Világ és egyéb katasztrófák

Az idei Cannes-i Filmfesztivál talán legnagyobb port kavart alkotása végre megérkezett hazánkba is, amely a Drive rendezője és Ryan Gosling újabb közös munkája. Megtekintése erős idegzetűeknek ajánlott.

2011. egyik legsikeresebb filmje a Drive – Gázt! volt, amely a kritikusok és a nézők tetszését egyaránt elnyerte. A film egy olyan férfi történetét meséli el, aki szerelme biztonsága érdekében bármire képes, még az agressziótól sem riad vissza. Ehhez képest a Csak Isten bocsáthat meg kulcsszereplője nem repes az örömtől, amikor testvére gyilkosán kellene revansot vennie. Csak akkor veszi fel a harcot, amikor már nincs más választása.

Tulajdonképpen a Csak Isten bocsáthat meg tekinthető a Drive továbbfejlesztett verziójának. Mindkettőben Ryan Gosling a főszereplő, aki csendes és szűkszavú férfiakat formál meg (a mostaniban kb. harmad annyi mondata van, mint a Drive-ban) és ezekre a figurákra épül a dráma. Továbbá a meglepően agresszív viselkedés mindkét alkotásban dominál, viszont az utóbbiban kifejezetten brutálisnak lehet nevezni a látottakat. A Drive hangulatát is meghatározta a csordogáló (ám mégis feszültséggel teli) eseménysor és a lassított felvételek – a Csak Isten bocsáthat meg-ben mindez tovább fokozódik. Ráadásul a film látványvilága is különösen beszédesre sikerült: több zártterű helységet láthatunk, melyekben meghatározó a vörös fény. A filmzene is nagyszerűen illeszkedik ebbe a távol keleti atmoszférába. Mindebből is látszik, milyen kifinomultsággal és szakértelemmel alkották meg a filmet, mert úgy tűnik, minden a helyén van. Akkor mégis miért lett megosztó alkotás?

A film megtekintése kizárólag a 18 éven felüli korosztály számára ajánlott. Ennek oka a filmben látható brutális és kegyetlen jelenetekben keresendő. A rendező, Nicolas Winding Refn tökélyre fejlesztette, hogyan is kell művészfilmben a vászonra vinni a legdurvább fajta emberkínzást és vérontást. Valószínűleg ezért alkotja a film kontextusát a bangkoki alvilág harca, hiszen az emberekben eleve baljós asszociációkat vált ki ez a párosítás. A rendező igazán zseniálisan kreálta meg a filmet és a karaktereket – bizonyos jelenetek és szereplők hosszú időre belevésődnek a nézők memóriájába. Akármi is legyen a véleménye a film megtekintőjének, az teljesen biztos, hogy emlékezetes élményt nyújt neki.

A főszereplő Ryan Gosling nagyon ráállt ezekre a figurákra, akik alig beszélnek pár szót, viszont illegális cselekedetekkel, az agressziótól vissza nem riadva próbálnak boldogulni. A Csak Isten bocsáthat meg immár a harmadik a sorban, előtte hasonló karaktert formált meg a Drive-ban és a Túl a fenyvesen-ben is. Egyébként napjaink egyik legfelkapottabb színészéről van szó, aki nemcsak szuggesztív külsejével, hanem rendkívüli tehetségével hívta fel magára a figyelmet. Biztosan hallani fogunk róla a jövőben, akár díjkiosztó ünnepségeken is.

Bizonyos szempontból csalódás a Csak Isten bocsáthat meg, mert a néző nem azt kapja, amit a Drive alapján elvárna. Másrészt ez annál sokkal kidolgozottabb és finomabb munka – annak ellenére is, hogy a történetből teljes mértékben hiányzik a finomság. Kegyetlen, brutális és meghökkentő. Ez az a film, amiről valóban lehet mit beszélni és véleményt nyilvánítani.

Csak Isten bocsáthat meg (Only God Forgives, 2013)

francia - svéd - thaiföldi thriller, 90 perc

Főszereplők: Ryan Gosling, Kristin Scott Thomas, Vithaya Pansringarm

Rendező: Nicolas Winding Refn

Forgalmazó: Vertigo Média Kft.

Forrás