2009. szeptember 11., péntek
Lassan egy éve jártam utoljára az Operettszínházban és akkor az Abigélt néztem meg. Előtte már olvastam a könyvet, láttam a filmet, úgyhogy a történetben túl nagy meglepetés nem ért. A főbb szerepekben Vágó Zsuzsit, Földes Tamást, Siménfalvy Ágotát, Homonnay Zsoltot, Füredi Nikolettet, Csonka Andrást és Mészáros Árpád Zsoltot láttam.
Ha olvastátok már korábbi színházas irományait, akkor biztos tudjátok, hogy Vágó Zsuzsit nem igazán kedvelem. Nem tehetek róla, egyszerűen van benne valami, ami irritál. De annak idején is elismertem, hogy ügyes volt a Rómeó és Júliában és most is elismerem, hogy jó volt Vitay Georginának. A könyv alapján is ilyen gőgösnek és felfújtnak képzeltem el az elején. Zsuzsi nagyon jól visszaadta ahogy ez a pesti úrileány megbarátkozik környezetével és ahogy a háború tönkretesz minden szépet és jót az életében. A Nincsenek csodákban volt egy kis baki, amit nem is lehetett volna észrevenni, ha Zsuzsi nem hívja fel rá a figyelmet: ugyanis amikor hibásan elkezdte a mondatot, kijavította magát.
Viszont a másik kedvenc Gina-szólóm, amikor megszökik Horn Mici vacsorájáról, az óriási volt, nekem is lúdbőrözött mindenem tőle. Az Add vissza a levelem is fergetegesre sikerült, nem semmi amikor egymásnak ugrik a két egykori barátnő. Bár nem a CD-n megszokott Szendy Szilvi volt Gina ellenfele, de ő is tetszett. Mindezek ellenére nagyon kíváncsi lennék Vágó Bernadettre, mint Vitay Georgina, mert az ő játéka valahogy mindig mélyebben megérint, mint Zsuzsié, ha ugyanazt a karaktert játsszák. Persze az is lehet, hogy ez az a kivétel, ami erősíti a szabályt.
Földes Tamás játszotta Gina apját. Nem ért váratlanul, hogy nagyon jó volt. Már a darab megnézése előtt is hallgattam a kiadott CD-t. Akkor még nem is nagyon foglalkoztam A háború elveszett című dallal, de élőben talán a darab egyik legerősebb pillanata volt. Ugye az az alaptörténet, hogy a pesti Ginát tábornok édesapja vidékre viszi egy szigorú református iskolába. Gina nem érti miért tette vele mindezt apja és A háború elveszett című dal az, amelyikből erre fény derül. Nagyon megható volt, ahogy a tábornok énekelte ezt a dalt, Gina pedig sírt közben. Nem tudom miért, de az utóbbi időben kifejezetten kellemes érzéssel tölt el, ha apa és gyermeke szeretetét észlelem és ezt az egész darabban átélhettem, sőt ezúttal fokozottan, hiszen Gina félárva volt a kezdetektől, így apja különös finomsággal viszonyult hozzá. Valahol a darab elején az is elhangzott, hogy „a világ akkor teljes csak, ha velem vagy -ezt soha nem mondtam ki még, de hiszen úgyis tudtad.” Egy szóval „gyönyörű” volt, ahogy az apa-lány kapcsolatot színpadra állították.
Horn Mici a történet különös figurája, van benne valami primadonnás vonás. Annak ellenére, hogy korban fiatalabb, de karakterre tökéletesen illik Siménfalvy Ágotának ez a karakter. Korábban is ilyesmi szerepekben láttam (Larisch grófnő a Rudolfban, Mme de la Nagykomód a Szépség és a szörnyetegben) és ez a Horn Mici is igen kellemes élmény volt az ő előadásában.
Füredi Nikolett volt Zsuzsanna testvér. Ha az előbb azt mondtam Ágotánál, hogy az tipikusan az ő karaktere, akkor meg kell említenem, hogy pont az ellenkezője, hiszen az Elisabeth címszerepe vagy Capuletné (én ezekben láttam) nem hasonlatos egy diakonisszához. Kedves volt, bár a CD-n éneklő Nádasi Veronika hangja azért kellemesebben szól Zsuzsannának.
Kalmár tanár urat Homonnay Zsolt játszotta. Nagy szomorúságomra nem sokat volt a színpadon, de amikor ott volt, akkor igen feltűnő jelenség volt. Már a róla készített színészportémban is megemlítettem, hogy Zsolt játékában van valami nemes és elegáns, ami Kalmár tanár úrként hatványozottan jelent meg, hiszen nem titkoltan a fél osztály szerelmes volt belé a színpadon. Ugye akit meg őt szeretett, az a hölgy mást választott végül… Illetve azt is fontos megjegyeznem, mert a darabban nem történt erre utalás, hogy Szabó Magda a könyvében meghalasztotta jóképű tanárt, mivel a Matula bezárta után besorozták és életét vesztette a háborúban.
Ebből a sorból Kőnig tanár úr sem maradhat ki, akit ezen az estén Csonka András alakított. Tudom, elsőre mindenkinek az „én is dúdolom veled, énekelem neked, szívből jön az üzenet – ding-ding-dong és megy a gong…” jut eszébe illetve az, hogy egy kétlábon járó vicc ez az ember, mert ezt vésték be a köztudatba. De ha valaki látja színházban játszani, azután már egyértelműen másképp néz rá. Nem mondom, hogy a világ legjobb színésze vagy énekese, mert nem az, de az ő stílusában megformált karakterek nagyon jók. Én nem először láttam az Operett színpadán és nagyon tetszett, mást el se tudnék képzelni a színház társulatából ebben a karakterben.
Megemlékeznék még Kuncz Feriről is. Úgy voltam vele, üsse kavics, mindegy, hogy Bálint Ádámot vagy Mészáros Árpit látom, mert mindkettő nagy kedvencem. Árpit kaptam, a kettő közül a rutinosabb színészt. Mit mondjak, nem csodálom, hogy Gina szerelmes lett belé, hiszen Árpi megformálásában nagyon daliás Feri jelenik meg a színpadon.
Amikor az Eurovíziós dalfesztiválon énekelték Zsuzsival a Két szív című szerelmes duettjüket az jutott eszembe, hogy micsoda egy gagyi lehet ez a musical, hiszen a könyvben szó nem volt róla, hogy szerelmet vallanak egymásnak, nemhogy megcsókolják egymást… De a színházban nálam is helyére került ez a csodaszép dal és tökéletes ott, ahol elhangzik.
Aki ismeri a történetet, tudja hogy ez a Kuncz Feri nem teljesen az, akinek Gina gondolja, de erről most többet nem is szeretnék mondani, hátha valaki még nem ismeri a történetet, de majd szeretné. Szóval a vége-felé van az a jelenet, ahol Feri és Gina apja összefutnak, nem túl irigylésre méltó körülmények között. A musical egyik legmegdöbbentőbb jelenete lett számomra. Továbbá a ma napig látom a fejemben azt is, amikor Feri keresi Ginát a Matulában a legvégén, annyira jó volt az összhatás. Árpi nagyon, sőt különösen jó ebben a kétarcú karakterben, bár tudtam én ezt már korábban is, hogy nagyszerű színész.
Gondolom kitűnt az írásomból, hogy elég jól ismerem az Abigél CD-t. A kedvenc dalom róla a Mondjon egy imát - Tercett. Minden szavát tudtam és elképzeltem, hogyan is nézhet ez ki színpadon. Talán egy kicsit csalódás volt, meg rövidebbnek is tűnt nekem, bár tudom, hogy nem volt az. Meg azt nem értem, hogy a CD-n miért kellett odavágni azt a Szabad a föld részletet a szám végére, hiszen a darabban az még később jön.
De visszatérve a Tercettre. Én ezt valahogy úgy képzeltem el, hogy amikor Gina kihallgatja Feri és az igazgató vitáját, akkor egy ajtó mögött kesereg. De itt a színpadon mérges és indulatos volt. Érdekes. Végülis ha belegondolok, Gina mégiscsak egy kislány és az a szerelem is csak egy gyermeké, nem egy érett nőé. Ilyen perspektívából nézve érthető. Bár maga a darab azt sulykolja a nézőbe, hogy Gina felnőtt, miután édesapja elmondta neki, hogy mi a helyzet. De ebben a jelenetben a másik két szereplő minden megmozdulása zseniális volt. Már az is zseniálisan félelmetes kezdete a tercettnek, amikor a Matula műemlék épület jellegét hangsúlyozó Torma Gedeonnak szinte démoni hangsúllyal benyögi Kuncz Feri, hogy "másról van szó, igazgató úr." És tercettet záró „Uram, most ha ellenáll, félek, hogy túl nagy lesz az ár” aztán a „NOS?” meg a „Ki fogja adni a Vitay lányt” - Árpitól csak úgy zengett az Operett épülete.
Most jött el az összegzés pillanata. Ez az Abigél szép volt meg jó volt, de azért annyira katarzis élmény sem volt nekem, mint ahogy felkészítettek rá, hogy „feltétlenül vigyél zsepit.” Gondolkodtam rajta, hogy vajon miért kellett ezt elővenni? Aztán gyorsan meg is válaszoltam az előadás után: azért mert szív-melengető, megható és keserédes történet. Lehet benne aktualitást találni, hiszen a nemes érzelmek vagy értékek, mint a barátság, összetartás, szeretet, szerelem, önfeláldozás, jóakarat időt állóak. Sőt, nagyon jót nosztalgiáztam, hiszen egész jól visszaadta megboldogult tinédzserkorom iskolai eseményeit - egy dolgot kivéve, ami már a regényben sem tetszett. Akit már valaha is kiközösített egy osztály, nagyon jól tudja, hogy nincsenek ilyen nagy kibékülések, ez nem egyik pillanatról a másikra működik. Igaz, hogy itt vészhelyzet volt, mert bombázták az iskolát, de akkor sem. A kibékülés és a visszafogadás egy nagyon lassú folyamat, sajnos általános suliban volt már benne részem, nem is egyszer. De annak azért örülök, hogy Szabó Magdát sosem közösítették ki, mert ha tapasztalta volna, nyilván másképp írt volna :)
A musical összességében egész jól visszaadja a könyvet. Pár esemény kihagyását észrevettem, de ami belekerült, az a könyvben is úgy volt megírva. És még két nagy erényét is tudom említeni a darabnak. Az egyik a fülbemászó, könnyen emészthető dallamok: az első jelenetnél még a Szépség és a szörnyeteg zenéje is beugrott, kicsit hasonlít rá a bevezető dallam. A másik erény pedig az igényesen kidolgozott dalszövegek. Olvassatok pár részletet, akár dallam és színészek nélkül is visszaadják, amit kell:
Nincsenek csodák
"Nincsenek csodák, itt senki meg nem vált. Egy gyermek szép hitét, mi eddig bennem élt, végleg szétzúzta egy kéz: porszem vagy, ennyit érsz. Most bárki néz rám, egy kis senkit lát, és nem azt ki voltam rég.
Nincsenek csodák! Lépnem kell tovább! Míg van bennem erő, míg tart a bátorság!
Nincsenek csodák, hol szívem megfosztják,a legszebb álmoktól, és vígasz nincs sehol. De a világ itt így egész: porszem vagy, mégis élsz! S ha bárki most néz, egy más embert lát…"
"Nincsenek csodák, itt senki meg nem vált. Egy gyermek szép hitét, mi eddig bennem élt, végleg szétzúzta egy kéz: porszem vagy, ennyit érsz. Most bárki néz rám, egy kis senkit lát, és nem azt ki voltam rég.
Nincsenek csodák! Lépnem kell tovább! Míg van bennem erő, míg tart a bátorság!
Nincsenek csodák, hol szívem megfosztják,a legszebb álmoktól, és vígasz nincs sehol. De a világ itt így egész: porszem vagy, mégis élsz! S ha bárki most néz, egy más embert lát…"
A háború elveszett
"Idefigyelj, Gina… Ettől a pillanattól kezdve felnőtt leszel. Soha többet nem viselkedhetsz úgy, mit egy gyerek. Én a kezedbe adom az életemet. És a sajátodat is
Azt teszem hát, mire esküdtem én, védem a hazát, tudva, hogy mit hoz a vég
Menteni kell az életet. A sok ártatlan nő és gyermek, aki semmiről nem tehet nem veszhet el velünk együtt, Ti kell, hogy éljetek. Ez hát a tét: élet-halál. Más út nincs már…"
"Idefigyelj, Gina… Ettől a pillanattól kezdve felnőtt leszel. Soha többet nem viselkedhetsz úgy, mit egy gyerek. Én a kezedbe adom az életemet. És a sajátodat is
Azt teszem hát, mire esküdtem én, védem a hazát, tudva, hogy mit hoz a vég
Menteni kell az életet. A sok ártatlan nő és gyermek, aki semmiről nem tehet nem veszhet el velünk együtt, Ti kell, hogy éljetek. Ez hát a tét: élet-halál. Más út nincs már…"
Két szív
"A Hold megáll az égen hogyha lát, hogy bámulattal nézze lenn egy tündér arcát. A napsugár is úgy térdel eléd, int hű cseléd ki bálványozza hercegnőjét. Hányszor álmodtam rólad, hányszor kérdeztem hol vagy, hányszor vágytam hogy hozzád szóljak. A szívem csak rád várt!
Nincs más csak ez az érzés, rég várt öröm és féltés. Száz év is múlhat és nem lesz másképp: ez a perc oly szép!"
"A Hold megáll az égen hogyha lát, hogy bámulattal nézze lenn egy tündér arcát. A napsugár is úgy térdel eléd, int hű cseléd ki bálványozza hercegnőjét. Hányszor álmodtam rólad, hányszor kérdeztem hol vagy, hányszor vágytam hogy hozzád szóljak. A szívem csak rád várt!
Nincs más csak ez az érzés, rég várt öröm és féltés. Száz év is múlhat és nem lesz másképp: ez a perc oly szép!"
Egy tiszta jellem
"A jellem, amelytől ember az ember, porból és szennyből a jellem emel fel. Jellem, amelytől fényt kap a szellem, a jellem a tartás szóban és tettben, hogy győzni tudj minden átkozott terhen, győzni tudj minden mocskon és szennyen. Fölemelt fejhez gerinc és szív kell, mert ilyen egy jellem, egy hótiszta jellem.
A jellem, amelytől ember az ember, porból és szennyből a jellem emel fel. Jellem, amelytől fényt kap a szellem, oly makulátlan, oly fedhetetlen. Fel nem ér hozzá rágalom, szégyen, bátran él, hiszen nincs mitől féljen. Sosem lesz Krőzus, de él becsületben, fölemelt fejjel, szívvel és ésszel, hisz csodásan érvel egy valódi jellem. Mert ember, csak ember…"
"A jellem, amelytől ember az ember, porból és szennyből a jellem emel fel. Jellem, amelytől fényt kap a szellem, a jellem a tartás szóban és tettben, hogy győzni tudj minden átkozott terhen, győzni tudj minden mocskon és szennyen. Fölemelt fejhez gerinc és szív kell, mert ilyen egy jellem, egy hótiszta jellem.
A jellem, amelytől ember az ember, porból és szennyből a jellem emel fel. Jellem, amelytől fényt kap a szellem, oly makulátlan, oly fedhetetlen. Fel nem ér hozzá rágalom, szégyen, bátran él, hiszen nincs mitől féljen. Sosem lesz Krőzus, de él becsületben, fölemelt fejjel, szívvel és ésszel, hisz csodásan érvel egy valódi jellem. Mert ember, csak ember…"
Subscribe to:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Hát, Zsolti ebben is tökéletes volt, mint mindenben. De nem csak arra nem volt utalás, hogy Kalmár meghalt a történet végén, hanem arra sem, hogy szerelmes volt Zsuzsannába, így számomra a történet értelmét vesztette olyan értelemben, hogy Zsuzsanna Kőniggel így még elképzelhetetlenebb számomra, mint a könyvben, vagy a filmen. És számomra nem is reális: egy harminc éves nő és egy 52 éves pasi, legyen is bármekkora hős, nem valós, legalábbis nekem. Ráadásul, Kalmár jellem sem volt kidolgozott, mint a könyvben vagy a filmen, aholis kiismerhetetlen, zseniális (gondoljunk csak a büntetsére és Kőnig nyilvános megalázására), ugyanakkor szerethető és harcos típus. A darabban azonban egy szépen kiöltözött "optikai-tuning", és ez nem Zsolt hibája, mert ő mindent kihozott a karakterből, amit lehetett. Ha arendező nem a filmből csinálta volna a színpadi változatot, hanem csak egyszer is kezébe veszi a könyvet, akkor nem egy katyvasz lett volna sok bakival, hanem egy élvezhető darab. Nem a zenére vagyok kibukva, sokkal inkább a rendezésre. Akkor bakit elkövetni, hogy Bánki takarítja fel Gina helyett a romokat az igazgatóiban, holott pont az a jelenet lényege, hogy Mráz lássa, ki is az, akit majd meg fognak szöktetni és még sorolhatnám.
Egyébként, én is ezzel a szereposztással láttam, amivel te, igaz, kicsit korábban, és nagyon meg voltam elégedve a színészek teljesítményével, de a történetnek, beleszámítva a végét is, a nagy kivonulást, semmi köze a regényhez.
Ó, és még valami: Zsolt Szép Magyarországa egyszerűen gyönyörű volt, gondolom, mikor te láttad, akkor is:)
A történet folytatását ismered? Itt találod, ha érdekel: visszaamatulaba.extra.hu Én is csak nem rég akadtam rá, és uhhh...két nap alatt kiolvastam:)
Megnéztem a darabot és nekem nagyon tetszett!Zsuzsinak nagyon jól áll Vitay szerepe visszadja könyv által elképzelt nagyvárosi lányt!Szerintem az egyik legjobb alakítása!Gratula neki
Megjegyzés küldése