Világ és egyéb katasztrófák

E hónapban már volt egy bejegyzés, amely Truman Capote tárgyú filmmel foglalkozott: ez volt A Hírhedt című 2006-os alkotás. Még valahol az első bekezdés környékén írtam, hogy az egy évvel korábbi Capote filmet nem láttam - nos mára érvényét vesztette e kijelentés, ugyanis kíváncsiságomat kielégítve, magamévá tettem pár napja eme alkotást is. Előljáróban nem lehet kihagyni az alábbi díjözönt a Capote-val kapcsolatban:

BAFTA-díj (2006) - Legjobb férfi alakítás: Philip Seymour Hoffman
Golden Globe díj (2006) - Legjobb színész - drámai kategória: Philip Seymour Hoffman
Oscar-díj (2006) - Legjobb férfi főszereplő: Philip Seymour Hoffman

BAFTA-díj (2006) - Legjobb film jelölés: Caroline Baron, Michael Ohoven, William Vince
BAFTA-díj (2006) - Legjobb női mellékszereplő jelölés: Catherine Keener
Berlini Nemzetközi Filmfesztivál (2006) - Arany Medve jelölés: Bennett Miller
Oscar-díj (2006) - Legjobb film jelölés: William Vince, Caroline Baron, Michael Ohoven
Oscar-díj (2006) - Legjobb rendező jelölés: Bennett Miller
Oscar-díj (2006) - Legjobb női mellékszereplő jelölés: Catherine Keener

Truman Capote megformálásával minden lehetséges díjat besöpört Philip Seymour Hoffman. Így nyilván nagy elvárásokkal figyelmet játékát, amivel többé-kevésbé voltam elégedett. Hoffmant már számtalan filmben láthattuk (mindebben), ami nekem elsőre beugrik, az a Hideghegy, A tehetséges Mr. Ripley, A vörös sárkány és a Kétely - de mivel mindig másféle karaktert játszó, ezerarcú színészről van szó, így már többször megesett, hogy rádöbbentem 'jé, ebben is ő van'. Capote szerepében rendkívül erősnek találtam az arcjátékát, mozgáskultúráját - viszont a hangjával nem voltam megelégedve. Tudvalévő, hogy az igazi Truman Capote jellegzetes, affektáló, kissé nőies beszédstílussal rendelkezett, amit Hoffman is megpróbált visszaadni - de nekem leginkább erőlködésnek tűnt. Mondom ezt úgy, hogy A Hírhedtben mindez nem volt érzékelhető Toby Jones játékánál - szerintem ő úgy volt hiteles Capote, ahogy az a nagy könyvben meg van írva, Hoffman ezúttal csak másodhegedűs. Persze nagyon erős másodhegedűs, árnyalatnyi különbség van, de az mindenképpen van. Mivel ő volt az első kettejük közül, szerintem ezért ez a díjáradat - úgy könnyebb jobbnak lenni, ha már előttünk valaki kitaposta az ösvényt. Így kapott ennyi díjat a 2005-ös filmért Hoffman és ezért lett az elismerés nélküli dicsőség Jones-szé a 2006-os alkotásért.

A Hírhedt és a Capote ugyanazt az eseménysort dolgozza fel az író életéből: hiszen ekkor lett világhírű, megtudhatjuk hogyan készült élete legnagyobb munkája, amibe belerokkant, később már nem tudta felülmúlni. És mindkét filmben történnek utalások az író korábbi életrajzára, illetve az utóéletre is - így teljes képet kapunk Capote-ról, annak ellenére, hogy részletesen csak életének négy évét láthatjuk két órába sűrítve. A Hírhedt leginkább az érzelmi oldaláról közelíti meg az eseményeket, míg a Capote a tényszerű, valóságos adatokra építkezik. A Capote film így nyers, száraz, kegyetlen valójában mutatja be az író tragédiáját - ahogy azt ő is bemutatta Hidegvérrel című könyvében. Az alkotók a nézőkre bízták az utólagos konzekvencia levonását, mindent úgy tálaltak, hogy a későbbiekben legyen min gondolkozni, tovább vinni egy-egy kevésbé kibontott jelenetsort - amely éppen annyira volt részletes, amennyire a szükség megkívánta. Ám az, hogy milyen ember is volt Capote, érdekes módon csak felszínesen derül ki a Capote című filmből. A Hírhedtből sokkal többet megtudhatunk belső vívódásairól, őszintébben mutatkozik meg előttünk az író.

Amíg A Hírhedtben addig is elmentek az alkotók, hogy Capote és az egyik gyilkos, Perry között csók is elcsattant, addig a Capote-ban erről szó sincsen. Érezhetően meleg itt is a figura, viszont nem tűnik úgy, hogy szimpátiánál mélyebb érzéseket táplált volna Perry irányába. Kapcsolatukat is ugyanannyira felszínesen és érzelemmentesen tálalták, mint minden egyéb valóságon alapuló tényt Capote életében. Annyit árultak el, amennyit az író is elárult magáról, nem bocsájtkoztak spekulációkba, nem építkeztek egykori barátok beszámolóira. A Capote című filmből azt tudjuk meg, hogy az író élete nagy regényén kezdett dolgozni, amikor is rádöbbent, hogy az egyik gyilkos mennyire emberből van, megpróbált neki segíteni, végül őmaga is összeroppant és a Hidegvérrel sikere sem tudta kárpótolni barátja elvesztését.

Őszintén szólva sokkal jobban szerettem A Hírhedtet. Perry és Capote kapcsolata sokkal élőbben és érthetőbben elevenedik meg, erre építve az egész filmet. Craig és a Capote filmben Perry megformálója között ég és föld a különbség - számomra nem is igazán derült ki, hogy a Hoffman-figura mit eszik rajta. Ellenben a másik filmben végigkövethettük, hogy a kezdeti gyűlöletből és megvetésből hogyan lesz valami nagyobb érzés. Nekem a Capote filmből éppen ez az érzés hiányzott, rendkívül sivárnak találtam e téren, néhol kicsit unalmasnak is. Talán, ha nem láttam volna a másik filmet, akkor a Capote-t se tudtam volna végigfigyelemmel kísérni, nem tartotta volna fent végig a figyelmemet. Amíg a 2006-osban hús-vér, szerethető figurák voltak, addig ebben semlegesek. Capote figurájánák ekképp történő tálalása sem hatott meg annyira. Nem tudom, ki mit gondol, aki látta mindkét filmet, de A Hírhedt mérföldekkel jobban sikerült.