Világ és egyéb katasztrófák

1570. október 4-én egy református nemesi család fiaként látta meg a napvilágot Pázmány Péter Váradon. Amikor tizenkét éves kora környékén megözvegyült édesapja feleségül vett egy katolikus nőt, ekkor tért át a család erre a vallásra. Pázmány Péter a kolozsvári jezsuita gimnázium növendéke volt. Később Krakkóban, Jaroslawban, Bécsben és Rómában mélyült el nemcsak a katolikus vallás rejtelmeiben. Tíz évig tartó rendszeres tanulás után elnyerte a hittudományok doktora fokozatot és áldozópappá szentelték.

1607-ben tért vissza Magyarországra és Forgách Ferenc esztergomi érsek mellett a kibontakozó katolikus megújulás egyik vezéralakja lett. Nemcsak szónoklataiban nyújtott kiváló teljesítményt, hanem vitairataiban és nyelvújító tanulmányaiban is maradandót alkotott. Tevékenysége révén számos nemesi családot térített vissza a katolicizmushoz, mivel kiaknázta a protestáns felekezetek közti ellentéteket és vitáiban ütköztette a nézeteket. 1616-ban az elhunyt Forgách Ferenc helyébe lépett, mint esztergomi érsek.

1635-ben Nagyszombaton egyetemet alapított teológiai karral, melynek vezetését a jezsuitákra bízta. (Ennek az egyetemnek jogutódja az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem.) 1637. március 19-én Pozsonyban halt meg és végakarata szerint e városban, a Szent Márton székesegyház kriptájába temették el.

Pázmány Péter nevét hallva eszünkbe juthatnak a nyakatekert barokk körmondatok. Írói munkásságát az utókor is elismeri, mivel a katolikus egyházi irodalom szinte minden műfajában jelentőset alkotott. Ahogy Pázmány Péter fogalmazott: „Nekünk nem hímes szók, hanem erős valóságok kellenek.” Vitairataira erős logika, tömörség, az elvont fogalmak szemléletessé tétele és különböző hangnemek alkalmazása (mint az irónia vagy a pátosz) jellemző. Kosztolányi Dezső azt írta róla, hogy „tollán forró tinta csordogál, kalamárisában pedig tűz van, égi szikra, de a poklok kénköves lángja is”. Pázmány Péter vitairataitól távol áll a gorombaság, sosem veszti el a fejét, hanem fölényességet és magabiztosságot sugároz, ami által messze ellenfelei felett áll. Írói munkásságának másik fontos tényezője, hogy sok egyházi fogalmat ő fejezett ki először magyarul.

Pázmány Péter életművének jelentőségét Kosztolányi Dezső ekképp foglalta össze: „Ő a magyar próza atyja és törvényhozója… Ha őt forgatom, nem érzem a nyelvújítás szükségességét, nem látom azt a hiányt, melyre egy század múlva, a 18. század elején döbbentek rá azok, akik tővel-heggyel új feladatokhoz akarták törni nyelvünket. Nem akarom kisebbíteni e mozgalom érdemét. Tudom, hogy nélküle ma is dadogni kellene sokunknak, stílusunk hézagos, fogyatékos lenne. De bizonyos, hogy előtte gyökeresebb, velősebb volt prózánk…”