2009. július 17., péntek
Már régóta meg szerettem volna nézni ezt a darabot és valamiért csak most került sor rá. Mahó Andreával és Nagy Balázzsal a főszerepben láttam. Andit persze, hogy ismerem, Balázsnak még a nevét sem hallottam, úgyhogy izgatottan vártam.
A történet szívszorító. Egy ír futballista tehetség sorsát mutatja be. Megnyeri az ír bajnokságot, feleségül veszi szerelmét, aztán egy elvakult IRA-s barátja bajba sodorja, börtönbe kerül. A 60-as, 70-es évek Írországában játszódik a darab. A jelmezek alapján akár napjainkban is lehetne, hiszen erősen retró korszakot élünk manapság.
A történet szívszorító. Egy ír futballista tehetség sorsát mutatja be. Megnyeri az ír bajnokságot, feleségül veszi szerelmét, aztán egy elvakult IRA-s barátja bajba sodorja, börtönbe kerül. A 60-as, 70-es évek Írországában játszódik a darab. A jelmezek alapján akár napjainkban is lehetne, hiszen erősen retró korszakot élünk manapság.
Az első felvonás kicsit gyengébbre sikerült. Megismerjük a csapatot, ki-kivel van jóban, ki az aki ellenséges, ki-kibe szerelmes, ki-kire féltékeny, kinek ki a példaképe. És képet kapunk katolikus és protestáns ellentétektől. A Búcsú Isten országától gyönyörű dal, arról szól, hogy a különböző vallásúak az emberek, mégis mindegyikük hazája Írország. Vajon kié ténylegesen?
Továbbá 3 pár szerelmének kibontakozását láthatjuk. John és Mary, tisztességes katolikus páros. Christine és Frank egy katolikus lány és egy zsidó fiú. Christine énekli a darab talán legszebb dalát a Más lesz a holnapot, amiben elmondja, hogy őt nem érdekli senki véleménye, miért ne szerethetne szabadon és egy szebb jövőt remél, ahol nincsenek semmilyen ellentétek, sem gyűlölet. Thomas, aki az IRA tagja gyűlöli Franket egyrészt mert nem katolikus, másrészt szereti Christine-t. A harmadik pedig egy félénk páros Bernadette és Göndör párosa. Sok időnek kellett eltelnie mire merszük lett bevallani másiknak az érzéseiket, de annál nagyobb volt a boldogság az országos kupa megnyerésének ünneplésekor mikor végre összejöttek. A buli után mikor elváltak, Göndör hazakísérte az erősen ittas csapattársát Danielt és utána az utcán belekötöttek protestáns zavargók és halálra verték. A temetéssel zárul az első felvonás.
Továbbá 3 pár szerelmének kibontakozását láthatjuk. John és Mary, tisztességes katolikus páros. Christine és Frank egy katolikus lány és egy zsidó fiú. Christine énekli a darab talán legszebb dalát a Más lesz a holnapot, amiben elmondja, hogy őt nem érdekli senki véleménye, miért ne szerethetne szabadon és egy szebb jövőt remél, ahol nincsenek semmilyen ellentétek, sem gyűlölet. Thomas, aki az IRA tagja gyűlöli Franket egyrészt mert nem katolikus, másrészt szereti Christine-t. A harmadik pedig egy félénk páros Bernadette és Göndör párosa. Sok időnek kellett eltelnie mire merszük lett bevallani másiknak az érzéseiket, de annál nagyobb volt a boldogság az országos kupa megnyerésének ünneplésekor mikor végre összejöttek. A buli után mikor elváltak, Göndör hazakísérte az erősen ittas csapattársát Danielt és utána az utcán belekötöttek protestáns zavargók és halálra verték. A temetéssel zárul az első felvonás.
A második felvonás John és Mary esküvőjével kezdődik, amit egy szégyenlősen induló nászéjszaka követ. Az éj közepén pedig Thomas elhívta John-t, mert bajba keveredett és segítség kellett neki. Mary nagyon mérges lett, de John minden további nélkül barátja segítségére sietett. Később Christinék elköltöztek Amerikába. Johnt pedig egy londoni fociklub edzői nézték játék közben, amikor hirtelen megjelent a rendőrség. Bezárták egy évre, mert segítséget nyújtott egy ír terroristának. Közben kiderült, hogy Mary babát vár. Megszületett a kicsi, Daniel pedig eljött babanézőbe és egy kis anyagi segítséget is hozott az anyukának. Ekkor beállított Thomas, aki azt állította, hogy Daniel köpte be Johnt a rendőrségnek, most csak a lelkiismeretét nyugtatja meg az anyagi segítséggel, ezért meg kell büntetni és térden lőtte. Daniel béna lett egész életére. John közben a börtönben a társaival összerakta a mozaik darabjait és elhatározta, hogy bosszút áll, amiért elszúrták az egész életét. Mikor kijött a börtönből, Mary várta a babával, John pedig mondta, hogy „Oly sokáig voltam egyedül, s volt időm, hogy átgondoljam, hol hibáztam el, már látom én. Felnőttem és itt a gyermekem, ha úgy érezném, őt érhetné bármilyen veszély, megvédeném. Én megteszem, mit tennem kell, többé már nem hibázom el, hisz jól tudom, hogy nem lehet már más választásom… El kell mennem Mary kedvesem, de nemsokára visszatérek”. Mary nem érti: „De miért hagynál most újra el? Miért titkolod, mit tervezel? Miért hiszed, hogy nincs neked már más választásod?” John: „Meg kell tennem azt, mit követel az esküm és a tisztességem, más megoldást szívem nem talál, de hozzád tartozom örökre már”. És John otthagyta Mary-t, aki teljesen kétségbeesett, valami azt súgta neki, hogy nem látja többé. John útja egy kocsmába vezet, ahol Thomas iszogatva dicsekszik hazafias tetteivel. John elővette egy pisztolyt, és megmondta neki, hogy tudja hogy ő juttatta börtönbe és tette tönkre az egész életét. Thomas nem is tagadja, megmagyarázza, hogy a hazának akkor rá nagyobb szüksége volt. De most az IRA várja Johnt, kárpótolja mindenért. John megkérdezi tőle: „Mit tennél a helyemben? Lőnél?” „Ha ezzel bíztak meg, én nem okoznék csalódást senkinek. De ha engem megölsz, nem jutsz haza élve” És ekkor John lelőtte Thomast. Indult hazafelé és a sötét utcán a mellén megjelent egy piros pont, lövés hallatszott, John összeesett. Az utolsó jelenetben John kisfia tanult focizni és az edzője már máshogy tanította őt mint apját. A labda helye nem az ellenség hálójában van, hanem az ellenfélében. Mary pedig felsorolta a régi csapat tagjait és hogy kivel mi történt: halál, bénaság, emigrálás. Idézem Mary és a gyermekek közös záró dalát (aminek a dallama ugyanaz, mint Christine szólójáé) „ Kell hogy legyen a múltra feloldás. Az élet nem bűn és nem büntetés. Eljő a nap és felnő a gyermek, még nincs szívében gyűlölködés. Ő már szebb és jobb életre vár bárhol jár. Szívünkben él hogy más lesz a holnap, békét hoz el, s nem új háborút. Százféle nép, együtt kell, hogy éljünk. Nincs más remény és nincs más út”
Nagyon megható darab különleges ír zenével és nagyszerű színészi alakításokkal. Érezhető volt, hogy Webber írta, néhány dallam hasonlított a Fantomra. Könnyen megszokja az ember füle ezeket a dalokat.
Mahó Andi nagyon jó volt itt is, bár talán Christine szerepe jobban állt neki a Fantomban. Elég kislányos karakter, de valamiért idősnek találtam Marynek. Meg a párbeszédeknél néha túlságosan nyávogott. Barátnőm például túl soknak találta, de én szeretem Andit, kicsit elfogult vagyok vele, sztem még belefért. De színészileg, énekileg abszolút tökéletes.
Nagyon megható darab különleges ír zenével és nagyszerű színészi alakításokkal. Érezhető volt, hogy Webber írta, néhány dallam hasonlított a Fantomra. Könnyen megszokja az ember füle ezeket a dalokat.
Mahó Andi nagyon jó volt itt is, bár talán Christine szerepe jobban állt neki a Fantomban. Elég kislányos karakter, de valamiért idősnek találtam Marynek. Meg a párbeszédeknél néha túlságosan nyávogott. Barátnőm például túl soknak találta, de én szeretem Andit, kicsit elfogult vagyok vele, sztem még belefért. De színészileg, énekileg abszolút tökéletes.
Nagy Balázs szintén nagyon tetszett. Néha úgy éreztem, hogy neki mikroport se kéne, annyi hangja van. Külsőleg is focista alkat, tökéletesen illik rá John karaktere. Csak azt sajnáltam, hogy a műsorfüzetben még egy kép sem volt róla. Bezzeg tele volt Miller Zolival aki már vagy egy éve nem játssza Johnt…
Christine-t Nyári Szilvia alakította, aki ismerős lehet a Barátok közt nézőinek, ugyanis ő Maja. Nem is tudtam, hogy tud énekelni, jól meglepődtem, mikor megláttam. Nagyon jó hangja van és kifejezetten jól állt neki ez a ribancos karakter.
Vágó Zsuzsi volt Bernadette. Azt hittem lekaparom a színház falának kárpitját, mikor valaki a tapsrendnél egy csokor fehér virágot dobott neki. Amúgy jól állt neki ez a szerencsétlen, béna karakter, de az a virág enyhe túlzás. Andinak inkább, nem neki.
Danielt Szente Vajk játszotta. Nagyon aranyos fiú. És a sikítozásból úgy érzékeltem, hogy nagy rajongótábora van. Én eddig nem ismertem, de jó volt minden tekintetben
Barát Attila volt Thomas. Energikus, jó hang. Nagyon jó színész. Talán neki volt a legnehezebb feladata az egész darabban. Ő bármikor megjelent, mindig drámát okozott.
Összességében egy nagyon szép darab, hihetetlenül látványos. A foci meccseket koreográfiáját és a börtön jelenet táncát véletlenül sem felejtem el megemlíteni. A második felvonás nagyon ütősre sikerült. Az első még csak bulizás volt inkább meg győzelem és Göndör halálával kezdődtek a bonyodalmak. Nagyon tetszett az utolsó előtti jelenet, amikor John lelőtte Thomas-t. Meg az is, ahogy John halálát megcsinálták. Nagyon hatásos lett. Amúgy Webber csak a magyaroknak írta át a végét, mert a többi helyen ahol bemutatták, John beáll az IRA-ba és eltűnik. Webber szerint a magyaroknak más kell, ők igazán át tudják érezni a tragédiát.
Hát igen, ez egy komoly darab, nagy gondolatokkal. Szerintem musical rajongóknak kötelező. Aki pedig annyira nem ismeri a műfajt, de valami értelmesebbet szeretne látni, ajánlom figyelmébe. Csak egy bökkenő van: tavaly levették a repertoárról és az utolsó előadást lejátszotta a Duna Tv. De remélhetően előbb vagy utóbb ezt is visszahozzák, mint ahogy ez gyakorta megesik a sikeres darabokkal.
Kicsit kétkedve ültem be barátnőmmel az előadásra, mivel teljes másodszereposztást sikerült kifogni, nem a nagy nevekkel, akikkel szerettem volna. Másrészt ez nem az a megszokott musical hangzás, hanem Klezmer zene. A pozitívum viszont az volt, hogy első sorba szólt a jegyem, úgyhogy abban biztos voltam, hogy mindent fogok látni és nem ül elém semmilyen két méteres pasi.
A darab teljesen pozitív meglepetés volt, ennyit még sosem röhögtem színházban. Röviden arról szólt, hogy a múlt században egy erdélyi kis faluban András és Rózsi össze akartak házasodni. A polgármesternek kellettek Rózsi születési papírjai, amiket Kolozsvárról kért és kiderült, hogy Rózsi örökbefogadott lány és nem katolikus, hanem zsidó. És innen kezdődik a bonyodalom. András először otthagyja a lányt, aztán vissza akar menni hozzá, akkor meg Rózsi dobja ki, közben az egész falu róluk pletykál. András bánatában beáll katonának a román hadseregbe, de nem bírja sokáig és megszökik.
A gonosz román főparancsnok, Jonel, megtalálja és hadi bíróság elé akarja küldeni. Erre Rózsi közli vele, hogy bármit megtesz neki, csak engedje el Andrást. Jonel persze kapva kap az alkalmon, mivel régóta fáj a foga a lányra. Közben pedig már a hadibíróság elé küldte Andrást. Persze mikor épp elkezdte Rózsi ruháit letépni róla, akkor jelent meg András apja, aki lefizette a bírót, hogy engedje ki a fiát és megmentette a lányt. És a végére jött a legnagyobb csattanó. Kiderült hogy Kolozsvárról rossz papírokat küldtek és Rózsi nem is zsidó, hanem református. Persze az esküvő meg lett tartva és mindenki boldog volt.
Az egész darab tele volt helyzet komikumokkal. Nagyon tetszett. És élőben hihetetlen hangulata van a Klezmer zenének. Nagyon különleges világba repíti a nézőt ez az előadás, varázserővel hat a hétköznapi nótákhoz szokott közönségre. És óriási élmény első sorban ülni színházban. Érdemes kipróbálni legalább egyszer az életben, ha bírja az ember pénztárcája. Mindent láttam, hallottam és a színészek is láttak engem, rám néztek, volt aki nekem énekelt. Olyan érzésem volt mintha csak nekem szólna, kit érdekel a mögöttem ülő 400 ember, ők itt most csak nekem játszanak.
György Rózsa Sándor játszotta Andrást. Énekelt egy nagyon nehéz szólót és mikor befejezte, a karmester odaszólt neki, hogy „bravó”. Szerintem ez mindent elmond. Őt általában szidni szokta a közönség, de nekem a pünkösdi musical esten is tetszett és itt sem okozott csalódást.
György Rózsa Sándor játszotta Andrást. Énekelt egy nagyon nehéz szólót és mikor befejezte, a karmester odaszólt neki, hogy „bravó”. Szerintem ez mindent elmond. Őt általában szidni szokta a közönség, de nekem a pünkösdi musical esten is tetszett és itt sem okozott csalódást.
Rózsi egy fiatal lány volt, akit ez előttről még nem ismertem, Győrfi Annának hívják. Nagyon tetszett ő is. Abszolút nem az a karakter mint Vágó Zsuzsi, aki már az első megjelenésénél is leírta magát előttem. Látszik rajta, hogy szívből játszik és szeretne valamit adni a nézőnek. Igaz, hogy kezdő kategóriába tartozik Sanyival együtt, de nem volt zavaró. Kicsit kiforratlanok mindketten és még nincs akkora nevük mint pl. Janza Kata vagy Dolhai Attila, de abszolút nem volt egyikükkel sem probléma.
Ha már a fiatal tehetségeknél tartunk, megemlítenék két „nagy öreget”: Mikó Istvánt és Molnár Piroskát. Mellékszerepük volt, de ők aztán tudnak valamit. Régi szerelem után vagy 30 évvel későbbi újra egymásra találást jelenítettek meg. Amikor elkezdtek tangózni, dőlt az egész közönség a röhögéstől. Persze ők is.
Ha már a fiatal tehetségeknél tartunk, megemlítenék két „nagy öreget”: Mikó Istvánt és Molnár Piroskát. Mellékszerepük volt, de ők aztán tudnak valamit. Régi szerelem után vagy 30 évvel későbbi újra egymásra találást jelenítettek meg. Amikor elkezdtek tangózni, dőlt az egész közönség a röhögéstől. Persze ők is.
Aztán akit még megemlítenék, ő Imre Sebastian. Ő alakította a gonosz Jonelt. Jó volt, bár Gastonként jobban tetszett. Meg az is közrejátszott a dologban, hogy első szereposztásban ezt a szerepet Szilveszter játssza, akinek már a megjelenése miatt is jobban áll az ilyen karakter. De Sebastian is jó volt, amit lehetett, kihozott belőle.
Menyasszonytáncról is úgy jöttem ki, hogy szívesen megnézném máskor is. Ez első ránézésre egy vidám szórakoztató darab tele poénokkal. De ha az ember jobban végiggondolja, bizony komoly mondanivalója van. Nem az az elcsépelt szerelmi történet, tele nagy kifejezésekkel, mint amilyen a Rómeó és Júlia, Rudolf és még sorolhatnám. A Menyasszonytánc szól vallásról, szerelemről, szeretetről, kitartásról, barátságról, megbocsátásról és elfogadásról. És persze nem eposzi nagyságokban, hanem pont annyiban, ami elhiteti a nézővel, hogy lehet így is élni.
Thália Színház. Itt se voltam ezelőtt. Nem tetszik valamiért. Viszont a saját páholyunk annál inkább. Becsapós a darab címe. Mivel tudtam, hogy valami fiúbandáról szól ezért azt hittem azért oltári mert annyira jók. De nem. Egyházi együttesről van szó. 5 tagból áll a zenekar, mindenkinek megvan a maga keresztje. Tulajdonképpen erről szól a darab. Megismerhetjük egyenként a fiúkat kinek milye sorsa volt, hogy került a katolikus bandába. Volt drogos, meleg, átlagos, spanyol bevándorló és zsidó karakter. Szóval napjaink "kedvelt" témái.
A darab tulajdonképpen egy koncert, az Oltári srácok utolsó koncertje. Nagyon spontánnak tűnik minden, néha jómagam is megtévedtem hogy mit is látok. Aki nem érti a darabot, az elhiszi amit lát. A fiúk jópofák, kommunikálnak a nézővel, van akit fel is hívnak, csókokat dobálnak ide-oda. Megismerjük a koncert folyamán a fiúk jellemét, aztán a nem gondolkodó néző a darab végével nem tud mit kezdeni. Én tudtam.
Ugyanis a darab végére kiderül, hogy közülük csak egy őszinte tag van, méghozzá a zsidó, akit szinte csak megtűrtek maguk mellett. A többiek mind eladták magukat lemezcégeknek a többiek tudta nélkül. De ő volt az egyetlen aki visszautasította. Ezután a drogos gyerek belőtte magát és meghalt. Így ért véget a koncert.
Ugyanis a darab végére kiderül, hogy közülük csak egy őszinte tag van, méghozzá a zsidó, akit szinte csak megtűrtek maguk mellett. A többiek mind eladták magukat lemezcégeknek a többiek tudta nélkül. De ő volt az egyetlen aki visszautasította. Ezután a drogos gyerek belőtte magát és meghalt. Így ért véget a koncert.
Mire is jó ez a darab? Nem arra, amit én tapasztaltam. Azt láttam hogy kiscsajok beülnek az első sorokba és végig visítozzák az egészet. Nekem nem erről szólt. Számomra komoly volt, bár külsőleg nem ezt mutatta. Már a nevek is szimbolikus jelentéssel bírnak: Matthew, Luke, Marc, Luke, Abraham. Vajon azok a visítós leányzók rendelkeznek olyan bibliai ismeretekkel hogy tudjanak mit kezdeni ezekkel a beszélő nevekkel?
Nagyon érdekes egy darab, különlegesség a színház repertoárján. Melegen ajánlom mindenkinek, akinek nem okoz nehézséget elvonatkoztatni a látványtól. És akik tudják, hogy egy előre megrendezett színdarabot látnak, és színészek szólítják meg a nézőt, nem pedig popénekesek a rajongókat.
Nagyon érdekes egy darab, különlegesség a színház repertoárján. Melegen ajánlom mindenkinek, akinek nem okoz nehézséget elvonatkoztatni a látványtól. És akik tudják, hogy egy előre megrendezett színdarabot látnak, és színészek szólítják meg a nézőt, nem pedig popénekesek a rajongókat.
Az öt színésznek nem lehet egyszerű feladat ez a darab. Végig színpadon vannak és nem semmi koreográfiák nyomnak el. Dolhai Attila és Mészáros Árpád Zsolt táncilag a gyenge pontja a produkciónak, de erre szerencsére mások is rájöttek és ők alkotják a hátsó sort hogy ne legyenek annyira szem előtt. Azért vicces látványt nyújtanak így is. Viszont színészileg egyértelműen ők a kiforrottabbak. A három fiatal, Serbán Attila, Szabó Dávid és Kerényi Miklós Máté számomra teljesen új arcát mutatta meg. Serbán Attila a legújabbat, mert őt még nem láttam. Aranyos volt melegként. Dávid volt a zsidógyerek, neki volt a legkomolyabb szerepe. Tényleg kezd beérni, tehetséges színész. Máté itt jobb volt mint a Rómeó és Júliában Benvolionak, spanyol bevándorlót alakította. Táncolni azt talán ő tud a legjobban a bandában, úgyhogy belefér. Attila a bandavezért, az átlag embert testesítette meg, Árpi pedig a drogost.
Azt hiszem a karakterekhez jó színészeket sikerült találniuk az alkotóknak. Jó kis darab lenne ez, ha nem értelmeznék ennyire félre és igazi célközönség nézné meg.
;;
Subscribe to:
Bejegyzések (Atom)
