Világ és egyéb katasztrófák

Kevesen tudják, hogy Hajós Alfréd Guttmann Arnold néven látta meg a napvilágot 1878. február 1-jén Budapesten. Szegény izraelita családból származott. Az úszással komolyabban tizenhárom évesen kezdett foglalkozni, miután édesapja a Dunába fulladt. Az olimpiát megelőzően már szerzett Magyar- és Európa bajnoki címeket, de az ötkarikás játékokra való felkészülés komoly erőfeszítést igényelt. Edzéseit a hajnali órákban tartotta a Rudas Fürdő kis medencéjének melegvizében, majd ezután reggel nyolcra a Budapesti Műegyetemre ment előadásokat hallgatni.

Az 1896-os athéni olimpián három számban indult: 100, 500 és 1200 méteres távban. A versenyt a Mediterrán-tenger tizenegy fokos hullámzó vizében tartották és Hajós egyáltalán nem számított esélyesnek. Mivel a versenyszámokat egymás után indították, így az 500 méteres rajthoz nem ért oda, de a másik két távban végig vezetve elsőként ért célba. Saját bevallása szerint először fel sem fogta a nagyszerű sportteljesítményét, csak arra tudott gondolni, hogy mentem megfagy a szeles parton a jéghideg víz után. A 100 méteres majd az 1200 méteres verseny megnyerése után Hajós átfagyott testét a görög matrózok emelték ki a vízből, mivel annyira meghűlt, hogy saját erejéből nem tudott volna kijönni. A zászlófelvonásnál a Hajós által hozott magyar zászlót húzták fel és az osztrák himnuszt kezdték eljátszani a sportoló tiszteletére, de a jelenlévő magyarok leállították és hazánk himnuszával zárták le az ünnepélyt. A sokezres szurkolótábor élén a görög trónörökös így reagált: "Ez a magyar fiú egy valóságos delfin!" Másnap az újságok címlapján Hajós Alfrédet csak a "Magyar Delfinként" emlegették.

Hazatérése után folytatta egyetemi tanulmányait és 1899-ban diplomázott. Eközben bajnoki érmeket szerzett síkfutásban, gátfutásban, diszkoszvetésben és az első magyar futballválogatott tagja volt, mint csatár. Diplomája megszerzése után már felhagyott az aktív sportolással, de sportújságíróként illetve a Magyar Olimpiai Bizottság tagjaként az események közelében maradt.

Dolgozott építészként Lechner Ödön mellett, majd 1907-ben saját irodát nyitott. Főként vidéki megbízásokat kapott, az ő munkáját dicséri többek között a debreceni Aranybika Szálloda. Legnagyobb sportépítkezése az újpesti Megyeri úti sporttelep volt 1922-ben, ami létrehozása idején Európa legmodernebb stadionjának számított. Az 1924-ben megrendezett párizsi olimpia szellemi versenyében egy stadiontervével szerzett érmet. Pár évvel később az ő tervei alapján készült el a pünkösdfürdői strand és a Margitszigeti Sportuszoda, amely ma Hajós Alfréd nevét viseli. Több középület helyreállításában is részt vett, például a Vajdahunyadváréban.

1955. november 12-én halt meg Budapesten. Visszaemlékezései 1956-ban jelentek meg Így lettem olimpiai bajnok címmel.