2009. szeptember 21., hétfő

Sisi császárnéi sorsa

1898. szeptember 10-én a Genfi-tó partján sétálva gyilkolta meg Erzsébet királynét, mindenki Sisi-jét egy olasz anarchista, Luigi Lucheni. - Ehhez az évfordulóhoz közel járva elevenítsük fel a magyar szívekhez talán legközelebb álló osztrák császárné nem feltétlenül irigylésre méltó sorsát.

Elisabeth Amalie Eugenie von Wittelsbach bajor hercegnő 1837. december 24-én született Münchenben. Szülei unokatestvérek voltak és nyolc gyermekük született. A bécsi udvartól távol nőttek fel a Wittelsbach utódok: a possenhofeni nyarak emlékezetesek maradtak Sisi számára.

1853-ban Zsófia, Ferenc József császár édesanyja elhatározta, hogy feleséget talál fiának és Helene Wittelsbachot megfelelőnek találta. Ischl-ben találkozott a két család, ám nem várt fordulat történt: Ferenc József a tizenöt esztendős Sisit jegyezte el nővére helyett. A bécsi udvarban nem volt divat szerelemből házasodni, így igen nagy szenzációnak bizonyult az 1854. április 24-én kötött frigy. A lakodalom nagyjából egy hétig tartott.

Miután Sisi belecsöppent egy császárnő szerepébe, igen komoly feladatokkal kellett szembenéznie. Ugyanis liberális nevelésben részesült és nem tanulta meg az udvari etikettet. A nagyobb gond viszont az volt, hogy nem is akarta megtanulni őket, így állandó összetűzésben állt konzervatív anyósával. Ferenc Józsefet lekötötte a birodalommal kapcsolatos ügyek intézése, kevés időt szánt feleségére, édesanyjával pedig végképp nem akart ellenkezni semmilyen kérdésben sem.

1855-ben született meg Sisi első gyermeke, Zsófia, majd következő évben Gizella. Zsófia főhercegnő azonnal elvette tőle a nevelés jogát és a kisbabák szobáit az anyjukétól távol, a saját lakosztálya mellett jelölte ki. 1857-ben Sisi kiharcolta, hogy gyermekeit magával vihesse magyarországi körútjára, ám a nagyobbik lány útközben súlyosan megbetegedett és tífuszban meghalt. Ezután Sisi önként mondott le gyermekeiről és az 1858-ban született Rudolf koronaherceget önként adta Zsófiának.

A császárné házassága kezdett tönkremenni és ez kihatott egészségére is. Orvosa levegő- és környezetváltozást tanácsolt neki, így Sisi több hónapot töltött Madeirán és Korfun. Útja során megismerkedett egy magyar testvérpárral, kiknek hatására elkezdett magyarul tanulni.

Sisi 1861-ben tért haza és szellemileg annyira megerősödött, hogy szembeszállt Zsófia akaratával. Rudolf herceget szigorú katonai nevelésben részesítették annak ellenére, hogy törékeny és félénk kisfiú volt. Sisi ultimátumot adott a császárnak, melyet egy levélben fogalmazott meg: „Kívánom, hogy korlátlan hatalommal rendelkezzem mindenben, ami a gyermekeket illeti” – világossá téve, hogy elhagyja Ferenc Józsefet, ha nem teljesíti kérését. A császár ezúttal nem mert ellenkezni feleségével.

Sisi ezután szívének érezte a magyar kérdés megoldását is. Jó barátságot ápolt Andrássy gróffal és Deák Ferenccel. Az 1867-es kiegyezéskor Sisit magyar királynévá koronázták és a gödöllői kastélyt adták mellé ajándékba. Tíz hónappal később Budán született meg negyedik gyermeke, Mária Valéria, akit sokan a „magyar gyermeknek” neveztek (utalva Sisi és Andrássy gróf viszonyáról szóló, de alaptalan pletykákra).

Ezután Sisi császárnéi kötelességeiről nem vett tudomást és az önmegvalósításnak élt. Harminc éven keresztül őt tartották a világ legszebb asszonyának, világhírű haját órákig fésülte, derekát négy gyermek szülése után is képes volt 50-53 centisre befűzni. Bármennyire művelt nő is volt, valójában szépsége segítette abban, hogy felülemelkedhessen a bécsi udvar nyüzsgésén. Innentől nagyrészt az utazás, a lovaglás és kedvenc gyermekének, Mária Valériának nevelése töltötte ki idejét.

Életének legnagyobb tragédiája 1889-ben történt, amikor máig vitatott körülmények közepette öngyilkosságot követett Rudolf koronaherceg Vetsera Mária baronesszel Mayerlingben. Sisi élete végéig nem tudott szabadulni a lelkiismeret furdalástól, hibásnak érezte magát azért, hogy nem tudott olyan viszonyt kialakítani fiával, amire szüksége lett volna. A gyászév letelte után lányainak ajándékozta valamennyi tarka ruháját. Semmi mást nem tartott meg, csak az egyszerű gyászruhákat és soha többé, semmiféle rábeszélésre sem volt hajlandó színes ruhát felvenni. Sokat utazgatott élete végén, a halál is egy ilyen alkalommal érte utol.

Luigi Lucheni olasz anarchista újságokból értesült, hogy a császárné Genfben tartózkodik. Elrontott, örömtelen életét akarta megbosszulni, saját bevallása szerint meg akarta ölni egy királyi család valamelyik tagját, mindegy, hogy kit. Számára Sisi az elérhetetlen szépség, gazdagság és hatalom megtestesítője volt. A huszonöt éves anarchista előre pengeélesre köszörült reszelőt váratlanul a tó partján sétáló Sisi szívébe döfte 1898. szeptember 10-én

A kilétét titkoló császárné hanyatt esett, a tettest azonnal elfogták. Sisi ezután felállt, mindenkinek megköszönte a segítséget és hajóra szállt. A fedélzeten esett össze, a kiérkező orvos már csak a halál beálltát tudta megállapítani. A császárné halálhírétől az egész világ megdöbbent. Temetésére legalább annyian gyűltek össze, mint annak idején az esküvőjére. Rudolf koronaherceg mellé helyezték koporsóját.

Sisi Carmen Sylva nevű barátnője talált rá e véghez illő szavakra: „Erzsébet halála csak a világ számára volt szörnyű, neki magának azonban szép, csöndes és nagyszerű volt, mert megpillantotta a szeretett, nagy természetet, s fájdalom nélkül, békében távozott. Ő egyáltalán semmi nem akart lenni a világ számára, még halálában sem. Egyedül akart lenni, észrevétlenül elhagyni a világot, amelyből oly gyakran elmenekült, nyugalmat keresve, szüntelenül a magasabb, tökéletesebb felé törve.”

5 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nagyon érdekes a cikk, gratulálok az írójának.
A záróidézet, annyira szívbe markoló, és igaz.
Erzsébet királynét soha nem fogja elfelejteni a világ.

Bernadette írta...

Örülök, hogy tetszett. Próbáltam lényegretörően, de mégis érdekesen írni Sissiről - és nem titkoltan én is nagy tisztelője vagyok és minden vele kapcsolatos dolog érdekel.

Unknown írta...

Carmen Sylva Erzsébet román királyné volt, akivel rokonlelkek voltak. Csak amíg Sisi magának írogatott verseket, melyekről meghagyta, hogy csak a halála után 50 évvel adhatóak ki, addig a román királyné publikált és népszerű írónő volt a maga korában.

Névtelen írta...

ez igaz tortenet? kerlek valaszolj mert projektre szeretnem felhasznalni ...persze ha csak lehet :)

Bernadette írta...

Nyugodtan felhasználhatod, és tényleg megtörtént eseményeket, valódi tényeket tartalmaz írásom :)

Megjegyzés küldése

Template by:
Free Blog Templates