Világ és egyéb katasztrófák

Nem is tudom, hivatalosan mikor mutatják be e filmet hazánkban, mindenesetre számomra már megtörtént a premierje. Oscar Wilde talán legnépszerűbb és legismertebb műve a Dorian Gray arcképe, amely alapján készült ez a 2009-es Dorian Gray film. Az ilyen irodalmi feldolgozásokkal mindig az a baj, hogy aki olvasta, az ezt meg azt hiányol belőle, aki meg nem olvasta, az meg miért nézné meg? Erre a kérdésre nem tudom a választ, mivel már volt szerencsém a könyvhöz.

Amikor olvastam, az volt a véleményem róla, hogy nem szeretem olvasni, mert nehéz haladni vele, minden mondatot többször meg kell rágni, hiszen annyira sokrétű gondolatot tartalmaz, hogy az akár több síkon is értelmezhető. Viszont miután elolvastam, nem tudtam másra gondolni és többször végigrágtam gondolatban, hogy mindez miért és mire volt jó? Semmi kétség nem fér hozzá: Oscar Wilde egy zseni volt. Éppen ebből kifolyóan nem tudom, mennyire okos dolog megfilmesíteni pont egy ilyen könyvet. De hát manapság mi az, amiből nem csinálnak filmet?

Úgy érzem, kissé negatív volt a hozzáállásom a filmhez. Amikor pedig megláttam a Dorian Gray-t játszó fiút, minden illúzióm elszállt: nem láttam benne mindazt a démoni szépséget, amit a könyv alapján elképzeltem. De megadtam neki a lehetőséget és azt kell mondanom, hogy a film végére, ha nem is zártam a szívembe, de elnyerte a szimpátiámat. Lehetett volna szebb is, de ez sem volt rossz.

Colin Firth viszont kellően gusztustalan Henry Wotton volt. Bár szerettem őt a Bridget Jones naplójában is, de ezek a negatív, cinikus szerepek jobban állnak neki. A Szerelmes Shakespeare-ben csak szimplán gonosz szerepe volt, viszont itt a Dorian Gray-ben nem egyértelműen, hiszen történet végére a negatív karakterből egy megkeseredett, szánandó alak lesz.

Nem mostanában olvastam a Dorian Gray arcképét és a részletek már homályba vesznek, de azt hiszem ez a film nagyjából visszaadja a könyv történetét, nem sokat változtattak rajta. Talán az a „metróban elütős, kicsavarodott hullás” rész nem volt ismerős, meg ez a Henry lánya és Dorian románc nem rémlett, de lehet, hogy az én emlékezetemmel van gond. Végülis a festmény áll az egész történet középpontjában meg Dorian, a többi csak részletkérdés.

Még az jutott eszembe, hogy vajon Oscar Wilde-nak tetszett volna-e ez a feldolgozás. Voltak benne olyan jelenetek, amelyek szinte az orgia szóval kifejezhetők, viszont nekem ilyen a könyvből nem rémlik - ez biztos tetszett volna az öreg Oscarnak, hogy így felturbózták a 21. század elvárásainak megfelelően a könyvét. Másrészt Dorian megcsókolta Basilt – gondolom ez ellen se lett volna kifogása, főleg ha ezt már ő is megírta, bár ebben sem vagyok biztos.

Hogy ajánlom-e, kinek ajánlom vagy tetszett-e ez a film? Talán úgy vagyok vele, mint magával a könyvvel: nem szerettem nézni, de utána, amikor végiggondoltam újra, rá kellett jönnöm, hogy mégsem volt ez olyan rossz, sőt! De természetesen egy irodalmi mű elolvasását semmilyen film nem pótolhat, akármilyen jól is sikerüljön az. Mert amit olvasás közben elképzelsz, az csak a tiéd, a te fejedben van, egy film pedig éppen ennek a varázsát veszi el: a képet eléd és még milliók elé teszik, és megmutatják hogyan kell látnod, amit valaki papírra vetett az olvasói fantázia reményében.