Világ és egyéb katasztrófák

Az idei Cannes-i Filmfesztiválnak még közel sincs vége, hiszen május 25-én lesz a zárónap. Addig folyamatosan érkeznek a sztárok szebbnél szebb ruhákban - vagy legalábbis ők így gondolják. :) Nézzük a második turnust, mi történt az előző bejegyzésem óta! :)

Színre lépett mindenki kedvence, Jennifer Lawrence! Több szerelésben is megmutatkozott. Az első képen látható ruha miatt több fórumon "daginak" és "óriásbébinek" titulálták. Szerintem tökéletesen mutat benne, habár személy szerint nekem nem jön be a felső, olyan fura, hogy lefelé szélesedik. Mi van, ha a szél fellibbenti? :) A másik két szettje azonban kifogástalan.

Az előző postban kiemelt sztárok közül újra megmutatta magát Zoe Saldana és Julianne Moore is.

Zoe-ról annyit, hogy habár korábbi Cannes-i ruháit dicsértem, lassan kénytelen leszek mindent visszaszívni, mert rettenetes a mostani öltözéke:

Korábbi írásomban szinte az összes fehér ruhát leszóltam. Mert akármennyire elegáns, tény, hogy nem áll jól mindenkinek. Azonban Eva Longoria nem esik ebbe a kategóriába, eddig övé a legszebb fehér estélyi díja!

Hillary Swank is bepróbálkozott a fehérrel, és egész jól tette is azt. Nekem a színesebb ruhája jobban tetszik, de a fehérben is csinos, mlég ha nem is annyira bombasztikus a hatása, mint Eva Longoriáé.

Mia Wasikowska is a fehérre szavazott. Ez a fehér blúz, színes szoknya kicsit old-school nekem és szívem szerint leszólnám, hogy ez is nyanyás és nem divatos stb. - de az összeállítás valamiért azt az érzést kelti bennem, hogy mégis csak jó választás. Talán Mia varázsának tudható be, ki tudja... De a lényeg, hogy Mia Wasikowska Cannes-ban, ebben a ruhában az alkalomhoz illően mutatkozott.

Akkor most ugorjunk át a színes ruhákra. Mindjárt itt van Freida Pinto, aki bebizonyította, hogy ez a korall (?) szín arany mintákkal tűzdelve is lehet baromira ízléses is, csak tudni kell viselni. A tollas bézs ruha is meglepően ízléses és csodásan áll a színésznőn.

Jessica Chastain hirtelen-kék ruhája sok veszélyt rejt magában, azonban rajta kifejezetten szépen mutat. A fekete kisestélyi pedig akkor is nyerő választás, ha kicsit mintás is. (Mondjuk hozzá azt a cipőt meggondoltam volna...)

Vörös szőnyegen mindig láthatunk vörös ruhákat is. Eva Green azonban rendkívül mellényúlt a vörössel és a feketével is. Eleve túl sötét színű most a haja és nem értem, miért erőlteti a feketét (tisztára mint egy boszorkány) és ezeket a "lógós" ruhákat.

Azonban Monica Belucci tudja, mitől döglik a légy. A vörös alapon fekete pöttyös ruhája ennivaló! Ha én mennék Cannes-ba, tuti valami ilyen típusú ruhát készítenék be legelőször a bőröndömbe. Másodiknak pedig egy csodás feketét, ami valami hasonló, mint Monicáé. Viszont nem tudok elmenni amellett, hogy ne jegyezzem meg, az utóbbi időben (amióta nem láttam), mennyit öregedett Monica Belucci arca. Persze ez semmit nem von le a szépségéből, természetességéből és eleganciájából, valahogy így kellene ezt mindenkinek csinálni.

Salma Hayek merészen operált a színekkel, de meg kell mondanom, hogy az alapjában véve ízléstelen rikító rózsaszín mégis jól áll rajta és még az eseményhez is megy. Külön kiemelném a cipőjét a második fotón: így kell a ruhához lábbelit választani, nem tudom, miért szúrja el annyi mindenki idén Cannes-ban!

Végül itt egy ruha, amely nagyon megtetszett. Sonam Kapoor (fogalmam sincs ki ő:)) monumentálisra vette a figurát és nem tudom, a 21. században illik-e ekkora átmérőjű ruhaaljat viselni, de szerintem lenyűgöző.

2008 óta minden az Alkonyattól, vámpíroktól és vérfarkasoktól volt hangos. A bestseller és a belőle készült mozi igazi kultuszt teremtett és alaposan felforgatta a fiatalság mindennapjait. Most a sikerszéria végéhez érkeztünk, a mozikba került a befejező epizód.

2008. előtt még senki sem tudta, ki az a Robert Pattinson: ma már tinilányok milliói rajonganak érte. 2008. előtt a fiatalságot nem különösebben izgatták a vérszívók: ma már vámpíros sminkkészletek lehet kapni a drogériákban. Jóformán mindenki, aki él és mozog, hallotta már a „tvájlájt” szót, és tudja, hogy „az a vámpíros sztori”. Nagyot fordult a világ, mióta Stephenie Meyer könyvét kiadták a világ minden táján. Azonban lassan a végéhez ér az őrület: a mozikba került az utolsó rész. Vajon érdemes-e megnézni a záró epizódot? Mindjárt kiderül!

Az Alkonyat első része mindenkinél nagyot durrant, milliónyian lettek szerelmesek Edward Cullen-be és kezdtek epekedni a halhatatlan vámpír-létforma után. A folytatás, amely Újhold címen jelentkezett, tovább borzolta a kedélyeket, ugyanis félmeztelen, kockás hasú vérfarkasokkal turbózódott fel a történet – így Jacob Black (vagyis Taylor Lautner) rajongók sokasága is létrejött. A harmadik epizód, a Napfogyatkozás, talán ezután már csak a szokásos vámpír-vérfarkas sablont hozta, nem volt annyira sem meglepő, sem rendkívül. A negyedik rész, a Hajnalhasadás könyv formájában egy darab regény, filmben viszont kettéválasztották. Valószínűleg a vád nem alaptalan, hogy a mérhetetlen siker meglovagolása végett döntöttek úgy, hogy annyi bőrt húznak le a Twilight Saga-ról, amennyit csak lehetséges. Ezek után a záró részhez fűzött remények nem tartalmaztak semmit olyan elvárását, ami miatt igazán parádés befejezésre kellene számítani. Viszont mindenki szereti a pozitív meglepetéseket…

A Hajnalhasadás második részében az a dicséretes, hogy valójában sokkal szórakoztatóbb mint maga a regény. Egy-két filmes fordulatnak köszönhetően még többet is megtudhatunk a történetről, mint amit az írott verzió tartalmaz – a hitelességet pedig az bizonyítja, hogy a forgatókönyv írásában maga a regények megálmodója is részt vett. A romantika, az akció, a vérszívás vagy a hollywood-ian giccses idill is éppen a kellő mennyiségben található meg benne és itt mondok köszönetet, amiért pár filmkockával lerendezték Bella vámpír-életbe illeszkedését – amely a könyvben végtelenül hosszúnak tűnt. Ráadásul a lassított felvételek és annak színvilága, amelyek vámpír-szemmel mutatják meg a forks-i erdőt, kifejezetten gyönyörködtetőre sikeredtek.

Maguk a színészek nem okoztak meglepetést, az eddig megszokott formájukat hozták mindnyájan. Viszont érdekes volt látni azokat a jeleneteket, amelyek visszatekintenek Edward és Bella legelső találkozására és régi, közös emlékeikre. Ezekből is látszik, hogy a szereppel együtt ők is felnőttek. A képi világ és az üresjárat-mentes cselekmény-vezetés mellett azért is sikerült jól az utolsó rész, mert sikeresen visszacsempész valami bájt az első részből, amikor mindenki megszerette az egész történetet.

Vajon hogyan tovább? Milyen lesz az élet Twilight nélkül? Robert Pattinson már az Alkonyattal párhuzamosan is elkezdte építgetni saját karrierjét és látványosan fejlődik – neki talán jól is jön, hogy túlléphet a vámpír-klisén. Kristen Stewart már régi motoros, kislány kora óta színészkedik, valószínűleg őt sem kell félteni. A többieknek viszont még innen sem egyenes az út a karrier tetőpontjára, szükségeltetik letenni pár dolgot az asztalra. Mindenesetre most még mindenki örülhet az utolsó rész sikerének és elégedetten nyugtázhatja, hogy véget ért egy vámpírok és vérfarkasok tarkította korszak az életében.

Alkonyat – Hajnalhasadás II. rész (The Twilight Saga: Breaking Dawn – Part 2)

2012, amerikai fantasy, 112 perc

Főszereplők: Robert Pattinson, Kristen Stewart, Taylor Lautner

Rendező: Bill Condon

Forgalmazó: Pro Video Film & Distribution Kft.

Forrás

Divatossá vált a klasszikus szépirodalom remekeit újra leforgatni. Az idei év egyik legjobban várt feldolgozása minden kétséget kizáróan az Anna Karenina lesz, viszont előtte a francia realizmus egyik gyöngyszemét is megnézhetjük, amelyet nem máshol, mint Budapesten forgattak.

Guy de Maupassant A szépfiú című regénye 1885-ben jelent. Főhőse Georges Duroy, egy paraszti sorból származó katona, aki jelentéktelen beosztásban szerez állást Párizsban egy lapnál miután leszerelt. Azonban kihasználja jóképűségét, sármját és a kor zavaros, erkölcstelen, korrupt társadalmi viszonyait, így a társadalmi ranglétrán egyre feljebb menetel. Georges gazdag és befolyásos nőket csábít el mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül, így rangra és vagyonra tesz szert. A férfi gátlástalansága révén szerelmi kalandjai egyre veszélyesebbé válnak. A nők csak Szépfiúként emlegetik,viszont a férjeknek ő válik a legnagyobb ellenségévé. Amíg a pár évtizeddel korábban íródott Vörös és fekete hasonló ambíciókkal bíró főhőse csúfos bukással végezte, ebben a történetben a törtető fiatal megdicsőül a társadalom abszolút egyetértése mellett.

A 2012-es filmadaptáció hűen követi a regény cselekményét. Ezek után ésszerűnek tűnik a kérdés, hogy mégis mi újat tud adni a nézőknek egy film, hiszen akár el is olvashatják, netán már meg is tették. A kulcs a színészekben és a helyszínekben rejlik. Előbbieket tekintve igazi sztárparádéval dicsekedhet a film. A főszerepet az a Robert Pattinson játssza, aki a köztudatban még mindig az Alkonyat vérszívó vámpírjaként él, pedig már régen kinőtte a tini karaktereket. Ezt bizonyítja Georges Duroy figurája is, melynek megformálásával Pattinson talán élete eddigi legjobb alakítását nyújtja. Partnernői között találjuk a szintén tinifilmekből feltört Christina Riccit, a valóságos dámaként tündöklő Uma Thurmant és a nagyszerű Kristin Scott Thomast.

A 19. századi Párizs illusztrálásának legideálisabb helyszínét Budapesten találták meg. Pár évvel korábban óriási szenzációnak mutatkozott, hogy a tinilányok bálványa hazánkban forgat és az Andrássy út környékét ellepték a rajongók. A Bel Ami megtekintése közben nem kell a nézőnek túl szemfülesnek lennie ahhoz, hogy ráismerjen a fővárosi utcákra és épületekre (például az Operaházra). Figyelemre méltóak a belső helyszínek is, rendkívül igényes színvilággal rendelkezik a film és árad belőle a párizsi elegancia.

Azonban a film összességében mégis kicsit felszínesre sikeredett. Pedig minden adott volt hozzá, hogy ebből valami nagyszerű és emlékezetes süljön ki, akárcsak megtörtént már ez a Veszedelmes viszonyok esetében is, ahol John Malkovich olyan hölgyek mellett űzte cselszövéseit, mint Glenn Close, Michelle Pfeiffer és szintén Uma Thurman. A Bel Ami ezzel szemben kissé összecsapottnak tűnik, amelynek oka valószínűleg a forgatókönyvben keresendő. Mindenesetre senki nem veszít semmit, ha megnézi a filmet – már csak Budapest miatt is. Továbbá az sem kétséges, hogy a film üzenete egyértelműen átszűrődik a nézőhöz és biztosan megállapítja majd a moziból kifelé jövet, hogy Maupassant kora óta nem is változott akkorát a világ.

Bel Ami - A szépfiú

Rendező: Nick Ormerod, Declan Donnellan

Főszereplők: Robert Pattinson, Christina Ricci, Uma Thurman, Kristin Scott Thomas

Forgalmazó: Ristretto Distribution Kft.

Forrás

Amikor kijön egy film az Alkonyat filmek sztárjának, Robert Pattinsonnak a főszereplésével, valószínűleg számtalan fiatal, nőnemű vámpírrajongó szállja meg a mozikat. Pedig lassan a Twilight Saga is véget ér, akárcsak Robert Pattinson tinibálvány korszaka a mozivásznon.

Robert Pattinson remek példája annak az esetnek, miszerint van élet a tinifilmek után – mitöbb, azok mellett is. Már a 2010-es Emlékezz rám című drámában is kikristályosodott, hogy nem csupán egy szépfiúról van szó, hanem egy tehetséges színészről is. A hazánkban csak DVD-n kiadott Vizet az elefántnak is megerősítette az iménti megállapítást – és ezen a ponton el is jutottunk a következő állomáshoz, amely a Cosmopolis címet viseli. A történet gyakorlatilag egy erős karakterre épít, aki utazása közben találkozik különböző emberekkel. A film rendezője David Cronenberg, akinek nevéhez olyan alkotások fűződnek, mint a Veszélyes vágy, Erőszakos múlt, Eastern Promises – Gyilkos ígéretek, Pók, Existenz – Az élet játék. A felsorolt listából olyan rendezői profil rajzolódik ki, amely az emberi természetet két megközelítésből igyekszik ábrázolni: egyrészt érdekelik a múltban történt események hatásai a jelenben, másrészt valamiféle víziót próbál felállítani a jövőről. Ezek tükrében a Cosmopolis tekinthető a rendező mesterművének, amelyben ötvöződik mindkét irányvonal.

Nem véletlen, hogy a Cosmopolis nem kapott magyar fordítású címet, mivel ennél frappánsabban nem lehet körülhatárolni azt a képzeletbeli nagyvárost, amely akár a közeljövő helyszínét testesíthetné meg. Ebben a városban él főhősünk, aki fiatalkora ellenére rendkívüli vagyonra tett szert, becsvágyó, hiú és önző ember benyomását kelti, akit sajátmagán kívül senki más nem érdekel. A gazdasági helyzet fordulópontjához érkezve egyetlen problémája annyi, hogy limuzinjával végre eljuthasson fodrászához a város másik végébe, aminek megvalósításában utcai zavargások akadályozzák. A film 24 óra eseményeit dolgozza fel, amelyek sorsfordítónak bizonyulnak főhősünk életében.

Eredendően Colin Farrell nevét rebesgették a film főszerepe kapcsán, ám végül Robert Pattinsonnak adták, aki nagyobb közönségeket vonzhat – tartották a rossz nyelvű pletykák. Akármiért is lett az angol színészé a főszerepet, semmiképpen sem mondható el a végeredmény alapján, hogy érdemtelenül kapta volna meg. Robert Pattinsonból alapjáratban árad valamiféle felsőbbrendűség és egyben unottság illúziója, így a film jelentős részében komolyabb színészi bravúr nélkül hozni tudja a karaktert. Ám egy idő után, amikor főhősünkben kezd változni valami, akkor a nézőknek is feltűnik, hogy talán mégis csak volt munka a korábbiakban is, hiszen mégsem csak önmagát adja. Ráadásul a karakter még a maga fásultságában is érdekesnek tűnik, a későbbiekben pedig még inkább – amely egyértelműen annak köszönhető, hogy a feladatra leginkább megérett színész kapta meg a szerepet. 

A Cosmopolis semmi esetre sem egy könnyen emészthető alkotás. A frappáns párbeszédeken alapszik a film, amelyeket a néző pihentségének függvényében több-kevesebb sikerrel sajátíthat el. A film legszembetűnőbb szintjén egy férfi sorsfordító napját és jellemének változását láthatjuk. Továbbhaladva rájöhetünk, hogy a külvilág által gyakorolt (például gazdasági, politikai vagy kulturális) hatások mennyire megváltoztathatják egy embernek az életét. Még alaposabban ízeire szaggatva a filmet egy jövővízió rajzolódhat ki a néző előtt, amely egyáltalán nem hat utópisztikusnak – és pozitívnak sem. Viszont a Cosmopolis végkicsengése mégis a nézőre bízza a döntést a jövő megítélésével kapcsolatban, így a bizonytalanság illúziójával lehetünk gazdagabbak általa.

Cosmopolis

Rendező: David Cronenberg

Főszereplők: Robert Pattinson, Samantha Morton, Juliette Binoche

Forgalmazó: Budapest Film

Forrás