Világ és egyéb katasztrófák

Hogy is fogalmazzak, ezt a filmet leginkább azért néztem meg moziban, mert régen voltam már ilyen helyen és hiányzott a csörgő zacskók hangja meg a pattogatott kukorica illata. De persze azt már elfelejtettem, hogy a kisvárosi moziban, ahová annak idején hetente jártam, már nem üzemel a büfé és köze nincs a multiplex minőséghez - pozitívum, hogy ezt a jegy ára is tükrözi. Ennek ellenére jó kis nosztalgia volt, jó formán semmi nem változott mióta legutóbb voltam, legfeljebb a székek minősége romlott - előttem akart helyet foglalni egy hölgy és a lehajtott ülőlap egyenesen a földön landolt. Meg kell hagyni, ennek a helynek megvan a maga hangulata. :)

A titánok harca. Az eredeti 1981-es filmből bizonyos részletek rémlenek, de a történet abszolút nem. Görög mitológia? Mindig is kedvenc témáim közé tartozott, a titánok illetve gigászok korát leszámítva. Sam Worthington, az Avatar sztárja ismét főszerepben? Ez sem tudott annyira lázba hozni, sem a színészi képességeit, sem külsejét tekintve. Mi marad még? Sokan hasonlították a Gerard Butleres 300-hoz a filmet, mivel ebben is sok-sok csata látható. Hát ez sem nyert, ugyanis rettentően utálom a 300-at. Talán Ralph Fiennes és Liam Neeson mellékszerep tűnt valamiképp vonzónak, mint görög istenek. Úgy voltam vele, teszek egy próbát, meglátjuk mi sül ki belőle - de elsőre a mozi-feeling (amiben március eleje óta nem volt részem) sokkal csábítóbbnak tűnt, mint maga a megnézendő alkotás.

Egy eposzinak ható történet szemtanúi lehetünk, ahogy egy halászgyerek szinte az istenek közé emelkedik. Bár nem hétköznapi hősről van szó, hiszen filmünk főhősét nem kisebb nagyság, mint Zeusz nemzette. Az emberek kezdik megunni az istentiszteletet, lázadoznak, ám meg is kapják érte a magukét. Viszont egy valaki még képes dacolni Zeusz bandájával és harcolni ellenük. Tűzön, vízen, skorpiókon és medúzán keresztül, a dzsinek segítségével végül beteljesíti a neki szánt küldetést, megmenti városát a rettentő víziszörny pusztításától - elnyeri az imádott (bár időközben meghalt ám apuci által feltámasztott) félistennőt bónuszként, bátorsága és szerénysége végett, hiszen az istenek közé is meghívást nyert, amit visszautasított. Hozzátenném még mindehhez, hogy a fentiek valóban a tartalmat tükrözik, nem poénnak szántam.

Tulajdonképpen izgalmakban nincs hiány, erre nem lehet panasz. Azért nem olyan véget nem érő csatasorról van szó, mint a 300 esetében. Látványát tekintve is sokkal színesebb annál, bár az aszott görög hegyvidéket is megismerhetjük. Tipikusan olyan alkotás kerekedett ebből a remake-ből, amely abszolút a szórakoztatás végett jött létre, kasszasikernek szánták, sok-sok millió nézőt remélve. Tudjuk, milyenek az amerikai sikerfilmek, amelyek lényege a látványban és a külsőségekben rejlik, a tartalom pedig elsikkad. Nos, A titánok harca éppen ilyen.

Ezen pedig sem Liam Neeson, sem Ralph Fiennes nem tudott segíteni. Előbbit olyan fényes köd övezte, hogy először azt hittem, a vetítővászonnal van probléma. Utóbbi pedig kísértetiesen emlékeztetett Lord Voldemortra: ugyanazok az arckifejezések, gesztusok, testtartások. Mondhatjuk, hogy ők legalább próbálkoztak valami színvonalat hozni a filmbe, de nem igazán sikerült ezúttal ezt megvalósítani.

Az érdekes pedig éppen az, hogy úgy jöttem ki a moziból: ezt még néztem volna tovább is. Kissé rövidnek találtam. De kikapcsolódásnak megfelelő volt, a sok-sok negatívum ellenére könnyen emészthető alkotás, amelyben talán egyik szereplővel sem lehet azonosulni, kicsit elnagyoltak a karakterek, viszont szórakoztató. A pörgős cselekmény sodorja magával a nézőt. Nem mondom, hogy még egyszer megnézném, nem mondom, hogy annyira maradandó volt, nem mondom, hogy jó film volt, de mindenképpen izgalmas és eseménydús.