Világ és egyéb katasztrófák

Gwyneth Paltrow-val töltött következő estém témája a Szép remények című Charles Dickens regényen alapuló 1998-as film. A könyvet nem olvastam, de valami haloványan derengett, hogy talán egyszer a tv-ben láttam már ezt a filmet - vagy pár jelenetét. Aztán kiderült, hogy valóban volt hozzá szerencsém, legalábbis a film második feléhez.

A Szép remények egy igazi klasszikus, romantikus történet, a műfaj legvalóbb értelmében. Nem érzelgős, ám annál inkább érzelmes: olyan különleges légkört áraszt a film és annyira nagyszerű érzésekkel töltött el a történet, hogy azt hiszem, nemsokára leporolom a Dickens kötetet a könyvespolcon és magamévá teszem.

A történet egy szegény, árva fiúról szól, aki beleszeret annak idején egy fiatal lányba, ám felnőtt korára is megmarad ez az érzés. A lány egyszer otthagyta a nagyvárosért és annak minden nyüzsgéséért cserébe a fiút, de a sors úgy hozza, hogy első szerelmük után 10-15 évvel megint találkoznak. Akkor már érettebb fejjel tudnak döntéseket hozni, korábbi tetteiket, mostani érzéseiket, vágyaikat jobban tudják rendszerezni - végül eldől, hogyha egyértelműen egymásnak teremtette őket az ég, egymást választják-e vagy sem.

A film ilyen szinten - hogy mi a sorsa életünk nagy szerelmeinek - kicsit a későbbi Két szeretőt juttatja eszembe. Az nyersebben, reálisabban mutatja be a karaktereket, a Szép remények meg inkább mesésebben, a szépérzékre és a klasszikus érzelmekre összpontosítva mondja el nagyjából ugyanazt. Talán nem az a zsebkendőt telesírós alkotás, de az érzékenyebb lelkületű nézőt azért meg tudja indítani.

A Szép remények e feldolgozásának főszerepét Ethan Hawke játssza. Gyorsan átfutottam, hogy mégis milyen filmekben láthattam őt ezelőtt: Holt költők társasága, Gattaca, Mielőtt lemegy a Nap, Életeken át. Na és a bulvár lapokból is ismerem persze Uma Thurman exférjeként. Igazából talán a Mielőtt lemegy a Nap volt az egyetlen olyan filmje, amiben hatást gyakorolt rám - meg kellene már nézni annak első részét is - de sosem tartozott a kedvenceim közé. Itt a Szép reményekben viszont messze a legjobb volt, amit valaha láttam tőle. Amikor még a film elején szőke haja volt, kissé idegesítően játszott - ám későbbiekben messze felülmúlta a kezdeti ügyetlenségét.

Azt hiszem, Gwyneth-szel töltött negyedik estémen kaptam vissza tőle azt a hatást, amiért egyik kedvenc színésznőim közé sorolódott. Kellemes, bájos megjelenése volt, viszont emellett abszolút el tudta képzelni az ember, hogy ez a karakter igen aljas is tud lenni - hiszen ezt nevelték bele. Rendkívül jól állt neki e szerep - erre mondják, mintha ráöntötték volna - és innentől nem nagyon tudta volna elszúrni, de még rá is tett egy lapáttal: ezután a Gwyneth Paltrow nevet hallva a Szerelmes Shakespeare, Sylvia és A tehetséges Mr. Ripley mellett a Szép remények jutnak róla elsődlegesen eszembe. Szerintem tipikusan olyan szerepet alakított, akire mi is ráismertünk saját éltünkből: biztos mindenkinek van olyan 'mindenkivel jóban vagyok' ismerőse, aki tökéletes társasági ember, mindig a középpontban van, irigylésre méltónak tűnik kiegyensúlyozottsága és boldogsága - ám ha végiggondoljuk, valójában igen keveset tudunk magánéletéről. A filmben Gwyneth is ilyen karaktert játszik, de mi nézők a 'színfalak' mögé is betekintés nyerhetünk - tudjuk, hogy a vonzó külső, bájos viselkedés közel sem mutat meg mindent.

Tulajdonképpen eddig csak szépet és jót írtam a Szép reményekről - de hazugság lenne azt mondanon, hogy ez szombat este is így volt. Ma már - mint a bejegyzés dátumából látszik - kedd van, szükségem volt egy kis gondolkodási időre, amíg e következtetésekre jutottam. A Szép remények késleltetett hatással dolgozik: a filmet megnézve néhol untam, legszívesebben beletekertem volna, olyan érzésem volt, mintha semmi nem történt volna, a végénél megkönnyebbülést éreztem, hogy nem tart már tovább. Viszont amikor aludtam rá egyet, egyre inkább elkezdett foglalkoztatni a történet és végül mindarra jutottam, amit fentebb említettem, mi több: akár még egyszer szívesen megnézném. Merem ajánlani a romantikus filmek szerelmeseinek, a színvonalas kikapcsolódásra vágyóknak, vagy akik e rohanó világban fel szeretnének töltődni érzésekkel. Az viszont - remélhetőleg - már egy másik bejegyzés témája lesz, hogy mennyire adja vissza az eredeti könyvet. :)