2010. május 20., csütörtök

Még mindig az esőnél tartok. Tulajdonképpen itt Dél-Magyarországon két hét óta nem telt el úgy nap, hogy ne esett volna valamennyi eső. Illetve múlt pénteken sütött ki utoljára a Nap. De a jókedvem még nem mosta el ez a temérdek csapadék és szívderítőnek ajánlanám az alábbi kisvideót:


Lelkes nézője vagyok a Csináljuk a fesztivált szériáknak és mindig akad benne pár favoritom. Ezúttal Serbán Attila és a Singing in the rain-re tudom azt mondani, hogy egyrészt örülnék neki, ha ez a dal nyerné meg a versenyt, másrészt meg is érdemelné. Dallamos, vidám, szuper koreográfiával - énekelni és táncolni is tudni kell, ez az előadóművészet csúcsa a műsor keretein belül.

Amikor megnézem - és ez már számtalanszor megtörtént - kedvem lenne nekem is táncra perdülni az esenyrőmmel - ami ilyen hosszúszárú, bár az idei május vihar kissé megtépázta, és megroggyant egy csöppet. :) Szóval kilőném a szép szürke ernyőmet, kimennék az utcára, ugra-bugrálnék és énekelném: "I'm singing in the rain, just singing in the rain". Ez az örökzöld sláger egy igazi életérzés: aki szereti az esőt, na meg a mókázást, az biztosan megérti.

Serbán Attila rendkívül jól interpretálja Gene Kelly egykori világhírű pillanatait: egyrészt jól áll a jellegzetes hangja és kedves, mosolygós arca a dalhoz, másrészt nincs benne semmilyen ripacsság, teljesen átadja magát a dalnak és élvezet nézni, ahogy ő is élvezi. Amúgy is szeretem az ilyen régivágású, Sinatra-stílusú nagy filmslágereket, amikhez hozzánőtt első előadójuk neve, de Serbán Attila megközelíti, vagy talán utol is éri a Singing in the rain legelső bemutatkozását. Ezért szeretem annyira a fenti videót. Asszem gyorsan megnézem még egyszer és kihasználom a még mindig csöpögő esőt a tökéletes élmény átélésének érdekében. ;)

Májusi eső aranyat ér

Minap találkoztam Facebook-on a következő nevezetű csoporttal: Ha a májusi eső aranyat ér, akkor Magyarország kilábal a válságból... :D Természetesen egyből tagja lettem, illetve a néhány vicces gondolatom is támadt tőle - meg amúgy is. Szóval én nem vagyok elvileg eső-ellenes, de ami sok, az sok. Ha megkérdeznék tőlem, mi a kedvenc évszakom, nos én a telet választanám: szeretem a hideget, szeretem a havat és a közhiedelemmel ellentétben télen is szokott sütni a nap, nem teljesen depresszív ez az évszak. :) Nyáron sokkal jobban szoktam szenvedni a nagy hőségtől, mint télen a nagy hidegtől. Igaz, hogy a nyár, az ősz és a tavasz sokkal színesebb, de a tél ezekkel ellentétben tisztább. Legalábbis szerintem.

Szerintem egy fülledt nyári napon nincs üdítőbb egy hirtelen jött zápornál. Imádom az eső illatát. Hidegben is megvan a maga hangulata, főleg, ha szép csendben kopog az ereszen és a jó meleg szobából, bentről szemléled. Talán ezt a mai viszonylatban is élvezni tudnám, ha: 1. nem két hete tartana, 2. nem május második felében történne. Ilyenkor már a közelgő nyár előszelét szoktuk élvezni, felavatom az új papucsomat és rövid nadrágomat, illetve a bejáratom és a táskám elhagyhatatlan részévé emelem a szuper Retro napszemüvegemet az óriási tokjával együtt.

Visszatérve az esőre: kezdem Angliában érezni magam - bár amikor egy hetet ott tartózkodtam pár éve, egy csepp eső sem esett. :) Szóval sok az eső, hideg van és fúj a szél. Hétvégére volt szervezve egy családi kerti-party: akkor még mindenki viccesen fogta fel, és behúzódtunk a védett kerti lak alá - viszont másnapra már lehűlt az idő. Mentem haza este a suliból, süvített a szél - majd kidöntötte a nagy fákat és közlekedési lámpákat - esett, semmit nem ért az esernyő. Mire hazaértem teljesen átfagytam, pedig csizma, kabát és sál volt rajtam - illetve május 17. Másnapra tiszta vörös lett a szemem, amit kifújt a szél, egymás után használom el a zsepiket és köhögök is. Nekem ezt hozta a májusi eső, nem az aranyat. Továbbá a város külseje is megváltozott: nemcsak letörtött ágaktól és levelektől van tele az utca járdája, hanem a kukákból törött esernyők lógnak ki - akárcsak Angliában. :)

;;

Template by:
Free Blog Templates