Világ és egyéb katasztrófák

Íme, itt van április elseje! Emlékszem, hogy gyermekkoromban mindig iparkodtam a család összes tagjának kieszelni valami tréfát. Mivel alapjáraton elég pihentagyú humorom van, ezért általában jómagam szoktam leginkább derülni a poénjaimon – de rendesen szórom őket, ezt közelebbi ismerőseim is igazolni tudnák. Honnan is jött ez az április elseje? A Sulinet és a Pálfalva megmondja:

Április elseje a bolondság, a tréfálkozás napja. Ilyenkor sok minden megengedhető, és az ötletes tréfákon nem illik megsértődni. Persze, mindennek van határa, és nem jó, ha a bolondozás durvaságba torkollik. Ám a jól irányzott poénok frissítően hatnak az emberre. És azt vajon tudod-e, hogy honnan származik az áprilisi tréfálkozás szokása?

Végre itt az április, ami a szerelem és a bolondozás hónapja. Ezt az időszakot az ókori rómaiak Vénusz istenasszonynak szentelték, mert a naptárt megreformáló Julius Caesar a saját családjának ősanyját tisztelte benne. Vénusz járulékos mellékneve pedig "aprilis" volt, amely szó a latin "aperire", "megnyitni" igéből ered. Mivel a szerelem istennőjéről van szó, a "megnyitás" eredetileg a szülés aktusára vonatkozott, de naptári fogalomként később úgy magyarázták, hogy a konzulok április elsején nyitották meg hivatalosan az esztendőt.

Ám hogy ebből a napból miképpen is lett a "Bolondok napja", azt valójában nem lehet tudni. Rengetegféle találgatás van az eredetéről, ám egyik sem túl meggyőző. Talán az óitáliai Szaturnáliákból származó középkori bolondünnepre vezessük vissza? Az egyetlen szépséghiba csak az, hogy ezt az ünnepet december 28-án vagy újév napján, január elsején tartották.

Egy másik forrás szerint az áprilisi tréfálkozás eredetét Franciaországban kell keresnünk. A régi francia naptár szerint az esztendő április 1-jén kezdődött. Ezen a napon ősi szokás szerint az ismerősök ajándékokkal lepték meg egymást. IX. Károly király 1564-ben azt a rendeletet hozta, hogy az esztendőnek onnantól fogva január 1-jén kell kezdődnie. Így az ajándékozások időpontja is áttolódott január elsejére, de a régi évkezdet még sokáig kísértett az emberek emlékezetében. Eleinte április 1-jén is küldözgettek ajándékokat egymásnak, majd - tekintettel a kettős költségre - az április elseji ajándékozgatás átalakult: értékes meglepetések helyett inkább tréfákat küldtek, s végül kialakult az a szokás, hogy a hamis évkezdetet hamiskodással, vagyis bolondozással ünnepelték meg.

Talán az egyik legrégebbi tréfát Toulouse grófja, XIV. Lajos francia király fia eszelte ki. Áldozatul Gramont márkit választotta. Március 31-ének éjszakáján, mialatt a márki aludt, a gróf cinkosaival kilopatta a ruháit. Minden egyes darabot felfejtettek, majd újra összevarrtak, de szűkebbre. Reggel a márki fel akarta húzni a nadrágját, de nem fért bele. Riadtan nyúlt mellénye után, ám nem tudta begombolni. Ugyanígy járt a kabátjával is. Javában küszködött, amikor rányitotta az ajtót az egyik cinkostárs: "Az istenért, márki, mi történt önnel? Egészen meg van dagadva!" A márkiról gyöngyökben hullt a veríték, hogy miféle furcsa és borzasztó betegség üthetett ki rajta. Orvosért futtattak, az orvos pedig - aki szintén beavatott volt - megvizsgálta, receptet írt és gondterhelten távozott. Elszaladtak a recepttel a gyógyszerészhez, aki visszaküldte, hogy nem érti. Nem is érthette, mert ez volt ráírva latinul: "Accipe cisalia et dissue purpunctum". Vagyis "Végy ollót, és vágd fel a mellényedet!" Hogy a márki miképp reagált az ugratásra, azt ma már nem tudhatjuk. Az viszont örök érvényű igazság, hogy másokon nevetni könnyebb, mint magunkon - még áprilisban is.

Április bolondja
Április bolondja az, akit általános népszokás szerint április 1.-én tréfásan rászednek, akivel a bolondját járatják, hogy aztán jól kikacagják. Az áprilisba küldés elterjedt szokás mindenfelé, s az április bolondját a francia «poisson d'avril»-nak, az angol «Aprilfool»-nak az olasz «Calandrino»-nak, a német «Aprilsnarr»-nak hívja. Honnan ered a tréfás szokás, nem tudják biztosan. Mondják, hogy az április hónap csalfa, változó volta adja magyarázatát; mondják, hogy egy ősi kelta szokás maradványa, mikor is április kezdetén bohó, vidám tavaszi ünnepeket ültek; mondják, hogy IX. Károly egy rendeletéből ered, amely rendelkezés 1564-ben az új esztendőt április 1.-éről áttette január 1-ére. Akkor is szokásban voltak az újévi ajándékok, de a rendelet után az emberek januárban az áprilisi, áprilisban a januári ajándékokkal biztatgatták egymást. Szigligeti Edének van ilyen című vígjátéka.

Áprilisi tréfák
Április elsejét nagyon várják a vicces és jókedvű fiatalok, hogy elbolondítsák egymást. Régebben cédulákat is küldözgettek egyik a másikhoz, aztán mondták, hogy nem nekem szól, s adtak egy másik címet, hogy vigye oda az illető. Mondóka is volt: “Csiribiri bakveréb, a bolondot küld elébb.” A másik mondóka: “Áprilisnak bolondja, felmászott a toronyba, azt kérdezte hány óra, féltizenkettő, bolond mind a kettő.” Akinek csak eszébe jut, hogy április 1.-e van, nagyon vigyáz, nehogy valaki elbolondítsa.

Április 1 a néphagyományban
Ez a nap a szerencsétlenebbek közül való. Ilyenkor kellett futó növényeket – babot, dinnyét, tököt – ültetni, hogy hosszúra és szépre fejlődjön a növény. Egyes vidékeken megválasztották árpilis bolondját, de ez a tradíció hazánkban inkább a pünkösdhöz és a pünkösdi királyválasztáshoz kötődik.


És jöjjön egy kis vidám, ajándékcsomag! Április elseje alkalmából megosztom veletek a gardróbom legviccesebb, feliratos tartalmának egy részét, hogy legyen min nevetni. :) Bolondok napja alkalmából tökéletes választás. Bár, ha úgy nézzük, ez nem árpilisi tréfa, mivel használatban vannak e ruhaneműk, de az egyiket csak mozizásra tartogattam. Na vajon melyiket? :D Vigyázat, angoltudás kötelező!

Supergirl feliratú pólóból kettő is van/volt, de az egyiket már leselejteztem. Mondjuk annyi szépséghibája van, hogy kevésbé feltűnő darabról van szó, mivel tarkó alatt, hát felső részén virít ez a rózsaszín alkotás.

Ezen nincs mit magyarázni - csak a valóságról szól. :D

Egyik kedvenc pólómról van szó. És volt annyi eszem, hogy londoni tartózkodásom idején is sikerült hordani és én voltam a legjobban meglepődve, amikor leszólongattak az utcán. :D

Elárulom a titkot: még mindig lehet ilyet kapni a New Yorkerben, aki még nem szerzett volna be ilyesmit. ;) És még annyit azoknak, akiknek nem esett le semmi a felirat láttán: Edward mint Cullen. :D