Világ és egyéb katasztrófák

Először a Rómeó és Júlia CD-ről ismertem meg hangját, színészként pedig ugyanebben a darabban találkoztam vele. A Rómeó és Júlia kritikámban már írtam akkori élményemről, meg konkrétan róla is. A lényeg, hogy számomra talán ő volt a legfurcsább élőben, a CD-hez viszonyítva. Rengeteg érzelem volt a játékában, ami énekben is jobban kijött, mint egy stúdió albumon. Ennek ellenére azon az estén nem őt zártam szívembe leginkább, de erről már korábban írtam…

Második találkozásunk 2006. decemberében Mozart!-on volt. Már erről is írtam itt egy beszámolót. Közel három év távlatából arra jöttem rá, hogy minden bizonnyal front lehetett aznap, mivel nekem fájt a fejem és Árpi sem volt csúcsformában. Azért hozzátenném, hogy kicsit negatívan álltam hozzá az egész estéhez, mert Dolhai Attilát szerettem volna, de ő abban a Mozart!-ciklusban csak zártkörű előadáson játszott. Így az volt az érzésem, hogy nekünk, átlagos nézőknek csak Árpi jutott… Szóval néztem, néztem és Szabó P. Szilveszter mellékszerepe ismét sokkal jobban megfogott, mint Árpié. Az Árnyékdalt azóta sem hallottam annyira hamisan énekelni senkitől és egy színészt sem láttam annyira ripacsnak, mint Árpit aznap este. Szerintem egyszerűen túljátszotta, valószínűleg dekoncentrált (vagy frontos) lehetett, ezért nem fedeztem fel semmi finomságot a játékában. És ezt a dekoncentráltságot csak erősíti, amit már az előbb is említettem, hogy nagyon hamis volt. Azt hiszem, ez szimplán csak egy rossz este lehetett neki is, akárcsak nekem. Mert már több nyilatkozatában is olvastam, hogy ez a kedvenc szerepe meg ahogy hallom, az Árpi rajongók is nagyon szeretik Mozartnak. És én is láttam nem sokkal később, amikor nagyon felejthetetlen élmény nyújtott számomra…

Harmadik találkozásunk volt az, amikor dobtam egy hátast, hogy ez az ember mennyire tud játszani és micsoda hangja van. Ez nem volt más, mint a Rudolf című musical (korábbi beszámolóim itt). Igazán sajnálom, hogy már nincs repertoáron meg állítólag Bécsben sem szeretik, mert nekem talán ez a darab tetszett legjobban az Operettszínházban. Árpi, mint Rudolf herceg egyszerűen tökéleteset alakított. Mintha ráírták volna a szerepet, annyira jól hozott mindent és itt abszolút nem éreztem, hogy sok lenne a játéka. Nagy örömömre több csodaszép szólója volt, egyik ámulatból a másikba estem. A Hétköznapi hőstől a Csak szállj-ig szinte mindet látom a lelki szemei előtt, ahogy azon az estén szóltak.

A nap megkoronázásaként pedig elmentünk előadás után barátnőmmel a művészbejáróhoz. Árpinak mindenkihez volt egy kedves szava. Amikor mi kerültünk sorra az autogramosztásnál, egyszerűen egyikünk sem tudott kinyögni semmi értelmeset. Árpi kérdezte, hogy kinek írhatja, és amikor megmondtam a nevemet, kislányos zavaromban az olyan csábos hangtónusúra sikeredett, amit Árpi is megmosolygott. Aztán a gátlások oldása végett Árpi feltette a kérdést, hogy most láttuk-e először a darabot. Én, hülye meg fejemhez kaptam, mekkora egy tapló vagyok, hogy nem is gratulálok neki, amiért ennyire lenyűgözött a színpadon, úgyhogy egyből megeredt a nyelvem. Árpi miután végighallgatta az ömlengést, kedvesen megköszönte a dicséretet és ő is mesélt. Elmondta, hogy szerinte nem ez volt a legjobb előadás, mert a hangosításokkal komoly gondok voltak, sőt amikor ment le egyik jelenet után a színpadról, takarásban óriásit esett és kicsit fáj még mindig a térde. Ezután készült közös fénykép is, amit iwiw oldalamon meg lehet tekinteni, aki ismer :) Az a képem címe, hogy „az élmény jobb volt, mint a kép”. Ezt asszem nem fejteném ki bővebben :D

Ezek után nem meglepő, hogy két hónappal később újból megnéztem a Rudolfot vele a főszerepben. Az élmény itt is magáért beszélt, kb. ugyanaz volt a hatása, mint először. De ezúttal nem gratuláltam neki, mert olyan társaságban voltam, akik ezt a tevékenységet nem pártolják. Én meg úgy voltam vele, hogy már mindent megkaptam tőle, amit egy rajongó remélhet kedvencétől, úgyhogy annyira nem bánkódtam. Abban pedig biztos voltam, hogy lesznek ott emberek, akiktől kap pár kedves szót, így nem fogok én onnan hiányozni.

Ezután 2007. májusában láttam újra, a második Szépség és a Szörnyeteg előadásomon (beszámoló itt). Itt igazán kis szerepe volt, Gaston bugyuta csatlósát, Lefou-t alakította. Nem tudom a színháznéző sereg, mennyire rendelkezik francia műveltséggel, de a „Lefou” a „Le fou” két szó összetételéből keletkezett, ami annyit tesz „a bolond”. A kis nyelvlecke után elmondanám, hogy mennyire sajnálom, hogy Árpi leadta ezt a szerepét. Annyira gyagya volt benne, hogy az minden képzeletet felülmúlt. Első sorból annyira jót szórakoztam minden poénján és a tapsrendnél én meg a kísérő társam is kaptunk pár kedves mosolyt tőle meg a Gaston alakító Németh Attilától jutalomból, hogy vettük a poénjaikat. Hiszen mi más is lehetne egy színész legnagyobb öröme, mint amikor a néző megérti mit akar, sőt még jól is érzi magát közben.

Következő találkozásunk az Oltári srácokon volt. (beszámoló itt) Utólag jobban szerettem ezt a darabot, mint ott ülve. Árpi szerepe nem tetszett, egészen a záró jelenetig, ami tényleg remekre sikeredett. Talán a zsidó fiú és Árpi karaktere az, ami valamilyen jellemváltozáson megy keresztül és nem csak a szórakoztatás végett van a színpadon. Az is feltűnt, mivel többször előfordult előadás közben, hogy az öt fiú két sorban táncolt és hátul állt Árpi és Dolhai Attila. Nos, azt is láttam, hogy ez nem véletlen, de tényleg nem bántásból mondom. Bár én tudnék úgy táncolni, mint ők! :) Csak a másik három srác még náluk is jobban nyomta. Oltári után is akartunk művészbejárózni (micsoda ige!), de az öt srácból négy nem a művészbejárón távozott, így lecsúsztunk Árpiról…

Itt beékelnék egy olyan bekezdést, ami emlékeim szerint kronológiailag ekkor történt. Ugyanis álldogáltam az Operettszínház szervezése előtt, bizonyos DVD-üzlet lebonyolítása céljából és egyszer csak elszáguldott előttem valaki egy görkorival. Örültem az újabb találkozásnak és nem is sejtettem, hogy kb. másfél évig nem látom újra élőben. Egyébként tényleg sokat jár görkorival, itt megnézhettek egy kisfilmet is róla:

Lassan egy éve, azaz 2008. novemberében vetődtem az Operettszínház tájára és akkor találkoztam Árpival legutóbb. (Beszámoló itt) Szóval, Árpi játszotta Kuncz Ferit, a főhős szerelmét, aki bizony nem a született őszinteség. Azt hiszem ez az első negatív karakter, amit láttam tőle. Igaz, kicsi, de annál fontosabb karaktere volt a darabnak. Mit is mondhatnék, amikor Árpi gimnazista lányok álmát testesíti meg? Ha akarná, sem tudná elrontani. :)

Hát ennyi élményem volt élőben Árpitól. DVD-n persze sokkal több, élelmes rajongók segítségének köszönhetően. ;) Az Operettszínház darabjai közül a West Side Storyt és Menyasszonytáncot láttam még, (ezt élőben is, csak akkor nem Árpival) és nyíregyházi szerepei közül pedig a Ludas Matyit, Dzsungel könyvét, Pán Pétert, Rémségek kicsiny boltját, Süsüt, Anconai szerelmeseket, Tanulmány a nőkrőlt, Hajmeresztőt és a Made in Hungariát néztem meg. Volt, ami nagyon tetszett, volt, amit untam, mindenesetre örülök, hogy korábbi munkásságába is betekintést tudtam nyerni, mivel érdemes.

Remélem, hogy még sok nagyszerű szerepben láthatom Árpit. Olvastam az Operett honlapján, hogy az ő személyében egy új Sisi-gyilkost, azaz Luigi Luchenit köszönthetünk nemsokára. Hát lelki szemeim előtt ez a karakter nem Árpiban testesül meg, mindenesetre a képességeit ismerve biztosan jól összehozza majd. Igazából azt várom, hogy mikor jön az Operettbe a Rómeó és Júlia alkotói legújabb darabja, az Elfújta a szél. Kerényi Miklós Gábor, az Operettszínház igazgatója újabb direktori kinevezése előtt feltett egy sok oldalas pályázatot a színház honlapjára, ahol a 2010/2011-es évad utáni távlati tervek között szerepel az Elfújta a szél. Képzeljétek el Árpit egy bajusszal, illetve pár árnyalattal sötétebb hajjal! Nos? Lelki szemeitek előtt nem egy Rhett Buttler jelenik meg? :) Szerintem a nagyszájú, szerelmes szívtipró tipikusan az ő szerepköre lenne.