Világ és egyéb katasztrófák: Hitchcock

2013. szeptember 19., csütörtök

Hitchcock

Bepötyögte: Bernadette Ekkor: 22:58:00

Az ijesztgetés mesterét, Alfred Hitchcockot ebben az életrajzi drámában teljesen más oldaláról ismerhetjük meg Anthony Hopkins bravúros alakításában – ráadásul a filmklasszis Psycho forgatásának kulisszatitkaiba is bepillantást nyerhetünk.

„Kérem, hadd említsek meg négy embert, akitől a legtöbb szeretetet, megbecsülést, bátorítást és együttműködést kaptam. Az első egy vágó, a második egy forgatókönyvíró, a harmadik a lányom, Pat (Patricia Hitchcock) édesanyja, a negyedik pedig egy olyan szakács, aki csodákat művel a konyhában. És az ő nevük Alma Reville.” (Alfred Hitchcock)

Alfred Hitchcock, a filmes feszültségkeltés, a suspense zsenije nem volt olyan magányos alkotó, amilyennek gondoljuk. Az emberi gonoszságot és félelmet mesterien ábrázoló filmrendezőnek volt egy nagy titka, mégpedig a kreatív energiákat felszabadító romantikus kapcsolata hűséges feleségével és munkatársával, Alma Reville-el. Sacha Gervasi rendező Hitchcock-ja most először feltárja előttünk ezt a lenyűgöző és összetett szerelmi történetet. S teszi ezt olyan ravasz és sejtelmes módon, ahogy a legmerészebb filmes kaland, az 1960-as Psycho tette.

Amikor a legendás és sokat vitatott filmet bemutatták, csak nagyon kevesek tudták, hogy az elkészült mű valójában nem egy, hanem két ember műve. Gervasi Alfred és Alma házasságát olyan izgalmasan akarta bemutatni, ahogy az egy igazi Hitchcock-filmben szokás. Két ember valódi kapcsolatát szerették volna ábrázolni: a zsarnoki, sötét rögeszmékkel rendelkező rendező és a vadul intelligens nőét, aki úttörő volt egy olyan időszakban, amikor a nők kreatív munkája szinte még láthatatlan volt Hollywoodban.

A film főszerepeiben két Oscar-díjas színészt láthatunk: Sir Anthony Hopkins-t és Helen Mirrent. „Mindig lenyűgözött Hitchcock – meséli Hopkins. – Az első profi munkám 1960-ban volt Manchesterben a színházban, és emlékszem, akkor játszották ott a moziban a Psychót. Elmentem megnézni a filmet egy októberi vasárnap este, és nem hiszem, hogy valaha úgy féltem volna életemben. Ez volt talán a legnagyobb film, amit addig láttam. A hátsó ablak és a Psycho a kedvenc filmjeim.”

A rendező rendkívül elkötelezett híve Hopkins-nak. „Kezdettől fogva nem hasonmást kerestünk. Az volt fontos számunkra, hogy a nagy szellem életre keljen, és Anthony Hopkins mestere az ilyen figurának, hisz olyan ikonikus karaktereket formált meg eddig, mint Nixon, Pablo Picasso. Amikor meglátod, mint Hitchcock, egy másodpercre talán meglepődsz, de ugyanakkor olyan erős és intenzív a színészi jelenléte, hogy néhány mondat után tökéletesen belenyugszol, hogy Tony Hopkins most Hitchcock. Nagyon kevesen képesek ezt megcsinálni. Ő az egyetlen színész, akinek úgy éreztem, hogy sikerülni fog. Valójában, azt mondtam a producereknek, ha nem tudjuk megszerezni őt, nem fog működni a film.”

Gervasi rendező Helen Mirrenről is szuperlatívuszokban beszélt: „Az ő rugalmas hozzáállása ehhez a karakterhez, mely egyszerre volt hihetetlenül fókuszált és nyitott, nagyon fontos volt. Mirren olyan varázslatot hajt végre, melyet nehéz megmagyarázni az olyan egyszerű földi halandóknak, amilyen például én is vagyok.”

Mirren és Hopkins még soha nem játszott együtt, annak ellenére, hogy hasonló színházi világból jöttek, és számtalan közös ismerősük van. „Mindketten tudtuk, hogy a sorsunkban meg van írva, hogy egy napon együtt dolgozzunk, de azért amikor ez a munka megtalált minket, azt gondoltuk, ’mi tartott ilyen sokáig?’” – elmélkedik Mirren. Mindenképpen érdemes megnézni ezt a nagy találkozást, mivel a tavalyi esztendő egyik legjobb filmje lett.