2010. április 7., szerda
Peter Jackson neve jó előjel egy filmnél, akárcsak Saoirse Ronan, Rachel Weisz vagy Stanley Tucci. Sőt, itt még Susan Sarandon és Mark Wahlberg is jelen van - bár őket annyira nem kedvelem, de ez igazán mellékes... Emellett a Komfortos mennyország története is igen érdekesnek tűnik: gyilkosság áldozata lesz egy kislány, aki ezután figyeli a családját. Van ebben minden műfaj: krimi, dráma, thriller, sci-fi – furcsa elegy. Mindezt pedig nagyszerű színészi alakítások és különleges légkör fűszerezi. Mi kell még? Nekem tényleg nem sok más… Elöljáróban még ennyit érdemes tudni a Komfortos mennyországról:
Díjak és jelölések:
BAFTA-díj (2010) - Legjobb férfi mellékszereplő jelölés: Stanley Tucci
BAFTA-díj (2010) - Legjobb női alakítás jelölés: Saoirse Ronan
Golden Globe díj (2010) - Legjobb férfi mellékszereplő jelölés: Stanley Tucci
Oscar-díj (2010) - Legjobb férfi mellékszereplő jelölés: Stanley Tucci
Díjak és jelölések:
BAFTA-díj (2010) - Legjobb férfi mellékszereplő jelölés: Stanley Tucci
BAFTA-díj (2010) - Legjobb női alakítás jelölés: Saoirse Ronan
Golden Globe díj (2010) - Legjobb férfi mellékszereplő jelölés: Stanley Tucci
Oscar-díj (2010) - Legjobb férfi mellékszereplő jelölés: Stanley Tucci
Tudom, Saoirse Ronan neve még nem olyan közismert, ennek ellenére több sikerprodukcióban feltűnt már: Vágy és vezeklés, Houdini – A halál mágusa, Szikraváros vagy Anyád lehetnék. Szerintem van olyan tehetség, mint annak idején Dakota Fanning és ő birtokolja a legfiatalabb Oscar-díjra jelölt színésznő címét, amit a Vágy és vezeklésben nyújtott felejthetetlen alakításával érdemelt ki. Szóval ez a lány lett a Komfortos mennyország főszereplője is: a nagyjából két órás film első negyedében gyilkolják meg, onnantól a túlvilágról figyeli az eseményeket. A korábbi alakításaihoz képest újabb arcát ismerhetjük meg, hihetetlen, hogy fiatal kora ellenére milyen profizmussal játszik! Ebből a lányból még lesz valaki, biztos vagyok benne.
A Komfortos mennyországban nemcsak egy halálát elfogadni próbáló kislány szemszögét ismerjük meg az eseményekkel kapcsolatban, hanem a szülőkét, mi több, a gyilkosét is. A narrátor leány szájából elhangzik egy olyasmi kijelentés, hogy a gyilkosa nem tudta, mekkora fájdalmat okozott a lányát elvesztő apának. Mark Wahlberg játssza ezt a megtört édesapát, talán legjobban valóban őt viselték meg a történtek. Továbbá egy 13 éves kislány meggyilkolásánál már csak az lehet súlyosabb csapás a szülőkre nézve, ha valójában sosem derül ki, mi történt, a holttest sem kerül elő. Igaz, hogy a film végére közelebb kerülnek az igazsághoz a szülők, de mégis sok kétely marad, a lelki békét senki sem tudja megtalálni – még a néző sem. Igaz, hogy Stanley Tucci sziklás jelenete után eszünkbe juthat, hogy „még is csak van igazság”, de aztán rá kell jönnünk, hogy nem, hiszen addig a pillanatig mennyi ártatlan gyermeknek kellett még meghalnia.
Beszéltem már Saoirse Ronan alakításáról, Stanley Tuccinak külön bekezdést szánok, úgyhogy jöjjenek most a többiek. Mark Wahlberget sosem szerettem, kicsit primitívnek látom és színészi képességeiről sem vagyok teljes mértékben meggyőződve. Viszont az általam látott előzményekhez képest magasan ebben színészkedik a legkiemelkedőbben, szerettem a filmben – bármennyire is meglep ez a dolog. Susan Sarandonnak nem nagy szerep jutott, abban is ripacsnak találtam. Szerintem egy ilyen névnek nem lenne szabad ennyire jelentéktelen karaktert elvállalnia, ha pedig mégis megteszi valamilyen oknál fogva, akkor sem kellene úgy játszania, mintha ő lenne minden középpontjában. Ennek szöges ellentéte volt Rachel Weisz. Ő szinte elveszett a többiek mellett. Nagyon kedvelem eddigi munkásságát, de ezúttal azt éreztem, hogy itt túl kevés volt, szimplán átlagos volt, mintsem kiemelkedő vagy emlékezetes.
Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy Stanley Tucci volt a gyilkos a filmben – hiszen a Komfortos mennyországban sem ez a végső csattanó, elég hamar kiderül, ki ölte meg a kislányt. Biztos minden színész azt mondja, minden szerep kihívás, viszont egy pszichopata gyilkost játszani még az átlagnál is nagyobb lehet. Azt kell mondanom, hogy Anthony Hopkins Hannibal Lecterje után Stanley Tucci kerül a képzeletbeli gyilkosos dobogóm második fokára. Hihetetlenül nagyot alakít, rendkívüli a színészi jelenléte, az arcjátéka – minden stimmel és egyben van. Féltem tőle, pedig azért láttam már 1-2 ilyen típusú filmet és a számuk növekedésével egyre kevésbé voltak rám hatással – de ettől a Tucci karaktertől megborzongtam. Annak idején mondogattam, hogy semmi kétség Christoph Waltz-nak jár ki leginkább a Legjobb férfi mellékszereplő Oscarja, de most szívemből sajnálom, hogy ugyanabban az évben indultak Tuccival – mindkettőnek adtam volna. :)
Nézzünk pár képet róla:
Nézzünk pár képet róla:
A szőke haj, bajusz és a kék kontaktlencse egy ilyen tekintettel elég borzalmas, főleg, hogy tudja a néző, hogy mi van mögötte
Kedves bácsinak tűnik, így tudta a pincéjébe csalogatni a kislányt, akit utána meggyilkolt
A megtört gyilkos: egyéni tragédiája, hogy ő sem akar ölni, csak néha mégis megteszi
A Gyűrűk urához hasonlítva nem érződik rajta, hogy Peter Jackson munkája. Viszont igencsak jó. Izgalmas, hatásos, elgondolkodtató, kicsit meggyötri a néző lelkivilágát – az enyémet legalábbis mindenképpen. Fájt a szívem a kislányért, a családjáért és amikor a gyilkos utolérte a végzete mégsem tudtam fellélegezni: egyrészt ő is csak egy beteg ember volt, akinek orvosi kezelésre lett volna szüksége, másrészt halálával nem oldódott meg semmi, ugyanúgy sok gyerekgyilkosság szárad a lelkén, akiknek a holtteste nem került elő. A kislány a mennyországba jutott – ezzel kapcsolatban támadt némi humoros gondolatom, már amennyire illik ez ide. Szóval, ha a mennyország ilyen, mint ebben a filmben (gyerekek futkároznak a napsütötte búzamezőn), akkor én köszönöm nem kérek bele, mert se az állandó gyerekricsaj, se az árnyék nélküli mezőgazdasági terület nem csábít. De a főszereplőnek tetszett, ez a lényeg.
Subscribe to:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése