Világ és egyéb katasztrófák

A Met Ball a divatvilág legmenőbb rendezvénye: aki számít Hollywoodban, a zeneiparban és a modell szakmában, mind itt van. Idén a tematika szerint punk stílusban kellett megjelennie a sztároknak. Nézzük kinek hogyan sikerült! :) A helyszín a New York Metropolitan Museum. (A Vogue képei következnek)

Amúgy érdekes a témaválasztás, hiszen a punk stílus rendkívül nehezen meghatározható, éppen ez a lényege, hogy lázad minden szabály ellen. Tehát szabad a választás ilyenformán, viszont a köztudatban valami extravagáns dologra asszociálunk. Érdekes megfigyelni a sztárokat, ki hogyan értelmezi. Többen hajaznak a vámpír stílusra - habár az inkább goth, mintsem punk... Na de mindegy. :D

Az első rész után nem kellett sokat várnom a folytatásra, amint lehetőségem nyílt rá, rögtön megnéztem. Mint általában lenni szokott a folytatásos filmeknél, a Vasember esetében is a második epizód kicsit gyengébbre sikeredett az előzőnél – de még mindig megtartotta izgalmas és szórakoztató tulajdonságait. Tulajdonképpen nem is okozott csalódást, mindössze az első részt jobban szeretem - talán az előzőekben már kifejtett Robert-Gwyneth évődés miatt, ami ezúttal hiányzott, hiszen az első rész végére már sikerül tisztázniuk egy s mást. De jöjjön a folytatás!

Nem meglepő módon, kb. ott veheti fel a néző a történet fonalát, ahol az első rész befejeződött. Tony Starkról már az egész világ tudja, hogy ő Vasember és mindenki igényt tart titokzatos páncélja tudományára. Természetesen új gonosz erő is feltűnik, új szépség is aki felkavarja a férfi szíveket, de azért a régi nagy ő továbbra is ugyanaz marad. A jól bevált recept nem változott az első film sikerein felbuzdulva: akció, poénok és rendkívül jó színészi alakítások (nemcsak a műfajhoz képest).

Robert Downey Jr.-t szólóban e részben jobban csíptem, mint előzőleg. Valahogy jobban álltak neki a poénok, természetesebben alakította a beképzelt milliomost – nem kellett mellé egy nő, hogy fenntartsa érdeklődésemet a karakter iránt. Ha pedig itt tartunk, Gwyneth Paltrow is más volt, mint az első részben: ő is megállt a maga lábán, amellett hogy együtt újból fergetegesek voltak, Robert nélküli jeleneteiben is kedvelhető, bájos figura maradt. Talán több dolga is volt mint korábban, többet láthattuk a vásznon.

Az új arcok között pedig olyan nevek szerepelnek, mint Mickey Rourke, Scarlett Johansson vagy Samuel L. Jackson. Rourke játszotta ezúttal a főgonoszt, orosz akcentusán jókat derülhet a néző. Amúgy meg rendkívül jó karaktert rittyentettek neki a képregény készítői, a kritikusok szerint megközelíti a Batman Jokerjének szintjét. Szerintem ez azért enyhe túlzás, de tény, hogy az átlagos szuperhősös filmek negatív karaktereinél érdekesebb és emlékezetes figurát láthatunk.

Scarlett Johansson asszisztenst játszik, nem túl nagy szerep jutott neki, viszont annál látványosabb. Első szembetűnő különbség, hogy sötétbarna lett haja – aztán a Vasember 2 egyik csúcsjelenetében Trinity-s lakkcuccban akciózik. Állítólag az alkotók azon gondolkodnak, hogy e karakternek önálló filmet készítenek – én vevő lennék rá, az biztos. Scarlett nagyon tehetséges színésznő és sztem fiatalkora ellenére már annyi színvonalas filmben játszott kisebb-nagyobb szerepet, hogy igazán megérdemelne egy csak róla szóló szupermozit. Persze valamivel színvonalasabbra gondolnék, mint pl. a Batman filmekből kinőtt Macskanő.

Szóval nem is nagyon tudok ehhez a témához mást hozzátenni: akinek bejött az első rész, szerintem szeretni fogja a másodikat is. Mivel az elsőben megismerkedtünk a főszereplőkkel, így az ő jellemük elmélyítésére nem igazán kerül sor – inkább a poénokon és az akción van a hangsúly, de ez a műfajt tekintve nem is probléma. Továbbra is szórakoztató film, szerethető karakterekkel és színvonalas színészi alakításokkal. Mi kell még egy szupermozihoz? Szerintem nem sok egyéb. :)

Amikor pár bekezdéssel ezelőtt a Gwyneth-sorozat utolsó részében azt írtam, hogy nem láttam a Vasemberes filmek egyikét se és kíváncsi lennék, akkor nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar sor kerül rá - köszönet a kereskedelmi televízió vasárnap esti szuperfilm-szériájának. Nem nagyon szoktam filmeket tévében nézni, vagy laptopot vagy dvd-lejátszót használok leginkább, de ezúttal kivételt tettem és a reklámokat is kibírtam - amiből meglepő módon nem sok volt. Azért is érdekelt A Vasember, mert azon ritka esete a szuperhősös, képregény filmeknek, amelyet a kritikusok is dicsérni szoktak. Másrészt az X-Men, Pókember, Sin City, Daredevil film(ek) nagy rajongója vagyok, bár azért akad 1-2 olyan, ami nem jön be (pl. Watchmen, V, mint Vendetta, 300). Batmannel és Supermannel meg még barátkozási stádiumban vagyok, de nem is ezzel szeretném itt a helyet tölteni, hanem valami vasasabbal.

A szuperhősös filmek kiindulópontja, hogy vajon mitől lesznek a főhősnek rendkívüli képességei. Az X-Men mutánsai így születtek, Peter Parkert megcsípte egy pók, Matt Murdock szeme világa elvesztésével kap rendkívüli adottságokat: Tony Stark testébe egy repesz fúródik, melynek darabkáit meg kell akadályozni, hogy főhősünk szívéhez érjenek. A különleges technikához pedig különleges páncél is társulhat, amellyel igen érdekes dolgokat lehet tenni: repülni, lőni miegymás. Csak a légkör magas részében lévő faggyal kell vigyázni. Polgári foglalkozását tekintve a Vasember egy feltaláló, aki fegyvergyártásban utazik, ám miután fogságban töltött pár hónapot - és telítődött vassal - békésebb vizekre evezne. Természetesen egy nő is jelenvan életében, aki által némileg jobb embernek érezheti magát. Továbbá megszokott fordulat, hogy létrejön egy hozzá hasonló, ám elsőre jobb kiadásúnak tűnő szuperlény, akit mit ad isten, ellenlábasa hajt - de ahogy lenni szokott, az újítások nem mindig jönnek be, kiderül, hogy az eredeti a jobb. Na meg az igazság mindenek felett.

Nem is tudom, volt ebben az egész sztoriban valami elcsépeltség, kiszámíthatóság, ami mondjuk a többi szuperhősös filmnél eddig nem zavart. Talán azok a váratlannak mondható fordulatok hiányoztak, amelyek pl. az X-Menben tudtak egyet csavarni a történeten - annak ellenére, hogy mindenki tudta, hogy fog végződni. A Pókemberben meg pont azt szerettem - amit a kritikusok a hátrányának mondtak - hogy Peter Parker nagyon érzékeny és igen szerelmes fiatalember. Tony Stark pedig annyira érzelmes, amennyire egy öntelt macsótól elvárható: kicsit vérszegény volt románca, bár érdekes módon éppen ezek a jelenetei tetszettek leginkább A Vasembernek. Meg azért az látványos volt, amikor repkedett, néha lepotyogott, viccesen landolt. Robert Downey Jr.-t meg biztosan dicsérném, hogy milyen jól játszik, ha nem láttam volna a Sherlock Holmest. Az a szerep ugyanis sokkal inkább nekivaló, jobban ki tudott bontakozni benne - itt pedig csak korrekt volt alakítása, nem emlékezetes, mint mondjuk az előbbinél. Mondom ezt úgy, hogy egy év különbség van a két film között és amíg elég kigyúrt szuperhőst láthatunk, addig a Sherlockra sikerült rendesen leereszteni. De még jó, hogy nem minden a külsőségekben rejlik. :)

Ezúttal Gwyneth Paltrow játszotta a szuperhős szerelmét. Első, szembetűnő megjegyzés vele kapcsolatban, hogy vörös a haja. Furcsa, ám mégis jó húzásnak bizonyult: így sokkal hétköznapibbnak, ártatlanabbnak tűnik, nem akarják vele eljátszatni a szőke cicababát. Amúgy meg kis szerepe ellenére nekem egyértelműen az ő jelenetei dobták fel a filmet: Roberttel rendkívül jó párosnak tűntek, élvezetes volt nézni, ahogy ez a két (nem mellesleg Oscar-díjas) színész evődik egymással, próbálnak romantikázni, ami nagy nehezen a végén összejön. E kettős miatt vált számomra élvezhetővé A Vasember és természetesen a folytatásra is kíváncsi vagyok.

Nagy ambivalencia jellemzi A Vasembert: a szuperhős filmek, úgymond, nem a filmgyártás csúcsalkotásai, másrészt éppen ebbe sikerült két Oscar-díjas színészt összeszedni - akik nem hinném, hogy erre lennének rászorulva. Főleg így, hogy nem olyan nagy dobás ez A Vasember: 10es listán kb. 6-ot adnék rá. Maga a történet nem tetszik, hanem csak a két színész játéka - szerintem a kritikusok is ezért szeretik. Igen, íme a bizonyíték, hogy ezzel is el lehet vinni egy filmet - egyértelmű, hogy hamarosan a második részt is megtekintem.