2009. szeptember 4., péntek
Összességében ebben a Megasztárban nem találtam egyetlen olyan egyéniséget, aki az előző szériáknak akárcsak a harmadik helyére érdemes lett volna. De az egyetlen, akiben valami egyéniséget és újdonságot felfedeztem, az Lakatos Krisztián. Ha akarná, letagadhatná származását, mégsem tette sose. Van egy kis túlsúlya: ugyan kit érdekel, ha ő szeret jókat enni, akkor egyen. Az is lehet, hogy kicsit nagy az arca és szeret puncsolni a zsűrinek: és akkor mi van? Ő úgy jött a Megasztárba, hogy ismerte saját korlátait és stílusát: sose lőtt bakot. Szerintem a közönséggel megkedveltette a swing-et. Emlékszem, hogy Robbie Williams is próbálkozott egyszer egy swing albummal: akkor még elvoltam a műfajjal, viszont Krisztiánnak köszönhetően megszerettem.
Az elmúlt pár hónapban két korong jelent meg Lakatos Krisztián nevével. Logikusan elsőként A döntőben elhangzott dalok. Íme a tracklista:
01. Mack the Knife (Bicska Maxi dala) (00:02:26)
02. I’m Singing in the Rain (00:01:48)
03. Ő (00:02:24)
04. My Way (00:02:16)
05. Valami Amerika (Swing) (00:02:10)
06. New York, New York (00:02:21)
07. Hound Dog (00:02:17)
08. Nagy út vár rám (00:03:01)
09. Summer in the City (00:02:42)
10. Jingle Bells (00:02:22)
11. I’ve Got My Mind Set On You (00:02:31)
12. Csillagdal 4. (00:03:49)
Szerintem már ezen a lemezen is egy igazán kiforrott művészt hallhatunk. Bármit énekel, mindenben megvan az a tipikus Lakatos Krisztiános hangzás. És igen kellemes hangja van, az előadásán pedig érződik, hogy szívvel-lélekkel benne van, szívesen adja át magát közönségének.
Szerintem gyorsan jött a második album, amely a Csillagok alatt címet viseli. Gyorsan, de egyáltalán nem elkapkodottabban. A következő dalokat hallhatjuk az albumon:
02. Nézz az ég felé (00:04:40)
03. Féltelek (00:04:05)
04. Különös szilveszter (00:03:54)
05. Szállj fel magasra (00:03:59)
06. Homok a szélben (00:03:39)
07. Szól a rádió (00:05:01)
08. Darabokra törted a szívem (00:03:55)
09. Szomorú vasárnap (00:04:18)
10. Szeretlek, mert más vagy (00:03:40)
11. Levél Apukához (00:06:04)
Van egy olyan gondolatmenetem, amely szerint az a művész, aki nem saját szerzeményekkel nyomul, hanem régi nagy slágerekkel, az egy nagyon pozitív és okos dolog. Ugyanis megadja a tiszteletet a nagy elődöknek akiknek a számait feldolgozza, kinyilvánítva, hogy annál jobbat nem tud, mint egy bevált recept. Másrészt saját magát is meg tudja mutatni, ha a karakteréhez idomítja az adott slágert. Tehát, elképzelhető, hogy az az énekes, aki régi dalokat énekel újból, nagyobb sikert arat, mint az aki valami vadiújat nyomat, mert abban igencsak benne van a kockázat, hogy szeretni fogják-e vagy sem. Nos Krisztián is a régiekhez nyúlt, de nagyon jó választás volt szerintem. Ez az album jobban tetszik, mint a döntős, mivel itt az összes dal az ő választása. Hallgassátok csak meg az Elmegyek-et! Nekem szinte Máté Péter szólalt meg újból, annyira hasonló a hangszínük.
Címkék: Lakatos Krisztián, Megasztár, zene
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése