Világ és egyéb katasztrófák

New York bandái, Aviátor és A tégla - e sorba márciustól a Viharsziget is beállt. Martin Scorsese és Leonardo DiCaprio közös munkáit eddig nem zártam szívembe: A tégla még egészen élevezhető volt, viszont az előzőek egyáltalán nem tetszettek (az Aviátor az egyik legborzasztóbb mozis élményem.) Sőt, még az is hozzájön az egészhez, hogy annak ellenére, hogy rendkívüli színésznek tartom DiCapriot, a Kapj el, ha tudsz óta egyetlen filmjét sem szerettem. De nagyon vártam a Viharszigetet, érdekes történetnek tűnt és bíztam benne, hogy ez most jobb lesz, mint a korábbiak.

A Viharsziget az a hely, ahová normális ember be nem tenné a lábát: a szárzaföldtől 18 km-re lévő sziget egy olyan intézetnek ad otthont, amelyben 66 (vagy 67?) beszámíthatatlan pszichopata gyilkost ápolnak. Ám váratlanul eltűnik egy beteg és két nyomozó érkezik az esetet kivizsgálni. Aztán természetesen az egyszerű ügyről kiderül, hogy mégsem az és egyre bonyolultabbá válik minden, végül váratlan fordulatot vesznek az események - méghozzá annyira, hogy a néz is csak kapkodja a fejét... Ennél részletesebben nem szeretnék a történet ismertetésébe belemenni, hátha megnézi még valaki - ugyanolyan meglepetések fogják érni és jó esetben akkora hatása lesz, mint rám. Ugyanis nagyon jó filmről van itt szó, mind rendezés, mind forgatókönyv, mind színészek tekintetében. (Leonardo DiCaprio mellett Ben Kingsley, Mark Ruffalo és Michelle Williams is feltűnik igen emlékeztes szerepekben.)

Mindig is az egyértelmű történeteket szerettem, amelyben mindent megértek, semmilyen momentumot sem fed homály. Nos, a Viharsziget nem tartozik ebbe a kategóriába, viszont ennek ellenére nagyon szerettem. Valamilyen rejtélyes oknál fogva mindig a hideg futkos a hátamtól ezektől a tengerparti világítótornyoktól - már ez is megadta a kellően sötét és félelmetes alaphangulatot a filmhez, a sok pszichopata beteg csak hab volt a tortán. A cselekmény nagyon érdekesen és izgalmasan bontakozik ki, egyetlen pillanatig sem untam. Néha - a visszaemlékezéseknél - elgondolkodtam, hogy ez most hogy jön ide, illetve álom-e vagy valóság. Annak ellenére, hogy ezek gyakran összemosódnak és még most sem vagyok teljesen tisztában vele, hogy mi történt meg belőlük (talán még egyszer meg kellene néznem), a film végére mégis letisztultnak érzem a történetet és az a nagy kérdőjel ami megmaradt (őrület-e vagy realitás az egész) nem zavar, elfogadom a tényt, hogy ez is vagy az is lehet a megoldás.

Nem tagadom, annak idején én is szerelmes voltam Leonardo DiCaprioba, amikor elsüllyedt a Titanic a mozivásznakon. Viszont azóta szerencsére felnőttem és számtalan egyéb filmben is láttam, így semmiképpen sem vallok szégyent, ha őt már elfogulatlanul is jó színésznek nevezem. Nem is tudnék gyenge alakításáról szót adni, viszont annyit mindenképpen, hogy nagyjából a Véres gyémánt óta profivá vált, túllépte Titanicos árnyékát, megemberesedett és már nem néz ki 18 évesnek, hanem inkább 25-nek. Sőt, a Viharszigetben talán már 28-nak is elmenne (pedig a valóságban 36 lesz idén:)). A Viharsziget nemcsak a forgatókönyve, hanem Leo játéka miatt is az egyik legjobb filmje. A karaktert mintha teljesen ráöntötték volna, vérbeli profisággal mutatja meg ennek az összetett figurának minden érzelmét és hangulatát. Kifejezetten jól áll Leonak ez a szerep, nagyon jól sikerült belőni a határokat - se nem sok, se nem kevés - pedig az ilyen sokrétű karakterek magukban hordozzák annak lehetőségét, hogy a színész elvész a részletekben és nem boldogul mindennel. De Leot nem ilyen fából faragták, remélem még sok hasonló alakítást láthatok tőle.

A Viharsziget nagyon jó film, élveztem minden percét. Azonkívül, hogy izgalmas és érdekfeszítő a történet és nagyszerű alakításokat láthatunk, nem tudom, milyen tanulsággal szolgál. Hiszen általában minden filmben szokott lenni valamilyen népnevelő aspektus - úgy érzem, ezúttal ez elmaradt. Talán az emberkísérletek vonulata szolgáltathatna efféle lehetőséget, de a film végén mindez megkérdőjeleződött, amint kiderült főhősünk sorsa. Viszont nem is biztos, hogy mindig kell ilyen szellemi táplálékot elfogyasztanunk és a világ minden nyűgét-baját magunkba szívni: fontos a kikapcsolódás. Akik szeretik a pszichológiával foglalkozó filmeket illetve a krimiket, azoknak igazi csemege a Viharsziget. A többieknek is bátran ajánlom, akik színvonalas és izgalmas filmre vágynak, amely bővelkedik a meglepő fordulatokban.