykor volt e film premierje, így nyilván először szerepel a listámon. Aki ismeri, nyilván tudja, hogy egyetlen szóval összefoglalva, a szeretetről szól. Azt hiszem, ebből a filmből kimaradt, viszont éppen tavaly karácsonykor olvastam a regényt és éppen szenteste jutottam el oda, amikor a könyvben is szenteste volt. Emiatt feltétlenül létjogosultsága van e listán - azonban az érzelmi világa miatt is itt a helye.
5. Ollókezű Edward
Kiskoromban annyira félelmetesnek találtam. Ma már inkább szórakoztat. Viszont van a légkörében valami, ami miatt nem tudom elképzelni a karácsonyt nélküle. Annyira a gyerekkoromat idézi. Van benne valami annyira mesés, ami elmúlt időket éleszt újjá.
4. Szerelem a végzeten
Na, ez már egy tipikus karácsonyi sztori. Én hiszek a végzetben, a véletlenekben. Még ha kicsit túlzottan bohókás és elképzelhetetlen, engem akkor is a végtelenségig szórakoztat.
3. Kate és Leopold
Ezt még moziban is láttam. Tipikusan karácsonyi film ez is. És ha már a P.S. I Love You-nál megemlítettem, itt az lenne a hozzáfűzni valóm, hogy Hugh Jackman egyetlen filmjében sem nézett ki annyira fessen mint itt. Könnyed, szórakoztató - félig kosztümös - romantikus limonádé, egy kis időutazással megspékelve.
2. Bridget Jones naplója
Imádom. Bridget rajongó vagyok. Nincs még egy olyan film, amelyen annyit tudok nevetni, mint ezen. Akárhányszor is látom. És bocsi csajok, hogy ezt mondom, de Daniel engem is jobban le tudna venni a lábamról így első blikkre, mint Mr. Darcy... :D Aztán persze nyilván meg is bánnám hamar. De hát ez már csak így van, a csajok valamiért a rosszfiúkra buknak inkább.
1. Holiday
Számomra ez a legkarácsonyibb karácsonyi film. Minden benne van, amit szeretek. Jó pasi (ld. Jude Law), angol vidéki kuckó, napsütötte Los Angeles, filmrajongók, szerelem, gaz csábító stb. Nekem inkább ez, mint az Igazából szerelem - amit most kihagytam a listámról, már csak azért, mert annyira tipikus, mindenkinek ez ugrik be a karácsonyról. Természetesen az Igazából szerelmet is nagyon kedvelem, de valamiért ez a top 10 (ami 11) közelebb áll hozzám egy ici-picivel. :)
+ 1 Bónusz
A csábítás elmélete
Nos, ennek kb. semmi köze az ünnepekhez, de ahol csak tehetem, reklámozom ezt a filmet, mennyire jó.Azt el kell mondanom, hogy tehén-mániás vagyok - vagyis halmozom a lakásban a bocis cuccokat. Csak egy ideje kezdtem el azon gondolkodni, vajon e film miatt alakult-e így. Viszont imádom ezt a romantikus vígjátékot, csak ajánlani tudom, de tényleg.
2013. május 8., szerda
Már többször is írtam, mennyire megfogott ez az új A nyomorultak film. Jöjjön egy részlet belőle! Anne Hathaway egyszerűen zseniális, nem bírok betelni vele mennyire nagyszerűen játszik. Természetesen ez a jelenet a csúcsok csúcsa, de akárhányszor színen van a filmben nem lehet nem rá figyelni.
Címkék: A nyomorultak, Anne Hathaway
2013. április 13., szombat
Ma estére hoztam két vicces képet: egyet A nyomorultak kapcsán, a másikat a Pi élete alternatív felfogásáról... :D

Megvan honnan volt ismerős az a kék felügyelői viselet... :D Kinek áll jobban? xD
A Disney verzió
Címkék: A nyomorultak, Britney Spears, Pi élete, Russell Crowe
2013. március 15., péntek
A nyomorultak (2012) musical filmkritikám mellé már számos képet csatoltam, viszont ebbe a bejegyzésbe összegyűjtöttem pár olyat is, amelyek a forgatás szüneteiben készültek és kellően vidámak is.
Ez a képsorozat talán külön magyarázatot igényel. Nekem azért tűnik viccesnek, mert olyan szerencsétlenül álldogálnak a barikádon - sőt a kép tanulsága szerint ellenőrzik, hol van a pisztolyuk, hogy lehet elővenni, illetve használni. Sőt, az egyik képen olyan, mintha Eddie a tenyeréből puskázná a szöveget. :D

2013. március 7., csütörtök
Mint a musical film nagy rajongója, minden érdekel minden, ami ezzel kapcsolatos. Nemrég az egyik nagy könyvesboltban nézelődtem és megakadt a szemem a következő borítón! Mindössze annyi volt a gyanús, hogy 'mindössze' 2999 Ft-ba került, annak ellenére, hogy milyen vastag, illetve, hogy mennyire felkapott mostanság, sőt még a borítója is igen friss... Mindenesetre elégedetten nyugtáztam, hogy mennyivel szebb az otthon lévő Világirodalom Klasszikusai kiadásom és jobban is illik a lenyűgöző történethez. Majd a pénztár környékén jött a sokk!
Az aktuális top 10-es listát tartalmazó polcon volt egy kibontott példány belőle. Komolyan mondom, ennyire igénytelen könyvet már régen láttam... A filmes borító mindössze egy szabadon kivehető kb. A4-es méretű, félbehajtott fényes papír, mögötte pedig a Populart Füzeteket megidéző színvilágú címlap mindkét köteten, a belseje pedig kb. Times New Roman 10-es betűmérettel íródott, igen keskeny sortávolsággal. Összesen 1010 oldal, amit én olvastam, csaknem 2000 oldal. Szóval mindenkit lebeszélnék ezen kiadás megvételéről (itt látható a Bookline-os oldala, hogy pontosan tisztázzuk, miről is van szó) és bátorítanék mindenkit, aki meg szeretné vásárolni, hogy inkább nézzen körül egy antikváriumban és válasszon egy szebb külsejű kiadást. Amúgy pedig érdemes megvenni és elolvasni, bemásolnám a Moly-on olvasható értékelésemet! :)
"Talán ilyen hosszú könyvet még sosem olvastam (függelékek nélkül 1800 oldal, amúgy meg kb. 2000), viszont nagyjából egy hónap alatt teljesíteni mindezt, talán nem is olyan kis dolog. Általában esténként volt időm rá és az utóbbi hetekben gyakran megtörtént, hogy este 10 és hajnali 2 között a kislámpámat égetve, a takaró alá bújva merültem el Jean Valjean kalandjaiban. Velem volt karácsonykor és szilveszterkor is, az év legszebb időszakaiban. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy A nyomorultak olvasása nálam egy abszolút hiánypótló dolognak számít, mivel egyetlen filmes feldolgozását sem láttam korábban és a sztoriról sem tudtam semmit, a főszereplők neve derengett csak homályosan.
Viszont minden kétséget kizáróan most újra divatba jött A nyomorultak – hiszen két ünnep között debütált a mozikban a musical feldolgozása, amelyet ráadásul számtalan filmes díjra is nomináltak. És örülök neki, hogy éppen ekkor olvastam én is. Nagyjából a könyv 2/3-ánál járhattam, amikor nem bírtam tovább a feszültséget és megnéztem moziban a musicalt – így nem értek akkora meglepetések a könyv további eseményeit illetően, de bizton állíthatom, hogy a film által még nagyobb lendületet kaptam és vagy 2-szer akkor sebességgel olvastam a hátralévőket.
A nyomorultakat megjelöltem kedvenc könyvemnek, méghozzá triplán is kiérdemelte:
1. Eddigi olvasmányaim során ezelőtt mindössze egyszer cselekedtem úgy, hogy direkt halogattam a kezembe venni a könyvet, hogy minél tovább tarthasson – amikor meg végre rászántam magam, csak úgy faltam az oldalakat és sajnos egyre fogytak a lapok. :)
2. Az utolsó 2 fejezetet olvasva sírtam – ez sem egy gyakori jelenség nálam a könyveket tekintve, bár amúgy sem vagyok egy sírós fajta. :)
3. Sosem hittem a véletlenekben és ez a könyv talált rám éppen a megfelelő időben. Szenteste is olvastam és a történetben is éppen szentestéhez értem akkor. Hihetetlen, nem? :) Azt hiszem, ennek így kellett lennie – sosem tapasztaltam még ilyet korábban.
Szó, mi szó, ez a műalkotás teljesen lenyűgözött, gyönyörű a történet, sokat lehet meríteni belőle és talán az a legszebb az egészben, hogy Victor Hugo olyan klasszikust hozott létre, amely akármelyik korban megértő szemekre vagy fülekre talál. Köszönöm."
Ehhez pedig még annyit tennék hozzá, hogy valahol olvastam, hogy ebben a történetben minden benne van, amit az életről tudni kell - és én is osztom ezt a véleményt, akárki is fogalmazta meg előttem. :)
Címkék: A nyomorultak, könyv, Victor Hugo
2013. február 10., vasárnap
Victor Hugo regényének legutóbbi változatát óriási várakozás előzte meg, mivel minden idők legnépszerűbb musicalje került a vászonra. A főszerepekben pedig olyan világhírű színészeket láthatunk, mint Hugh Jackman, Anne Hathaway vagy az Oscar-díjas Russell Crowe. Apropó Oscar-díj: a filmet összesen 8 jelölést szerzett, köztük a legjobb film, férfi főszereplő és női mellékszereplő díját.
A nyomorultak musicalt világszerte több mint 60 millió ember látta, 43 ezer előadáson, már 42 országban, 21 nyelven a bemutatója óta eltelt eddigi 27 év során. Londonban 1985-ben tartott premier óta megszakítás nélkül játsszák, így pillanatnyilag A nyomorultak a leghosszabb ideje műsoron lévő musical a világban. Victor Hugo regényéből már több filmadaptáció készült az évek során, például Jean Gabin, Jean-Paul Belmondo, Gerard Depardieu vagy Liam Neeson főszereplésével. Azonban a zenés változatát még nem filmesítették meg, ráadásul évek óta nem láthattunk kosztümös musicaleket a mozivásznon – így a karácsony környéki premiert rendkívüli felhajtás övezte.
A film forgatása közben is számtalan információ szivárgott ki, láthattunk képeket a csontsovány és majdnem kopasz Anne Hathaway-ről, a torzonborz és elhanyagolt külsejű Hugh Jackmanről, hogy új hangtechnikával rögzítik a filmet (nem stúdióban veszik fel a dalokat, hanem a forgatáson elhangzottak kerülnek a vászonra), továbbá arról, hogy egy eddig sosem hallott dal is belekerül a filmbe. A musical zeneszerzője, Claude-Michel Schönberg kifejezetten Hugh Jackman hangjára szerezte a Suddenly-t, amelyet a legjobb betétdal kategóriában Oscar-díjra nomináltak.
A nyomorultak története és a dalok (egyetlen kivétellel), mindenki számára ismerősek, így nem egyszerű valami újat vagy emlékezeteset alkotni a közönség számára. A rendkívüli látvány és a monumentális díszletek azonban kevésnek bizonyultak volna, ha nem találták volna meg az ideális színészeket is. Hugh Jackman minden eddiginél erősebbet alakított. Már régóta várt egy musical főszerepre és Jean Valjean karakterét jóformán ráöntötték. Köztudott, hogy Jackman számtalan jótékonysági kampányban részt vesz, ezen felül saját kávéforgalmazó cégének bevételét 100 százalékosan a harmadik világ éhezői számára ajánlja fel. Két örökbefogadott gyermekét neveli feleségével és híres családcentrikusságáról. Továbbá Jackman előbb volt musicalszínész, mint filmsztár, így zenei képzettsége is teljes mértékben adott. Ez a szerep, akár élete nagy alakítása lehet – bár ki tudja, mit hoz még a jövő. Mindenesetre Jean Valjean-ként mindent megtesz, amit e szerep megkövetel és másfél hónap múlva kiderül, hogy Oscar-díjjal is jutalmazzák-e érte.
Javert felügyelő szerepét a szintén ausztrál Russell Crowe-ra osztották, ami olyan szempontból meglepő, hogy korábban semmilyen téren sem nyilvánultak meg énekesi ambíciói. Ez kissé érződik is, azonban jellegzetes hangszíne és drámai alakítása feledteti énektechnikai hiányosságait. Crowe Javert-je a maga módján rendkívül egyszerű, másrészt nagyon is összetett, kemény, ugyanakkor érzelmes – éppen ahogy Victor Hugo megálmodta.
A mellékszereplők közül kiemelendő Anne Hathaway alakította Fantine, akinek mindössze pillanatai voltak a filmben, viszont nem akármilyenek – minden létező filmes díjra felterjesztették érte. Érdekes, hogy a musical legismertebb dalát, az I dreamed a dream-et (Álmodtam egy álmot) egy alig színen lévő szereplő énekli, viszont a mostani feldolgozásban is minden valószínűséggel a néző emlékezetébe égnek ezek a képsorok. Hathaway már korábban is bizonyította, hogy korosztálya egyik legkiemelkedőbb színésze, viszont mostani alakításával a filmtörténet legnagyobbjai közé emelkedhet. Ráadásul a statisztika is azt bizonyítja, hogy a külső elcsúfításával járó szerepeket előszeretettel díjazza az Akadémia, így a rövid hajú, ijesztően sovány és beesett arcú Hathaway talán kategóriája legnagyobb esélyese.
További mellékszerepekben láthatjuk a Mamma Mia! musicalből ismert Amanda Seyfried-et, aki Cosette-et alakítja (a többiekhez képest egészen feledhetően), Marius megformálója a szeplős Eddie Redmayne (Egy hét Marilynnel, A katedrális), akinek ez az első zenés szerepe és láthatóan küszködik vele. Éponine-t a gyönyörű hangú Samantha Barks alakítja, aki már évek óta játssza e szerepet Londonban.
A Thénardier házaspár megformálói Sacha Baron Cohen és Helena Bonham Carter, akik már korábban is játszottak együtt musicalfilmben, méghozzá a mostanihoz hasonló szerepben láthattuk őket a Sweeney Todd – A Fleet street démoni borbélyában, de még mindig élvezettel játsszák e karakter-típust.
A nyomorultak rendezője A király beszédét is jegyző Tom Hooper. Az eddigi filmes jelölések szerint most számíthat akkora díjözönre, viszont amennyiben a közönséget megragadja alkotása, mindez mellékes is. A nyomorultak ezen monumentális feldolgozása emlékezetes élményt okoz nézőinek, szépséget, szeretetet, megható perceket ad. Ahogy Victor Hugo is írta, ez a történet „egészében és részleteiben, elejétől végéig haladás a rossztól a jóhoz, az igazságtalantól az igazságoshoz, a hamistól az igazhoz, az éjszakától a nappalhoz, az étvágytól az öntudathoz, a rothadástól az élethez, az állatiasságtól a kötelességhez, a pokoltól a mennyországhoz, a semmitől Istenhez.”
A nyomorultak (Les Misérables)
Angol zenés dráma, 160 perc, 2012
Főszereplők: Hugh Jackman, Russell Crowe, Anne Hathaway, Amanda Seyfried, Eddie Redmayne, Helena Bonham Carter, Sacha Baron Cohen, Samantha Barks
Rendező: Tom Hooper
Író: Claude-Michel Schönberg, Victor Hugo
Forgalmazó: UIP-Duna Film
Forrás
;;
Subscribe to:
Bejegyzések (Atom)





















.jpg)







































