Világ és egyéb katasztrófák

Gwyneth sorozatom harmadik estéjén A nő kétszer került terítékre, amiről eléggé megoszlanak a vélemények. Egyesek unják, mások viszont szeretik. Azt hiszem, pár éve már láttam belőle pár jelenetet, de tovább siklottam valamilyen oknál fogva. Műfaját tekintve romantikus filmnek kategorizálták, amivel egyrészt egyet lehet érteni, másrészt kicsit vitatkozni is lehet vele.

Ezúttal nem csalás, nem ámítás a főszereplők közé sorolni Gwyneth Paltrow-t, hiszen annyira róla szól a film, hogy két idősíkban is megismerhetjük történetét. A nő kétszer tartalmát leginkább úgy lehetne leírni, hogy apró véletleneken múlik főhősnőnk élete és két variációt ismerünk meg a "mi lett volna, ha" eseményekből. Hogy végül melyik történt meg valójában, az a néző fantáziájára van bízva - de azért némi sugallmazás felfedezhető, mert mégsem egy vérbeli drámáról van szó. Bár amikor emberi kapcsolatok, megcsalás miegymás a téma, felmerül ennek lehetősége, ám A nő kétszer ennél limonádésabb volt, de mégsem egyszerűen romantikus film. Igazából nem a szerelem állt a film középpontjában, hanem azok a jelentéktelennek tűnő véletlenek, amelyek akár sorsfordítók lehetnek. Gondoljunk csak bele, ha elvonatkoztatunk a film eseménysorától és magunkra gondolunk, ki tudja mi minden alakulhatott volna másképp, ha ma pl. öt perccel korábban indultunk volna bevásárolni? Ez már nem derül ki.

A nő kétszerben tulajdonképpen az nem tetszett, hogy egyértelműen az egyszerűség kedvéért az egyik alternatív eseménysorban a főhősnőnk haját megváltoztatták. Így mindenki tudta, hogy melyik-melyik történet, mert párhuzamosan zajlott minden. De, hozzátenném, a fodrász nélkül sem okozott volna gondot eligazodni a 'rendkívül bonyolult' események sodrában. Így viszont úgy éreztem, hogy a film készítői valamilyen szinten engem feltételeznek gyengeelméjűnek, hogy ennyire nem látnám át az egész filmet. Biztos bele lehet magyarázni, hogy szakítás után a nők gyakran változtatják meg a hajuk színét, de ez esetben nyilván nemcsak erről volt szó.

Maga Gwyneth Paltrow sem nyűgözött le ezúttal. Kissé unott volt, bár a karakteréből adódóan is lehetett ez. Gyakorta játszik depresszióra hajlamos nőket, általában meggyőző drámai erővel. Viszont A nő kétszerből hiányzott az ehhez szükséges feszültség, így valahol a vígjáték és dráma közötti állapotot kellett megjelenítenie, ami több-kevesebb sikerrel valósult meg. Nem mondom, hogy rossz volt, mert lehetett volna sokkal csapnivalóbban is játszani, viszont ő ennél sokkal jobbat is tud - mint már máskor bebizonyította. Bár nem igazán tudom, hogy ebből a karakterből még mi egyebet lehetett volna kihozni, elképzelhető, hogy nem is Gwyneth-ben kell a hibát keresni, hanem a forgatókönyvíróban.

Hogy milyen is volt A nő kétszer? Unalmas semmi esetre sem, viszont annyira nem is szerettem meg. Rendkívül érdekes a mondanivalója ezek az apró véletlenekről. Viszont maga a történet, amibe mindez beleágyazódott, nem fogott meg. Nem azt mondom, egyszer meg lehetett nézni, sőt még érdekelt is, hogy mi sül ki mindebből - de végül nem lopta be magát a szívembe. Kellemes film, nem az a tipikus történet mesélés - könnyed és egyedi szórakozásnak megfelelő.