Világ és egyéb katasztrófák

Először csak kósza pletykának tűnt a folytatás, majd mindenhonnan érkeztek hírek, hogy a régi szereplőgárdából ki vállalta el a folytatás és ki nem, végül újabb hollywoodi sztárokról is suttogtak, akik felbukkantak a forgatáson – ám most már visszafordíthatatlanul lehorgonyzott a mozikban A Karib-tenger kalózainak negyedik epizódja.

Általában minden folytatásos szériáról szóló ismertetést úgy szoktak kezdeni, hogy hol is hagytuk abba a legutóbbi rész végén. Ezúttal felesleges lenne ilyenekbe bocsátkozni, mivel új időszámítás kezdődött a Karib-tenger kalózainak életében. A három epizódon kibontakozó Orlando Bloom és Keira Knightley románc már annyira múlté, hogy még megemlítés szintjén sem halljuk a negyedik részben. Viszont Jack Sparrow kapitány és a Fekete Gyöngy nevét annál inkább, mi több, még örök ellensége, Barbossa is visszatért – de ezúttal egy lábbal kevesebbel állt a földön vagy a hajón.

Az Ismeretlen vizeken első egysége Londonban játszódik. A menekülős és tipikus Jack Sparrow-s helyzetkomikumokkal tűzdelt jelenetekkel igazán lázba hozzák a nézőt: talán az is felsejlik egyesekben, hogy ez van olyan jó, mint a klasszikus első rész. A romlást az epizódra Penélope Cruz megjelenése hozza: a színészi teljesítményében semmi kifogást nem lehet találni, de az tény, hogy miután feltűnt a vásznon, végeszakadt az izgalmaknak és az egykori nosztalgiának. Kiderült, hogy Jack Sparrow egykori szeretőjéről van szó, akivel még vagy táplálnak gyengéd érzelmeket egymás iránt, vagy nem – erre egyértelműen nem kapunk választ a két és negyedóra alatt. Viszont a nő rákényszeríti kalózunkat, hogy szálljon fel hajójára, amely az ifjúság forrását hivatott megtalálni. Amikor már nincs visszaút, kiderül, hogy az egykori kedves édesapja is a hajón van, aki nem más, mint Feketeszakáll, a rettegett kalóz – aki nem mellesleg eltulajdonította Barbossától a Fekete Gyöngyöt és fél lábát. A bonyodalmak innen indulnak és a megszokott kalózfortélyokon és legendákon kívül új lényekkel is megismerkedhetünk, például a szirénekkel.

A Karib-tenger kalózaival kapcsolatban már többször olvashattuk, hogy csak „egy újabb bőrt akarnak lehúzni”, akár az első rész után vége lehetett volna, úgyis egész maradt volna a történet. Ilyen szempontból egy egészen új megközelítésben tálalták a negyedik epizódot, mivel a történetnek nem sok köze volt a korábbi háromhoz – aki nem látta volna őket, ő is könnyedén felveheti e rész fonalát. Még az az előnye is megvolt például a harmadik résszel szemben, hogy annyira tiszta lappal indult a sztori, hogy odafigyelni se nagyon kellett, szájbarágósan érthető volt minden esemény. Viszont a forgatókönyv elég felszínesre sikerült: az egyetlen dolog ami megmentette az Ismeretlen vizeket, a színészi játék, mivel főszereplőink lubickoltak szerepükben.

Johnny Depp negyedszerre már abszolút rutinból hozta Jack Sparrow-t, viszont még mindig annyira élvezetesen formálja meg e szerepét, hogy nem lehet megunni. Jutalomjáték számára Jack Sparrow, teljesen összenőtt ezzel a karakterrel, ám ugyanolyan profizmussal alakítja, mint a legelején – ez pedig rendkívüli érdem, mivel a folytatásos filmek kulcsfiguráinak színészei legtöbbször kifáradnak már a második rész végére is, nemhogy a negyedikére. Penélope Cruz is jó választásnak bizonyult Angelica szerepére, színészileg méltó párja volt Johnny Deppnek és vele kapcsolatban még azt sem lehet felhozni, hogy itt-ott irritáló lett volna a filmben, mint anno Keira Knightley.

Összességében A Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken csalódás is volt, meg nem is. Annyiban negatív az élmény, hogy az első húsz perc, fél óra után nagyon leült a cselekmény és nem azt kapta a néző, amire ezek után számított. Viszont jó volt látni, hogy egy ilyen lapos forgatókönyvből mennyit ki tudnak hozni a tehetséges színészek – és sem az ismerős arcokban, sem az új szereplőkben sem lehetett kifogást találni. A látvány pedig a szokásos volt: hajó, tenger, szigetek, dzsungel némi mitologikus elemekkel megspékelve. Aki kedvelte a korábbi részeket, biztos nem fog rossz szájízzel kijönni a moziból – sőt, talán pozitívabb élményekkel távozik, mint a harmadik epizód után.

A Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken (Pirates of the Caribbean: On Stranger Tides, 2011)

amerikai kalandfilm

Szereplők: Johnny Depp, Penélope Cruz, Geoffrey Rush, Ian McShane

Forgalmazó: Fórum Hungary

Forrás

Az utóbbi idők egyik legrosszabb filmjéről van szó - olvasható a Kilenc kritikáinak 90 százalékában. Engem még ez sem tudott elriasztani, mivel egyrészt nagyon tetszett a zenéje, másrészt általában minden újdonsült musicalfilmet megnézek, főként ha ilyen szereplőgárdával rendelkezik. Daniel Day-Lewis, Marion Cotillard, Penélope Cruz, Nicole Kidman, Fergie, Kate Hudson, Sophia Loren, Judi Dench neve már magában is eladhatóvá tenne egy filmet, együtt viszont halmozottan, bármiről is szóljon. Ám gyakorta félresikerülnek az ennyi sztárt felvonultató alkotások - ezt is mindig megemlítik a Kilencet lehúzó kritikák. Szerintem leginkább azt felejtik el akik ennyire negatívan nyilatkoznak a filmről meg a szereplőkről, hogy egy musicalt látnak: egy évek óta színpadon futó darabról van szó, amely a nők legkülönbözőbb prototípusait mutatja be, középpontban egy igazi olasz macsóval. Ehhez pedig csak jól jönnek a nagy nevek, főként olyanok, akik játszani, mi több, énekelni is tudnak. Nem mondom, hogy tökéletesre sikerült alkotásról van szó, de ezt az eredeti darab szerzőinek, nem a film készítőinek lehet felróni. Amúgy meg szerettem a filmet.

Guido - szinte unásig hallhatjuk a filmben ezt a nevet, ám mégis kellemesen cseng. Guido egy igazi olasz macsó: nem mondható kifejezetten jóképűnek, de rendkívüli módon ért a nők nyelvén, tudja mitől döglik a légy. Ám neki is szüksége van a gyengébbik nemre, általuk lett az, aki - egy világhírű rendező. Egy szigorú, ám jó tippeket adó mamma, egy tengerparti ledér nő, aki szexuális fejlődésének első mérföldköve, a szerető, a feleség, a cafka újságíró, a szerelmes színésznő, az anyapótlék varrónő - mind-mind helyet kap a mi Gudionk életében. Viszont eljön az ő életében is a fordulópont, amikor nem tudja mit akar. Egyszerre akar fiatal és idős, laza és komoly, gazdag és szegény, sikeres és bukott lenni, fent és lent lenni, mindent és semmit elérni. A legnagyobb baj, hogy látja, hogy öregszik, érzi, hogy kevesebbet bír, mégsem tudja ezt elfogadni és a nők csak még inkább összezavarják. Így csak sodródik legújabb filmje felé, lassan minden összeáll, csak a forgatókönyv hiányzik. Guido válaszút elé érkezik és megpróbálja helyretenni mindazt, amit az utóbbi évtizedekben tönkretett.

Én lennék a legszomorúbb, ha a filmben megjelenő hét nőtípus a világ összes hölgyének prototípusát próbálná reprezentálni - erről szó sincsen, mindössze a különbözőségről. Összességében elég egyszerűsített karaktereket látunk, mint a gondoskodó anya, a céda, a szenvedő feleség, a divatcica. Ám két szereplőt kifejezetten érdekesnek találtam, az egyiket Oscar-díjra is nominálták alakításáért: Penélope Cruz és Nicole Kidman karaktereit. Előbbi alakítja Guido szeretőjét. Kicsit butuska, férjezett asszonynak ismerjük meg, aki érdekes módon mindkét férfiért rajong. És ha ez nem lenne éppen elég furcsa, a drámát is ő szolgáltatja a filmben: megpróbál öngyilkos lenni, miután Guido elküldte. Ki gondolta volna? Ez a nő egyszerre megy a néző agyára hihetetlen módon bárgyú és magát túlzottan szexinek képzelő viselkedésével, ám végül kibújik a szög a zsákból és kiderül, hogy mégsem ennyire ostoba asszony. Penélope Cruz pedig egészen jól, mi több, emlékezetesen hozza a figurát, de valóban jobban megérdemelte az Oscar-szobrocskát a Vicky Christina Barcelonáért.

Nicole Kidman karaktere igazi meglepetés volt számomra. A film eleje óta róla beszéltek, hogy a nagyszerű színésznőt leszerződtette Guido, akivel már számtalanszor dolgozott és mindenféle nagyszerű jelzővel illették. Evégett vártam, hogy egy beképzelt, orrát fennhordó díva képében libeg be a vászonra, ám közel sem ez történt. Egy kedves, értékeivel tisztában lévő nőt láttunk, aki reménytelenül szerelmes Guidoba - tudja, hogy érzelmei viszonzására nem számíthat sohasem. Ennek a szerepnek talán az a megfejtése, hogy a pénz és a hírnév sem kárpótol mindenért, segítségükkel sem kaphat meg mindent az ember. Nicole Kidman jól játszik mint mindig és szerintem szebben énekel most, mint annak idején a Moulin Rouge-ban.

Szerettem ezt a filmet, többször is meg tudnám nézni. Van benne valami lüktetés, talán az olasz légkörből adódóan. Imádtam, ahogy Daniel Day-Lewis olasz akcentussal beszélte az angolt és neki köszönhetően ezt az egész Guido karaktert a szívembe zártam. A film zenéje nagyon jó, a színészek is megfelelően tudnak énekelni, mindegyikük hozza a megszokott formáját. Szépek a díszletek és a ruhák, irigylésre méltó az olasz helyszín, kedve lenne most azonnal odautazni az embernek. Kell ennél jobb ajánlólevél a Kilenchez? Nem hinném.