Világ és egyéb katasztrófák

Annak idején a tévében is leadták a darabot: megnéztem, megmosolyogtam néhány megoldást (mint Réka lovas bevonulása, Koppány behaluzása, a Himnusz után Koppány és István kézfogása) vagy a rutintalan színészeket, végül egyet legyintettem, hogy ennyi elég is volt belőlük. Aztán nagyjából egy hete láttam meg a hirdetést egy helyi újságban: augusztus 20-án jön Szekszárdra a Társulat az István, a királlyal. Először nevettem egyet a cikk írójának amatőrségén, hogy azt dicséretnek szánta, hogy "bemutatásra kerül a 2008 óta félszáz előadást megélt darab". Egyrészt ilyet nem mondunk, hogy "bemutatásra kerül" másrészt két év alatt 50 előadás elég siralmas - mindenféle jóindulattal is. Szóval ezután gondolkodtam egy kicsit, hogy menjek-e vagy sem, aztán úgy voltam vele: ha már itt lesz, kb. 10 perc sétával odaérek itthonról és még ingyenes is, akkor talán adok egy esélyt neki, hiszen élőben azért mégis jobban átjön minden, mint tévéből. Azt hiszem, jó döntést hoztam. :)

Feke Pál, mint István. Igen, ezt nem tudtam sohasem megemészteni. Kövezzetek meg, de egyszerűen rühellem ezt az embert, egyből felmegy a vérnyomásom ha meglátom a beképzelt képét - nem tehetek róla. Viszont azt elismerem, hogy oltári hangja van, jó színész - de nekem teljes mértékben unszimpatikus. És ha félretettem minden ellenszenvemet és szakmai szemmel próbáltam megítélni őt, mint Istvánt a 2008-as tévés előadás után, hát úgy sem nyerte el tetszésemet. Úgy éreztem, hogy mindenkit leénekel, háttérbe szorítja a többieket, túljátssza a szerepét - de a hangja azért jó. Külsőleg pedig nem láttam rajta azt az őszinte játékot, ami Istvánhoz illenék - nem tudta felidézni azt az önmarcangolást, amit Varga Miklóstól megszokhattunk. DE! Most, hogy láttam élőben, pozitívan változott a véleményem róla. Egyrészt kb. 15 centis méretben láttam, így az arca nem idegesített, a hangja viszont annál inkább zengett és átjárta a teret - akarom mondani, a parkot. :) Másrészt éreztem rajta azt a rutint, amivel a szerephez áll - ez nagyrészt a többiekre is igaz - látszott, hogy a kisujjában van István, sokat finomodott az első előadás óta, se nem volt nagyképű, se nem énekelt le senkit, mindent úgy csinált, ahogy kellett és a hangja pedig iszonyatosan jó élőben (a Nincs más út, csak az Isten útja alatt lúdbőröztem rendesen). Egy szóval: tetszett. Gratulálok neki, ez volt az igazi Pálfordulás - legalábbis az én véleményemet tekintve. :D

Vadkerti Imre, mint Koppány. Vele mindössze annyi bajom volt a tehetségkutató eredményét tekintve, hogy a hangja egyszerűen nem illik a szerepéhez. Gyönyörű teátrális hanggal áldotta meg a jóisten - viszont ezzel egy Koppányt elénekelni szó mi szó, elég illúzió-romboló (valakitől hallottam, hogy szerinte olyan Csárdáskirálynős Koppányt csinált). A mostani előadásra természetesen tudtam, mire számítsak, és hát kicsit meg is voltam lepve, amikor néha rekedtesen kezdett bele dalaiba. Szóval, egyértelműen fejlődött 2008 óta és megtanult olyan technikát, amivel rockosabb a hangja - de azért így sem az igazi nekem. Úgy éreztem, még mindig ő a leggyengébb láncszeme a szereposztásnak, pontosan emiatt. Viszont a hangszínét azzal próbálta ellensúlyozni, hogy olyan hangerővel nyomta el a jeleneteit, hogy szerintem mikrofon nélkül is betöltötte volna a teret - ebben ő volt a király, senki nem ért a nyomába. :) Viszont úgy éreztem, a közönség szimpátiáját nem nyerte el, hogy nem Vikidálos a hangja és bizony tapsrendnél többen fütyülni kezdtek - nagy bunkóság volt, de valóban megtörtént.

Herczeg Flóra, mint Réka. Vele kapcsolatban egy pillanatra nem merült fel, hogy jogosan kapta-e meg a szerepét és így az előadást látva, igazat adok a darab rendezőjének, Szikora Jánosnak, mikor azt mondta a Réka-döntőnél, hogy azért Flórának adja a szerepet, mert látja benne és hallja a hangjában azt az őszinte fájdalmat, amitől tökéletes Réka válik belőle. Így is lett. Ezúttal ló nem volt mellé, szerintem jobb is volt így. :)

Éder Enikő, mint Sarolt. Élőben ő egy kicsit csalódás volt, mivel az összes hölgy-szereplő hangosabban, erőteljesebben énekelt nála. Pedig éppen Saroltnak kellene a legnagyobb hangerővel nyomnia, mikor fellógattatja Laborcot vagy elzavarja Rékát és felnégyelteti Koppányt. Nem mondom, hogy gyenge volt, mert nem volt az, csak a többiekhez képest volt haloványabb. Ebből is látszik, hogy mégis mennyire jól válogatták össze az egész csapatot és az is pozitívum, hogy még mindig nem veszi egyikük se félvállról, hogy eljönnek vidékre előadni, méghozzá egy ingyenes rendezvényre.