Világ és egyéb katasztrófák

Mi vezet rá egy huszonéves leányzót, aki szépirodalmon, musicalen és operán növekedett, hogy egy olyan sorozatért rajongjon, amelynek főhőse úgy beszél mint a kocsis, mindig csak a szex jár az eszében, illetve e témában kimeríthetetlen fantáziával rendelkezik és a legmocskosabb kalandokba keveredik? „Tessék, itt a titkom, nagyon egyszerű” – na, inkább hagyjuk a szépirodalmat és ismerjétek meg Hank Moody világát! :)

A Kaliforgia (Californication) egy amerikai komédia sorozat, jelenleg a 3. évadnál tart Amerikában. A sorozat a premier után annyira népszerű volt, hogy már a 4. rész levetítése után a Showtime berendelte a második évadot, miközben Ausztráliában a katolikus egyház a sorozat betiltásáért harcolt. A főszereplő David Duchovny, akit az emberek főként az X-akták Mulder ügynökeként ismerhetnek, a Kaliforgiában teljesen új oldaláról mutatkozott be.

Hank Moody, a tőzsgyökeres New York-i Los Angelesbe költözik új regényének sikerében bízva, ám a siker és csillogás még várat magára. Helyette ex-barátnője utáni sóvárgás, kamasz lánya nevelésének atyai gondjai, és a kicsapongó életvitele következményei töltik ki mindennapjait. Szex, drog és rock and roll életforma ez, hiszen Hank mindkét oldaláról égeti azt a bizonyos gyertyát. Életének talán egyetlen fontos férfi szereplője barátja és egyben ügynöke, Charlie (Evan Handler), aki a felszínen Hank ellenpólusa, ám hamar róla is kiderül, hogy a látszat olykor csal és a házasság intézményének mintaegyede nem is annyira tökéletes, mint azt kezdetben gondoljuk.

Hank lánya Becca (Madeleine Martin) az egyedüli nő, aki igazán megérti a zűrös életű férfit és az egyedüli, aki elfogadja őt olyannak, amilyen és talán ezért is az egyetlen örök nő Hank életében. Hank életének fontos meghatározója Karen (Natascha McElhone), az ex-barátnő, aki kutya-macska játékot űz az íróval. Együtt élni ugyan már nem tudnak, és Karen mindent megtesz a "normális" élet elérésére, hiszen gyűrűs menyasszony és választottja egy érett férfi, akire mindenben számíthat - mondhatni Hank ellentéte. A történet harmadik lényeges női szereplője egy fiatal szirén, Mia (Madeline Zima), aki csupán egy egyéjszakás kalandnak indult Hank életében, ám annál sokkal nagyobb szerepet szánt neki a sors - és a sorozat írói. Valósággal hurrikánként söpör végig a férfi magánéletén és fenekestül felforgatja annak mindennapjait.

Nagyjából ennyit találhatunk a Kaliforgiáról a Wikipedia vagy a Port.hu oldalakon. A többi már ránk van bízva. Igazából úgy jutott el hozzám a sorozat, hogy nyáron nagyon unatkoztam és valakitől hallottam, hogy ezt érdemes megnézni. Rögtön az első évad első részének első jeleneténél eldől az emberben, hogy szeretni fogja-e vagy sem. Nem mondom, hogy a humor intelligencia kérdése, mert bizony amit a főhős művel, ahhoz néha gyomor is kell. De akinek van, nos az azt hiszem halálra röhögi magát ezen a sorozaton, akárcsak én tettem. :)

Az első évadban Hank, az ihlet nélküli író, zűrösebbnél zűrösebb nőügyekbe keveredik. Egyik legzakkantabb estéjén összefekszik egy 16 éves fruskával, aki ráadásul szex közben szeret verekedni, így mindenféle kék foltokkal is gazdagodik főhősünk. Ám a meglepetés akkor jön, amikor másnap élete nagy szerelme bemutatja Hanknek újdonsült vőlegényét és annak lányát, akit (mint itt kiderült) már előző este közelebbről megismert. Persze erre még a második évadban sem derült fény, hogy ők együtt töltöttek egy éjszakát, de mindig ott lógott a levegőben, hogy egyszer kipattan és ez nagyon izgalmassá is tette. A történetnek ezt a szálát nagyon szerettem az első évadban.

Hank lánya, Becca is egy igen különös jelenség, azt hiszem az első évadban őt is jobban szerettem, mint később. Mindig az jut eszembe róla, hogy kicsi a bors, de erős. Nagyon tetszik ez a rocker style amit kialakítottak neki, szerintem a kiscsaj is nagyon jól játszik és ezt a karaktert szinte rászabták.

Karen, Becca anyja, Hank szerelme valahogy nem áll össze nekem. Szerintem ő talán a leggyengébb karakter az egészben, mert nem is vicces, hanem képmutató és csak szenvedést okoz főhősünknek… Még arra sem képes, hogy amikor évek után végre megszállja az ihlet főhősünket és ír egy regényt, amit neki mutat meg először, hogy elolvassa, hanem hagyja, hogy illetéktelen kezekbe kerüljön. Tulajdonképpen azon kívül, hogy szerelmes belé Hank, az nem derül ki, hogy mit tud szeretni benne, mert ez a nő állandóan csak korholja és elhajtja. Emellett a volt egy visszaemlékezés is, amikor még fiatalon összejöttek és ott az jött le nekem, hogy Karen csak a gyerek miatt maradt Hankkel, akit véletlenül összehoztak.

A második évad már kicsit más volt, mint az első. Mia karaktere eléggé ellaposodott és amilyen jónak indult ez az egyéjszakás dolog, itt már egyre unalmasabbá vált. Becca bepasizott, ami szerintem kicsit korai és erőltetett. Amit viszont egyáltalán nem tudtam megemészteni, az Lew Ashby karaktere. Ezelőtt senki nem gondolta volna, hogy létezik Hanknél perverzebb naplopó, pedig Ashby személyében mégiscsak van… Kicsit sok volt, hogy életrajzot írt róla Hank, meg hogy odaköltözött hozzá. Nem tetszett, hogy ezt az Ashbyt olyan nagy valakinek akarták beállítani, mert semmit nem tett le az asztalra. Viszont a második évad két nagy meglepetéssel is szolgált. Korábban nem kedveltem Charlie (Hank ügynöke) és felesége ügyes-bajos dolgait. Viszont ebben az évadban igencsak belendülnek náluk is az események és az ő kapcsolatukat találtam talán a legizgalmasabb ügynek. A másik pozitívum az évadzáró epizód. Ugyanis Karen New Yorkba költözik, Beccát az apjára hagyva. Hogy mi lesz a folytatás? Szeptember 27-én kiderül.

Hogy miért is szeretem ezt a sorozatot? Szerintem Hank karaktere hihetetlenül jó. Aki ezt komolyan veszi, olyan hibába esik mintha a Szex és New Yorkot tekintené követendő példának. Hank karaktere egy vicc, az amerikai álom kifigurázása. Duchovny pedig az X-akták óta rengeteget fejlődött és nagyon jól játszik. Amúgy a bulvársajtó cikkezett szexfüggőségéről, szóval nem teljesen véletlen, hogy ő kapta meg ezt a szerepet. Én megértem, ha valaki azt mondja, hogy a Kaliforgia egy gusztustalan, ízléstelen sorozat. Viszont tagadhatatlan, hogy hihetetlenül humoros. Ha az ember észreveszi az apró rejtett jelzéseket, nagyszerű szórakozásban lesz része. Őszintén megvallom: én magamévá tettem elejétől a végéig Guillaume Apollinaire Tizenegyezer vessző című „szépirodalmi?” művét, amin olvasás közben szinte végig röhögtem és ahhoz képest igencsak visszafogott ez a Kaliforgia. Szóval ezt lehetne még bőven fokozni, remélem legalább olyan ütős lesz ez az új évad, mint az első!