2013. december 6., péntek

A nagy Gatsby

„Daisy fiatal volt, és az a mesterséges világ, amelyben élt, orchideák illatától volt terhes, a napok könnyeden felszínes, derűs társaságban teltek, s az új esztendő ritmusát diktáló zenekarok új muzsikával dalolták el az értelmét és szomorúságát.” F. Scott Fitzgerald


A nagy Gatsby-t érte az a megtiszteltetés, hogy az idei Cannes-i Filmfesztivál nyitóalkotása lehessen. Azóta számtalan nézőt csábított a mozikba és igazi kasszasikerré vált. F. Scott Fitzgerald történetének ez már a második filmes adaptációja. 1974-ben Robert Redford főszereplésével elevenedett meg az az álomvilág, amely még ma is képes elvarázsolni a nézőket. Mint minden második vagy többedik filmes feldolgozásnál felvetődik az a kérdés, hogy érdemes-e ismét leforgatni az adaptációt. A nagy Gatsby esetében a válasz egyértelmű, hiszen olyan irodalmi klasszikusról van szó, amelynek mondandója univerzális – és nem árt neki a felturbózott látványvilág.


A mostani feldolgozás főszerepeiben Leonardo DiCaprio-t, Carey Mulligant és Tobey Maguire-t láthatjuk. A rendező Baz Luhrmann, akinek olyan filmek fűződnek nevéhez, mint a Moulin Rouge, Ausztrália vagy a szintén DiCaprio főszereplésével készült Rómeó és Júlia film. Ennek tükrében, már mindenki maga előtt láthatja, hogy milyen látványvilágra is számítson a rendezőtől egy olyan történet esetében, amely a ’20-as évek Amerikája felső tízezrének fényűzését és partizását mutatja be. Azonban maga a történet nem sikkad el a lenyűgöző díszletek között, sőt!


A nagy Gatsby egy szerelmi történet: a szegény családból származó Jay Gatsby minden erejével azon munkálkodik, hogy hatalmas vagyont szerezzen, irigylésre méltó körülményeket teremtsen, amellyel lenyűgözheti fiatalkori szerelmét, a gazdag családból származó – és már férjezett – Daisy-t. Gatsby sok év után a semmiből bukkan elő és szomszédja, Nick segítségét kérve megszervez egy találkát Nick unokatestvérével, aki nem más, mint Daisy. Innentől az események gyors egymásutánja következik, amelyből többféle karakter portréja rajzolódik ki: láthatunk igazi barátságot, őszinte szerelmet, felelőtlen embereket, hűtlenséget és érdek-kapcsolatokat. A film után elmerenghetünk azon, hogy mennyire lehetséges avagy érdemes a múltbeli eseményeket újra átélni vágyni vagy milyen kis hajszálon múlhat a boldogságunk. Illetve arra is gyönyörű példát kapunk, hogy a csillogás valójában milyen ürességet rejthet.


Érdemes összehasonlítani egy kicsit a két filmes adaptációt. Az 1974-es feldolgozásban igazából nem a háttér és a díszletek csillogtak, hanem a főszereplők. A fiatal Robert Redford szemkápráztató látvány nyújtott Gatsby-ként és a Mia Farrow által alakított Daisy nem tűnt egy kelekótya fruskának. Az egész film hangvétele komolyabb volt, nem láthatók benne a mai szórakoztatóipar által megkövetelt kötelező poénok és sziporkák, semmit nem játszottak túl a színészek, abszolút hitelesek voltak. Viszont érdekes módon maga a történet is kevésbé lett szájbarágós és sok mindent bíztak a nézők fantáziájára, néhány dologra csak következtetni lehetett. Ezzel szemben a mostani feldolgozásban nem marad nyitva egyetlen kérdés sem a szereplőkkel kapcsolatban, mindenkit el tudunk helyezni, értjük vagy legalábbis átlátjuk, mi hajtja őket. Ezáltal maga a történet is jobban eljut a nézőkhöz, jobban lesújtja őket, jobban a karosszékbe szögezi a nézőt. Igazi 21. századi sikerfilmet alkottak, amelyben minden megvan, ami az igényes szórakozáshoz kell a mai ember számára.


„…És ahogy visszaszállt képzeletem ebbe a régi, ma már ismeretlen világba, elgondolkoztam rajta, hogyan láthatta meg Gatsby első ízben Daisyék csónakkikötőjének zöld lámpáját. Messziről érkezett erre a kék párákba burkolt pázsitra, és olyan közel jutott álmának megvalósulásához, hogy szinte elérte a kezével. Nem tudta, hogy ez az ábránd már réges-régen a múlté, eltűnt a közeli nagyváros dübörgő és nyüzsgő zsivaja mögötti, hatalmas ország végtelen tájain, a messzi éjszakában. 
Gatsby hitt a zöld fényben, a mámorító jövőben, amely pedig évről évre mind messzebb távolodik tőlünk. Ha kisiklott is a kezünkből, mit számít? – holnap még gyorsabban futunk, s a karunkat még messzebbre tárjuk ki… Hogy majd egy szép reggelen… Így törjük a csapást, hajtjuk hajónkat előre, szemben az árral, hogy a végén mindig a múltba érkezzünk.” F. Scott Fitzgerald


A nagy Gatsby (The Great Gatsby, 2013)
amerikai-ausztrál romantikus dráma, 145 perc
Főszereplők: Leonardo DiCaprio, Tobey Maguire, Carey Mulligan
Rendező: Baz Luhrmann
Forgalmazó: InterCom



2013. június 23., vasárnap

Előző bejegyzésem óta eltelt öt nap. Azóta jóformán beköltöztem a moziba és lemaradásaimat pótolva három filmet is megnéztem. Sokszor hallani, hogy idegesítők a mozifilmek előtti bemutatók - de én kifejezetten imádom őket! Ráadásul megnyugtató volt, hogy az előző postomban ajánlottak közül jó pár visszaköszönt (Wolverine, Only God Forgives, The Lone Ranger, The Hunger Games: Catching Fire).
A mostani bejegyzésben bemutatnék 4 filmet, amelyekre a moziban látott előzetesek alapján figyeltem fel (2 már repertoáron van, 2 pedig hamarosan jön), illetve ajánlanám azt a hármat is, amiket megnéztem.

Lopom a sztárom (The Bling Ring)

Emlékeim szerint mindhárom film előtt lenyomták ezt a trailert. Baromi jól sikerült - lehet, hogy jobb is, mint amilyen maga a film lesz. Emma Watson szerepe szerintem igen testhez álló neki és ezzel végképp levetkőzheti a Harry Potter-es korszakát. Már csak miatta is érdemesnek tartom megnézni, másrészt felkeltette az érdeklődésemet, hogy a film megtörtént esetet mutat be (uram atyám, a valóságban is léteznek ennyire agymosott amerikai fiatalok???), illetve a rendező, Sophia Coppola neve is igazi garancia. A filmet június 27-én mutatják be hazánkban.

Az elnök végveszélyben (White House Down)

Kicsit kilóg a sorból ez a film, mivel nem azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy önmagáért megnézzem - hanem, hogy összehasonlíthassam. Ugyanis már korábban írtam a Támadás a Fehér Ház ellen című akciófilmről és nekem úgy tűnik, hogy ez is teljesen ugyanarra a kaptafára készül. És nem értem, hogy pár hónapon belül mi értelme van feldolgozni ugyanazt a témát. Gerard Butlerre jobban bukom, mint Channing Tatumra, úgyhogy nálam nem igazán nyert, max. érdekességképpen ajánlanám. (Amúgy maga a film címe is egy mixnek tűnik, hirtelen beugrott róla a Sólyom végveszélyben és Az elnök különgépe is). Az elnök végveszélyben augusztus végén jön a mozikba.

Acélember (Man of Steel)

Mostanság mindenki erről a filmről beszél - és ahogy hallom, inkább negatív kritikákat kap a közönség részéről, mintsem jókat. Szerintem érdemes megnézni ezt a Superman-es filmet, márcsak a nagy felhajtás miatt is - aztán majd mindenki meglátja, mennyire tetszik neki. Én nem vagyok meggyőzve róla, hogy ez is az a kategória lenne, aminek nagyobb a füstje mint a lángja. Már a mozikban - 4DX-ben is.

Gyakornokok (The Internship)

Szerintem akinek tetszett az Ünneprontók ünnepe, annak kötelező a Gyakornokok is. Óriási ez az Owen Wilson - Vince Vaughn páros, ráadásul nagyon tuti témába nyúltak bele. A Google és a modern technika okozta generációs különbsége karikatúrájára épülő sztori minden korosztálynak szerezhet vidám perceket. Már a mozikban.

Transz (Trance)

Ezt már láttam. James McAvoy skót akcentusa is megérne egy misét (mivel Danny Boyle rendező külön kívánsága volt, hogy így beszéljen), de maga a történet is. Festménylopás, hipnózis, akció és erotika - mindegyik benne van ebben a lüktető thrillerben. Ráadásul a filmvégére magam sem jöttem rá, hogy akkor most pontosan ki-kicsoda benne - de nem kusza gondolatokkal jöttem ki a moziból, hanem, hogy ez baromi jó volt és tényleg, annyira lüktető (ez rá a tökéletes szó), és annyira nagyszerű mindhárom főszereplő (és James McAvoy kék szemei még mindig annyira lenyűgözőek), hogy csak és kizárólag ajánlani tudom mindenkinek! :)

A Föld után (After Earth)

Will Smith mindig is nagy kedvencem volt, bár ritkább esetekben mentem el moziba, hogy megnézzem legújabb filmjét. A Föld után kivételt képez ilyen szempontból: rettentő látványosnak tűnik a bemutató alapján, illetve fiával együtt akcióznak. Az elvárásaimnak tökéletesen megfelelt, izgalmas, az első perctől az utolsóig leköti az ember figyelmét, nagyszerű a látványvilág és az élőlények megjelenítése, továbbá valóban szuper csapatot alkot Will és Jaden. Még a film előtt utánaolvastam egy kicsit és állítom, még többet dobott rajta annak tudatában megnézni, hogy apa és fia együtt álmodták meg ezt a filmet (illetve anyuka is besegített az ötletelésbe) és kifejezetten vicces volt Jaden mozgását figyelni, mert egy interjúban Will elmesélte, hogy az volt a legkeményebb meló, hogy megtanítsa a fiát úgy futni, hogy az a képernyőn is jól mutasson. :)

A nagy Gatsby (The Great Gatsby)

Már régóta vártam, hogy megnézhessem - és befizettem egy 3D-s előadásra. Bevallom, hogy így utólag a film egyik hivatalos trailere sem tetszik különösképpen - talán ez a fenti tükrözi még leginkább, hogy milyen érzéseket kelt is a film a nézőben. Óriási alkotás, gyönyörű a díszlet (3D-ben lélegzetelállító), nagyszerűek a színészek, a tartalom teljes mértékben szívfacsaró és elgondolkodtató. Bár a szépirodalmi alaptól mi mást is várhatnánk. :)

2013. június 7., péntek

Előző írásom folytatásaként most már teljes képet kaphatunk az idei cannes-i ruhafelhozatalról. Ismét volt pár melléfogás, akárcsak kiemelkedő darabok.

Nicole Kidman



A színésznő jó szériája tovább folytatódott: akárcsak előzőleg, most is megállapítható, hogy egyszerűen nem tud hibázni...

Marion Cotillard




Az idei fesztivál egyik legnagyobb kaméleonja kétség kívül Marion Cotillard volt: több stílussal kísérletezett, láthattuk szolidabb és kihívóbb, sikkesebb és merészebb összeállításokban - de mindenkor sugárzott belőle az a kifinomult francia elegancia.

Audrey Tautou

Az előző színésznőhöz hasonlóan itt a másik francia hölgy, aki mindig csodásan öltözködik, hiszen tudja mi áll jól neki és mi az, ami megy az alkalomhoz.

Zoe Saldana


Ezen három ruhából az utolsó tetszik valamelyest, bár ennek az a vastag fehér pántja kicsit érthetetlen. Nem támogatom azt, ha valaki ennyire ijesztően csontsovány és ruháival is ezt hangsúlyozza - mint a másik két képen. Zoe-ról mindig egy afrikai éhező képe villan be.

Uma Thurman

Talán ráfoghatjuk, hogy mindkétszer eltalálta - de a sötétkék ruha esetében mindenképpen. A másiknál kicsit furcsa, hogy ennyire fényes és felső részének olyan hatása van, mint egy páncél.

Milla Jovovich

Az előző cikkben is hangsúlyoztam, hogy most nagyon divatosak a virágmintás ruhák. Szerintem Milláé is a jobbak között van, sőt úgyis el tudnám képzelni a fenti dresszt, hogy a vállánál nincs az a fehér rész. A lenti összeállítás még éppen ízlésesen merész, habár megkérdőjelezem, hogy olyan nők is felvegyenek-e mellvillantós ruhát, amiből nincs minek kivillannia...

Kylie Minogue

Kylie is azok közé tartozik, akik ritkán nyúlnak mellé. A fenti ruhája olyan hatást kelt, mintha sokkal magasabb lenne. A lenti pedig szuper aranyos a szandállal együtt és ez a kis kabátka pedig elsőre azt sejteti, hogy egy pasi adta neki zakóját, hogy  ne fázzon... :) De jobban megnézve sztem egy női blézer.

Sharon Stone
Nem lenne rossz, de szerintem a dekoltázs túlzás - a színésznő korát és magát az eseményt tekintve is.

Kirsten Dunst
Túl sokféle és színű a minta a ruhán és a színésznő rettenetesen van kisminkelve, hogy a zsíros hatású csimbókos hajról ne is beszéljünk.

Carey Mulligan és Jessica Biel

Végül összevontam a két színésznőt, mert mindkettejükről ugyanazt tudom elmondani. Az előző összeállításban dicsértem őket (mind közül Jessica ruhája tetszett akkor a legjobban), viszont most mindkettő meglepett - negatív értelemben. Carey ugyanolyan savanyú és merev, mint a szokatlan mosolygós, hosszú hajú képei előtt, Jessica ruhája pedig egyrészt előnytelen (kövéríti), másrészt slampos (nézzétek meg azt a sárga részt, mintha frottírból lenne)... A tanulság pedig egyértelmű: a hiba Justin Timberlake-ben keresendő. :D

2013. május 20., hétfő

Puccparádé Cannes-ban

Jöjjön egy kis válogatás az idei Cannes-i Filmfesztivál szettjeiből. A többnapos rendezvényre természetesen több ruha-összeállítással is készültek a legnagyobb sztárok.


Nicole Kidman

Zsűritagként a többnapos esemény aktív résztvevője volt. Ruhatára figyelmre méltó, szerintem egyszer sem nyúlt mellé.







Emma Watson


A Harry Potter sztárja igazi kis divatdiktátorrá nőtte ki magát. Már a reptéren is nagy érdeklődést váltott ki fehér testhez simuló szettje - majd a fesztiválon viselt ruhái is a beszéd tárgyát képezték.




Carey Mulligan
A fesztivál nyitányaként tündökölt A nagy Gatsby, így annak sztárjai is középpontban voltak. Meglepő módon Carey Mulligan egész vidám volt magához képest.





Rooney Mara
A tetovált lány címszereplője sem vidám oldaláról ismert, csak úgy árad belőle a hidegség. Egyik ruhája sem nyerő, a testszínű sápasztja, a fekete pedig soványítja az amúgy is eléggé zörgő csontú sztárt. Illetve a lenyalt hajával sem vagyok kibékülve.




Jennifer Lawrence
A friss Oscar-díjas színésznő is megmutatta magát a fesztiválon - több szerelésben is. Viszont egyik megjelenése sem igazán rendkívüli -  mi több, a kép tanulsága alapján akár a fekete cucc is tudja vastagítani az ember lábát.




Jessica Biel
Justin Timberlake felesége tündökölt ebben a csodaszép ezüst ruhában.


Eva Longoria
Ellenben Eva Longoria elég ízléstelen volt: tetoválást villantott, illetve egy óvatlan pillanatban fellibbent a szoknyája és a fotósok hada is megörökíthette, hogy nem viselt fehérneműt.



Freida Pinto
A Gettómilliomos egykori sztárja kifinomult ízléséről tett tanúbizonyságot és nála sokkal felkapottabb sztárokat is kenterbe vert öltözködésével.


Audrey Taoutou
"Az a francia elegancia" - e szavakkal illették a mindig csinos színésznőt viseletét.


Marion Cotillard
Itt pedig a másik örökké csinos francia színésznő, ha akarnánk, sem lehetne semmit kifogásolni rajta.


Julianne Moore
Ezen ruháját sok kritika érte. Szerintem az estélyi szabása az "érdekes", a színei még rendben lennének.


Lana Del Rey
Az énekesnő ruháját túlzottan dívásnak ítélték a kritikusok. Szerintem inkább csak olyan, mintha egy antik virágvázát húzott volna magára.


Liv Tyler
A színésznő ruhája kellően tavaszias és vidám - bár talán kicsit lenge egy Cannes-i filmfesztivál mércéjével mérve.


Naomi Watts
Érdekes, hogy sokkal jobban eltalálta most, hogy mit kell felvenni, mint az Oscar-gálán. Ez a virágos szett sokkal elegánsabb, mint Liv Tyleré.


Cindy Crawford
A ruha dekoltázsa nekem túlzás, amúgy szép lenne. Szerintem egy ilyen eseményen nem illik ennyire kihívóan kipakolni a melleket, még akkor sem, ha egy idősödő topmodell kívánja megmutatni, hogy negyven fölött is mennyire formában van.

;;

Template by:
Free Blog Templates