2014. február 21., péntek

Sztárok smink nélkül

A Vanity Fair magazin legújabb különszámához felkérte Chuck Close fotóst, hogy készítsen egy olyan sorozatot, amelyen világhírű színészek, rendezők, közéleti személyek láthatók a maguk egyszerű valójában, smink nélkül. Ezzel kihangsúlyozva természetességüket, hogy ők is legalább annyira hétköznapi emberek mint mi, csak általában van rajtuk némi vakolat, amikor megörökítik őket az örökkévalóságnak. De most nincsen. Vagyis csak nagyon szolidan egyes esetekben - egy-két fotón észrevehető, hogy a szemük ki van húzva - viszont senki sem kelt porcelánbaba-hatást. Logikus, hogy a legszembeöltőbb a hölgyek smink nélküli arca - személy szerint engem Anette Bening döbbentett meg a leginkább, de Scarlett Johansson se kutya...  A férfiaknál meg van úgy, hogy semmi különbséget nem észlelek a korábbiakhoz képest. Nézegessétek végig, nekem nagyon bejön ez az összeállítás!




















Forrás

2013. szeptember 19., csütörtök

Hitchcock

Az ijesztgetés mesterét, Alfred Hitchcockot ebben az életrajzi drámában teljesen más oldaláról ismerhetjük meg Anthony Hopkins bravúros alakításában – ráadásul a filmklasszis Psycho forgatásának kulisszatitkaiba is bepillantást nyerhetünk.


„Kérem, hadd említsek meg négy embert, akitől a legtöbb szeretetet, megbecsülést, bátorítást és együttműködést kaptam. Az első egy vágó, a második egy forgatókönyvíró, a harmadik a lányom, Pat (Patricia Hitchcock) édesanyja, a negyedik pedig egy olyan szakács, aki csodákat művel a konyhában. És az ő nevük Alma Reville.” (Alfred Hitchcock)


Alfred Hitchcock, a filmes feszültségkeltés, a suspense zsenije nem volt olyan magányos alkotó, amilyennek gondoljuk. Az emberi gonoszságot és félelmet mesterien ábrázoló filmrendezőnek volt egy nagy titka, mégpedig a kreatív energiákat felszabadító romantikus kapcsolata hűséges feleségével és munkatársával, Alma Reville-el. Sacha Gervasi rendező Hitchcock-ja most először feltárja előttünk ezt a lenyűgöző és összetett szerelmi történetet. S teszi ezt olyan ravasz és sejtelmes módon, ahogy a legmerészebb filmes kaland, az 1960-as Psycho tette. 


Amikor a legendás és sokat vitatott filmet bemutatták, csak nagyon kevesek tudták, hogy az elkészült mű valójában nem egy, hanem két ember műve. Gervasi Alfred és Alma házasságát olyan izgalmasan akarta bemutatni, ahogy az egy igazi Hitchcock-filmben szokás. Két ember valódi kapcsolatát szerették volna ábrázolni: a zsarnoki, sötét rögeszmékkel rendelkező rendező és a vadul intelligens nőét, aki úttörő volt egy olyan időszakban, amikor a nők kreatív munkája szinte még láthatatlan volt Hollywoodban.


A film főszerepeiben két Oscar-díjas színészt láthatunk: Sir Anthony Hopkins-t és Helen Mirrent. „Mindig lenyűgözött Hitchcock – meséli Hopkins. – Az első profi munkám 1960-ban volt Manchesterben a színházban, és emlékszem, akkor játszották ott a moziban a Psychót. Elmentem megnézni a filmet egy októberi vasárnap este, és nem hiszem, hogy valaha úgy féltem volna életemben. Ez volt talán a legnagyobb film, amit addig láttam. A hátsó ablak és a Psycho a kedvenc filmjeim.” 


A rendező rendkívül elkötelezett híve Hopkins-nak. „Kezdettől fogva nem hasonmást kerestünk. Az volt fontos számunkra, hogy a nagy szellem életre keljen, és Anthony Hopkins mestere az ilyen figurának, hisz olyan ikonikus karaktereket formált meg eddig, mint Nixon, Pablo Picasso. Amikor meglátod, mint Hitchcock, egy másodpercre talán meglepődsz, de ugyanakkor olyan erős és intenzív a színészi jelenléte, hogy néhány mondat után tökéletesen belenyugszol, hogy Tony Hopkins most Hitchcock. Nagyon kevesen képesek ezt megcsinálni. Ő az egyetlen színész, akinek úgy éreztem, hogy sikerülni fog. Valójában, azt mondtam a producereknek, ha nem tudjuk megszerezni őt, nem fog működni a film.” 


Gervasi rendező Helen Mirrenről is szuperlatívuszokban beszélt: „Az ő rugalmas hozzáállása ehhez a karakterhez, mely egyszerre volt hihetetlenül fókuszált és nyitott, nagyon fontos volt. Mirren olyan varázslatot hajt végre, melyet nehéz megmagyarázni az olyan egyszerű földi halandóknak, amilyen például én is vagyok.”


Mirren és Hopkins még soha nem játszott együtt, annak ellenére, hogy hasonló színházi világból jöttek, és számtalan közös ismerősük van. „Mindketten tudtuk, hogy a sorsunkban meg van írva, hogy egy napon együtt dolgozzunk, de azért amikor ez a munka megtalált minket, azt gondoltuk, ’mi tartott ilyen sokáig?’” – elmélkedik Mirren. Mindenképpen érdemes megnézni ezt a nagy találkozást, mivel a tavalyi esztendő egyik legjobb filmje lett.


Hitchcock (Hitchcock, 2012)
amerikai romantikus dráma, 98 perc
Főszereplők: Sir Anthony Hopkins, Helen Mirren, Scarlett Johansson, Jessica Biel
Rendező: Sacha Gervasi
Forgalmazó: InterCom





2010. június 26., szombat

Tony-díj

A színházi világ legrangosabb elismerésének számító Tony-díj átadó ünnepségén taroltak a hollywoodi a hírességek: Catherine Zeta-Jones, Scarlett Johansson és Denzel Washington is átvehetett a megtisztelő szobrocskát. (Egyedül Jude Law-t sajnálom, hogy kimaradt a díjesőből, de a következő post-ból kiderül, hogy miért nem fog emiatt búslakodni ;))

Az idei ceremónia legünnepeltebb előadása a Red lett. A Mark Rothko festőművészről szóló kétszereplős dráma a legjobb darab díján kívül további öt Tony-t nyert. Michael Grandage a legjobb rendező, a színműben a művész ifjú és egyre kiábrándultabb asszisztensét alakító Eddie Redmayne pedig a legjobb mellékszereplő díját kapta.
"Ez életem nagy pillanata" - jelentette ki a Red szerzője, John Logan, aki a művészet és annak áruba bocsátása közötti kötélhúzásnak szentelte kortalan darabját.
A legjobb női mellékszereplő elismerését Scarlett Johansson vehette át Arthur Miller Pillantás a hídról című drámájában nyújtott játékáért. Mint mondta: legszebb álma vált valóra azzal, hogy megkapta a színházi világ elismerését.
A népszerű hollywoodi sztárokat, Johanssont, Zeta-Jonest és Washingtont először jelölték a tekintélyes színházi díjra.


Catherine Zeta-Jones egy 1973-ban debütált musical, az A Little Night Music felújításában játszott szerepével aratott szakmai sikert. "Tényleg úgy érzem magam, mint Hamupipőke" - osztotta meg a közönséggel örömét a legjobb musicalszínésznő díjának átvételekor.
Washington az ötvenes években a délvidéken játszódó Fences című darabban tűnt ki játékával. A legjobb drámai alakításért járó Tony-díjat a következő szavakkal köszönte meg: "Édesanyám mindig azt mondta: +az emberek adják a díjat, az isten adja a jutalmat+. Úgy érzem, ma este mindkettőt megkaptam". A Fences a legjobb drámafelújítás kategóriájának győztese lett, Washington partnere, Viola Davis pedig a legjobb dámai színésznő díját vehette át.


A New York-i Radio City Music Hallban megrendezett gálán átadott díjakról 700 producer, színész és színműíró szavazata döntött. Az 1947-ben alapított és évente kiosztott Tony-díjért csak a Broadway műsorán lévő darabok versenghetnek.
Az idei, 67. díjkiosztón a Memphis kapta a legjobb musical díját, a legjobb musical felújítás címét pedig az Őrült nők ketrece nyerte el, míg rendezője, Terry Johnson a legjobb musicalrendezőként lett díjazott.
Az est életműdíját Alan Ayckbourn színműíró és Marian Seldes színésznő kapta meg.
A CBS televízió által közvetített show-műsor házigazdájának szerepét - nagy sikerrel - Sean Hayes játszotta, aki maga is a jelöltek között volt a Promises, Promises című musicalben nyújtott alakításáért, de végül nem kapott Tony-díjat.


Nézzük a jelöltek és győztesek teljes listáját:

Legjobb dráma

Sarah Ruhl: In the Next Room or the Vibrator Play

Geoffrey Nauffts: Next Fall

John Logan: Red

Donald Margulies: Time Stands Still


Legjobb musical

Green Day-Billie Joe Armstrong-Michael Mayer: American Idiot

Jim Lewis-Bill T. Jones: Fela!

Joe DiPietro-David Bryan: Memphis

Colin Escott-Floyd Mutrux: Million Dollar Quartet


Legjobb musicallibrettó

Dick Scanlan-Sherie Rene Scott: Everyday Rapture

Jim Lewis-Bill T. Jones: Fela!

Joe DiPietro: Memphis

Colin Escott-Floyd Mutrux: Million Dollar Quartet


Legjobb új eredeti zene és szöveg:

Andrew Lippa: The Addams Family

Adam Cork-Lucy Prebble: Enron

Branford Marsalis: Fences

David Bryan-Joe DiPietro-David Bryan: Memphis


Legjobb felújítás

August Wilson: Fences

Ken Ludwig: Botrány az operában

George S. Kaufman-Edna Ferber: The Royal Family

Arthur Miller: Pillantás a hídról



Legjobb musicalfelújítás

Burton Lane-E. Y. Harburg-Fred Saidy: Szivárványvölgy

Jerry Herman: Őrült nők ketrece

Stephen Sondheim: Kis éji zene

Terence McNally-Lynn Ahrens-Stephen Flaherty: Ragtime


Legjobb férfi főszereplő

Jude Law, Hamlet

Alfred Molina, Red

Liev Schreiber, Pillantás a hídról

Christopher Walken, A Behanding in Spokane

Denzel Washington, Fences


Legjobb női főszereplő

Viola Davis, Fences

Valerie Harper, Looped

Linda Lavin, Collected Stories

Laura Linney, Time Stands Still

Jan Maxwell, The Royal Family


Legjobb férfi főszereplő - musical

Kelsey Grammer, Őrült nők ketrece

Sean Hayes, Promises, Promises

Douglas Hodge, Őrült nők ketrece

Chad Kimball, Memphis

Sahr Ngaujah, Fela!


Legjobb női főszereplő - musical:

Kate Baldwin, Szivárványvölgy

Montego Glover, Memphis

Christiane Noll, Ragtime

Sherie Rene Scott, Everyday Rapture

Catherine Zeta-Jones, Kis éji zene


Legjobb férfi mellékszereplő

David Alan Grier, Race

Stephen McKinley Henderson, Fences

Jon Michael Hill, Superior Donuts

Stephen Kunken, Enron

Eddie Redmayne, Red


Legjobb női mellékszereplő

Maria Dizzia, In the Next Room or the Vibrator Play

Rosemary Harris, The Royal Family

Jessica Hecht, Pillantás a hídról

Scarlett Johansson, Pillantás a hídról

Jan Maxwel, Botrány az operában


Legjobb férfi mellékszereplő - musical

Kevin Chamberlin, The Addams Family

Robin De Jesús, Őrült nők ketrece

Christopher Fitzgerald, Szivárványvölgy

Levi Kreis, Million Dollar Quartet

Bobby Steggert, Ragtime


Legjobb női mellékszereplő - musical

Barbara Cook, Sondheim on Sondheim

Katie Finneran, Promises, Promises

Angela Lansbury, Kis éji zene

Karine Plantadit, Come Fly Away

Lillias White, Fela!


Legjobb díszlet

John Lee Beatty, The Royal Family

Alexander Dodge, Ne nevess korán

Santo Loquasto, Fences

Christopher Oram, Red


Legjobb díszlet - musical

Marina Draghici, Fela!

Christine Jones, American Idiot

Derek McLane, Ragtime

Tim Shortall, Őrült nők ketrece


Legjobb jelmez

Martin Pakledinaz, Botrány az operában

Constanza Romero, Fences

David Zinn, In the Next Room or the Vibrator Play

Catherine Zuber, The Royal Family


Legjobb jelmez - musical

Marina Draghici, Fela!

Santo Loquasto, Ragtime

Paul Tazewell, Memphis

Matthew Wright, Őrült nők ketrece


Legjobb fényterv

Neil Austin, Hamlet

Neil Austin, Red

Mark Henderson, Enron

Brian MacDevitt, Fences


Legjobb fényterv - musical

Kevin Adams, American Idiot

Donald Holder, Ragtime

Nick Richings, Őrült nők ketrece

Robert Wierzel, Fela!


Legjobb hang

Acme Sound Partners, Fences

Adam Cork, Enron

Adam Cork, Red

Scott Lehrer, Pillantás a hídról


Legjobb hang - musical

Jonathan Deans, Őrült nők ketrece

Robert Kaplowitz, Fela!

Dan Moses Schreier, Gareth Owen, Kis éji zene

Dan Moses Schreier, Sondheim on Sondheim


Legjobb rendezés

Michael Grandage, Red

Sheryl Kaller, Next Fall

Kenny Leon, Fences

Gregory Mosher, Pillantás a hídról


Legjobb rendezés

Christopher Ashley, Memphis

Marcia Milgrom Dodge, Ragtime

Terry Johnson, Őrült nők ketrece

Bill T. Jones, Fela!


Legjobb koreográfia

Rob Ashford, Promises, Promises

Bill T. Jones, Fela!

Lynne Page, Őrült nők ketrece

Twyla Tharp, Come Fly Away


Legjobb hangszerelés

Jason Carr, Őrült nők ketrece

Aaron Johnson, Fela!

Jonathan Tunick, Promises, Promises

Daryl Waters, David Bryan, Memphis

2010. május 14., péntek

Vasember 2

Az első rész után nem kellett sokat várnom a folytatásra, amint lehetőségem nyílt rá, rögtön megnéztem. Mint általában lenni szokott a folytatásos filmeknél, a Vasember esetében is a második epizód kicsit gyengébbre sikeredett az előzőnél – de még mindig megtartotta izgalmas és szórakoztató tulajdonságait. Tulajdonképpen nem is okozott csalódást, mindössze az első részt jobban szeretem - talán az előzőekben már kifejtett Robert-Gwyneth évődés miatt, ami ezúttal hiányzott, hiszen az első rész végére már sikerül tisztázniuk egy s mást. De jöjjön a folytatás!

Nem meglepő módon, kb. ott veheti fel a néző a történet fonalát, ahol az első rész befejeződött. Tony Starkról már az egész világ tudja, hogy ő Vasember és mindenki igényt tart titokzatos páncélja tudományára. Természetesen új gonosz erő is feltűnik, új szépség is aki felkavarja a férfi szíveket, de azért a régi nagy ő továbbra is ugyanaz marad. A jól bevált recept nem változott az első film sikerein felbuzdulva: akció, poénok és rendkívül jó színészi alakítások (nemcsak a műfajhoz képest).

Robert Downey Jr.-t szólóban e részben jobban csíptem, mint előzőleg. Valahogy jobban álltak neki a poénok, természetesebben alakította a beképzelt milliomost – nem kellett mellé egy nő, hogy fenntartsa érdeklődésemet a karakter iránt. Ha pedig itt tartunk, Gwyneth Paltrow is más volt, mint az első részben: ő is megállt a maga lábán, amellett hogy együtt újból fergetegesek voltak, Robert nélküli jeleneteiben is kedvelhető, bájos figura maradt. Talán több dolga is volt mint korábban, többet láthattuk a vásznon.

Az új arcok között pedig olyan nevek szerepelnek, mint Mickey Rourke, Scarlett Johansson vagy Samuel L. Jackson. Rourke játszotta ezúttal a főgonoszt, orosz akcentusán jókat derülhet a néző. Amúgy meg rendkívül jó karaktert rittyentettek neki a képregény készítői, a kritikusok szerint megközelíti a Batman Jokerjének szintjét. Szerintem ez azért enyhe túlzás, de tény, hogy az átlagos szuperhősös filmek negatív karaktereinél érdekesebb és emlékezetes figurát láthatunk.

Scarlett Johansson asszisztenst játszik, nem túl nagy szerep jutott neki, viszont annál látványosabb. Első szembetűnő különbség, hogy sötétbarna lett haja – aztán a Vasember 2 egyik csúcsjelenetében Trinity-s lakkcuccban akciózik. Állítólag az alkotók azon gondolkodnak, hogy e karakternek önálló filmet készítenek – én vevő lennék rá, az biztos. Scarlett nagyon tehetséges színésznő és sztem fiatalkora ellenére már annyi színvonalas filmben játszott kisebb-nagyobb szerepet, hogy igazán megérdemelne egy csak róla szóló szupermozit. Persze valamivel színvonalasabbra gondolnék, mint pl. a Batman filmekből kinőtt Macskanő.

Szóval nem is nagyon tudok ehhez a témához mást hozzátenni: akinek bejött az első rész, szerintem szeretni fogja a másodikat is. Mivel az elsőben megismerkedtünk a főszereplőkkel, így az ő jellemük elmélyítésére nem igazán kerül sor – inkább a poénokon és az akción van a hangsúly, de ez a műfajt tekintve nem is probléma. Továbbra is szórakoztató film, szerethető karakterekkel és színvonalas színészi alakításokkal. Mi kell még egy szupermozihoz? Szerintem nem sok egyéb. :)

;;

Template by:
Free Blog Templates