Világ és egyéb katasztrófák

E filmmel a végére értem mostani sorozatomnak: általam még nem látott filmek, melyekben Gwyneth Paltrow játszik. A Tuti duók a Port.hu -s leírása alapján nagyon felkeltette az érdeklődésemet és egy vicces vígjátékra számítottam, amelyben sokat fog énekelni. Viszont nem éppen ezt kaptam: annak ellenére, hogy a karaoke állt mindennek középpontjában, sokkal fontosabbnak tűntek az emberi kapcsolatok valóságosnak tűnő bemutatása.

"A vígjáték hat idegenről szól, akik az élet különböző útjain járnak, de egy dolog közös bennük: rajonganak a karaokeért. A kisvárosi énekesnő arról álmodozik, hogy sztár lesz belőle; a fiatal taxisofőr az élet értelmét keresi; az ex-szélhámos angyali hangja gyilkos múltját leplezi; a kiégett üzletember ráunt arra, hogy hörcsög módjára gyűjtögessen; az ártatlan Las Vegas-i showgirl, Liv pedig figyelemreméltó kapcsolatot talál egy dörzsölt karaokéshoz. A nebraskai Omahában karaokeversenyt rendeznek, amelynek fődíja 5000 dollár. A résztvevők persze először egymást akarják túllicitálni, aztán rájönnek, hogy a támogatással többre mennek."

Nos ebből a leírásból ki feltételez bármi komolyat? Pedig valóban inkább komolynak tűnt, mintsem limonádés vígjátéknak. Az ismertető alapján roadmovie-nak hihetnénk - így hívják a Másnaposok vagy Üldözésimánia típusú filmeket, amelyben egy megoldandó feladatból vicces szituációk tömkelege bontakozik ki. Ám a roadmovie-khoz sincs semmi köze: egy tipikus behatárolhatatlan műfajú - ezekre szokták simán a 'film' meghatározást írni - alkotás, amely emberi kapcsolatokról szól: se nem túl mélyen, de nem is felszínesen. Csak úgy, könnyen befogadhatóan.

Mint az alábbi poszteren is látszik, néhol abszolút főszereplőnek állítják be Gwyneth Paltrow-t, pedig ő csak egy a több főszereplő közül. Mindössze annyiban különbözik a többiektől, hogy az ő neve cseng ismerősen a nézőnek. Szerintem a Tuti duók kb. A és B kategória határán mozgó alkotás, amely éppen elég sablonos és unalmas a rossz filmekhez hasonlóan, viszont mégis van benne valami olyan tartalom, ami miatt mégsem csúszik olyan mélyre. Gwyneth karaktere, akárcsak a többi, sablonos volt, tipikus filmes figurákat jelenítettek meg - és mindegyik átment a megszokott jellemváltozáson. Az üzletember rájött, hogy a barátság és család fontos, a gátlásos jóhangú fekete, ki mert állni a színpadra, a mindig rosszul párt választó férfi végre megtalálja a neki valót, a hirtelen felbukkanó, gyerekellenes apa hirtelen mintaszülő lesz, a szabadosan élő lánya pedig megkomolyodik. Mindennek a sablontömkelegnek ellenére igen korrekt színészi munkákat láthattunk - leginkább ezért vált nézhetővé, nem a forgatókönyv miatt.

A Tuti duók nekem tipikusan az az egyszer nézős film lett. Nem mondom, hogy kevesebbnek érezhetném magam, ha ez kimaradt volna az életemből - de nem is bánom. Érdekes, hogy egy éppen ilyen alkotás maradt a Gwyneth-sorozatom végére, aminek kapcsán felvetődött bennem a kérdés, hogy vajon ő mit keres ebben a filmben? Mi késztetett egy akkor már Oscar-díjas színésznőt, hogy ezt elvállalja? Mert se a szerepe nem volt olyan rendkívüli, a forgatókönyv meg mint mondottam, egészen B-kategória szagú. Talán szeretett volna énekelni (amit A Hírhedt-re már tökélyre fejlesztett) vagy megmutatni, hogy nem csak sikerfilmekben játszik. Mert amúgy, ha végignézzük eddigi szerepeit(pl. itt), leginkább kisköltségvetésű, úgymond rétegfilmekben tűnt fel. Kíváncsi leszek a folytatásra, sőt ezeket a legújabb Vasembereket se láttam még - meg vannak régebbiek is persze - és nagy örömmel tartanék még ilyen Gwyneth-es estéket. :)