Világ és egyéb katasztrófák

Már csak két film van hátra, amit az Oscar-gála (is) tett számomra érdekessé: az egyik a The Blind Side a másik a Komfortos mennyország. Ez a bejegyzés az előbbiről fog szól, utóbbiról majd a következő.

Mint köztudott, Sandra Bullock megkapta idén a Legjobb női főszereplőnek járó aranyszobrocskát. Személy szerint számomra mindig is szimpatikus volt Bullock, de azért korábbi munkássága ismeretében feltettem a nagy kérdést: ugyan miért? Hiszen az egy dolog, hogy igen viccesen játszik a vígjátékokban ilyesmi és azért az sem elhanyagolandó színészi teljesítmény, de ilyenért nem sűrűn osztogatnak rangos díjakat. Bár azt az infót olvastam valahol, hogy a The Blind Side dráma, amiben teljesen új oldaláról mutatkozik be a színésznő, ezért abszolút megérdemelte az Oscart – de meg kell vallanom, kicsit kétkedve fogtam neki e filmnek.

Először is kezdjük azzal, hogy a Port.hu szerint még nincs a filmnek magyar címe, de több helyen láttam már, hogy A szív bajnokai címen emlegetik (ezért a kérdőjel a bejegyzés címében). Az eredeti cím a filmben is elhangzik rögbivel kapcsolatban, amikor Sandra Bullock magyarázza nevelt fiának, hogy védelmeznie kell csapatát, neki kell gondoskodnia azokról a láthatatlan területekről, amiket a csatár (?) nem láthat. Így ez a The Blind Side (a láthatatlan terület) cím többértelmű, remek összetétel: egyaránt vonatkoztatható a rögbire, a főszereplő új családjára, de magára a fekete sportolóra is. Így kicsit elnagyoltnak érzem a magyar fordítást, mivel nem olyan sokrétű ez a cím. Tudom, hogy nem lehet szó szerint ugyanazt visszaadni, de annyiszor hallottuk már, hogy a magyar nyelv mennyire nagyszerű és csodálatos – nem igaz, hogy nem lehetett volna jobb magyar címet találni neki. Másodszor életrajzi dráma a meghatározása, amivel nagyrészt egyetértek, bár a drámát szívem szerint simán filmre változtatnám, mert nem éreztem annyira drámainak az egész történetet, mint a klasszikus drámákét – de ezen nem veszünk össze. :)

A The Blind Side Michael Oher életét mutatja be. Érettségi környékén álló fekete srácról van szó, akinek rendkívüli érzéke van a labdajátékokhoz, de sanyarú sors jutott neki. Drogos édesanyjától elszakították, hol itt, hol ott lakott. Egy jószívű felkarolója által bejutott egy elitiskolába, ahol azt a kritériumot szabják neki, hogy javulnia kell a tanulmányi átlagának ahhoz, hogy sportolhasson. Mint derült égből villámcsapás, egyszerre az utcára kerül, nincs hol laknia. Ekkor, egy esős éjjelen, sodorja össze a sors Leigh Anne Tuohy-vel, aki befogadja a szinte ismeretlen fiút. Michael ugyanúgy a család részévé válik, mint a férj vagy a másik két gyerek, örökbefogadják. Az pedig nem titok, hiszen a sportban jártas nézők tudhatják, hogy profi játékos lesz belőle, köszönhetően a rendkívüli kitartásának és családja ösztönzésének, önzetlen szeretetének. Azért is vitatkoztam a dráma kifejezéssel, mert ez egy kifejezetten szívmelengető történet, ami a drámáknak nem éppen sajátossága. Bár az is érthető, hiszen nagyon lentről jött Michael, tragédiák sorozata volt élete, rossz társaság is megkörnyékezte, de végül a jóság győzedelmeskedett.

Térjünk vissza Sandra Bullockra! A Legjobb női főszereplő díjáért olyan színésznők voltak versenyben, mint Meryl Streep vagy Helen Mirren. Bár Bullockon kívül csak Merylt láttam a Julie & Juliában e kínálatból, de én inkább neki adtam volna, rendkívül emlékezetes alakítása volt Julia Child. Bullockkal az volt a bajom, hogy nekem olyan volt mint ezelőtt bármikor: újra láttam azokat a megszokott arckifejezéseket, mozdulatokat, mindössze annyi különbséggel, hogy kevesebbet nevetett és bolondozott, talán többet kiabált. Jó volt na, nem ezzel vitázom, csak nekem nem volt olyan rendkívüli, ezelőtt is volt ennyire jó. Viszont a film amiben játszott, színvonalasabb volt a sokévi átlagnál, talán ezzel magyarázható Bullock mostani díjesője.

Tudom, hogy furcsa, de az jutott eszembe a The Blind Side-ról, hogy ez egy családi film. Nem az a tipikus limonádé vígjáték: hanem családról szól, a szeretetről, pozitív gondolatokat sugároz, nincs benne semmi olyan, ami ne lenne ajánlható bárkinek. Nagyon szerettem, szívesen megnézném máskor is. Azt pedig kifejezetten értékeltem, hogy a film végén képösszeállítást láthattunk a valóságos Michael Oherről és igazi családjáról. A néző számára kiderül, hogy mégsem csak a filmekben vannak ilyen beteljesült nagy álmok, és ha elvétve is, de léteznek önzetlen emberek. A szeretet mindennél fontosabb.