Világ és egyéb katasztrófák

„Nem vagyunk tévedhetetlenek, de jó az ízlésünk” – így szól blogunk mottója. Ennek fényében számolnék be az utóbbi évek számomra legnagyobb filmes csalódásáról és legvisszataszítóbb élményéről, amelyhez fogalmam sincs, hogy adhatta legkedvesebb filmtrilógiám rendezője, Peter Jackson a nevét producerként. Szóval, ne vesztegessük az időt, induljunk hát rögvest District 9-ba, a világ leglehangolóbb helyére!

Már az egykori hollywoodi giccsparádé, A függetlenség napja is abból indult ki, hogy űrlakók érkeznek legkedvesebb bolygónkra. A District 9 is e bevált motívumból indul ki, ám ezúttal nem megsemmisíteni kell őket, hanem elköltöztetni: a földönkívülieket egy kieső, külvilágtól elzárt területre telepítették annak idején, ám most útban vannak és egyre népesedő kolóniájukat még messzebbre kellene küldeni, a földi társadalomból még inkább kivetve. Aztán a költöztetést intéző főokos, aki valamilyen nyomtatványt akar aláíratni az alienekkel, véletlenül lefröcsköli magát egy bizonyos trutyival, amitől rosszul lesz. Aztán mit ad isten, neki is földönkívüli karja nő és mindenféle idióta kísérletet akarnak rajta végezni, ami elől a zárt zónába menekül, az általa úgy utált földönkívüliek közé.

Nagy vonalakban ennyi a történet - és nem meglepő módon főhősünk megbékél az alienekkel, mi több, minden erejével a költöztetés ellen van. Lassan magam is kezdem elhinni – hiszen mindig ide lyukadok ki – hogy az Avatar mégiscsak korszakalkotó film, hiszen a District 9-ról is ez jutott elsőként eszembe. Mérleg csillagjegyűként egyből a mérlegem két tányérjára raknám a filmeket és az Avatar felé billenne, nem is akármilyen mértékben – ám nem a film hossza miatt, hála az égnek, hogy ez a District 9 nem tartott három óráig. Szóval, idén már hallottunk olyan történetet, ahol egy ember átáll egy másik élővilág lakói közé és saját faja ellen, a másikak védelmében harcol – így nem oktalan összehasonlítani az Avatart és a District 9-t, hiszen a Legjobb filmnek járó Oscarért is harcban álltak egymással, és mindkettő elvérzett.

Nem is azzal van a baj, hogy hasonló a két film története, hanem a kivitelezéstől voltam kiakadva. Az Avatarban mesterien van felépítve a navik világa, egyszerűen lenyűgöző – ezzel szemben a District 9 kézikamerás felvételek sorozata és a látványtól hányni lehet, az igénytelen kivitelezésű földönkívülikről nem is beszélve. Az pedig csak hab a tortán, hogy a főszereplő dél-afrikai akcentussal ’fokkjú’-zik végig. Amennyire szeretni lehetett az Avatar Jack Sully-ját, annyira unszimpatikus ez a District 9-csávó.

Más magyarázatot nem találtam rá, így csak arra tudok gondolni, hogy a District 9 célja a másik véglet bemutatása. Ha a valóságban is megtörténne ilyen (vagy már megtörtént – sose lehet tudni), akkor valószínűleg szintén elszigetelnék a földönkívülieket a társadalomtól és üldöznének mindenkit, aki az E.T.-k jogaiért harcol. Sőt, az is valószínű, hogy egyszer ilyen gusztustalan romhalmazzá válik a Föld a sok szennyezés következtében és ilyen undorító természetű alakok, mint a főhős, fognak élni rajta. De nekem nem jött be, vagy nem jött át ez a sok gusztustalanság, a hideg kiráz tőle, ha erre a filmre gondolok. Szerintem a lelke mélyén mindenki tudja (aki kiteszi a lábát az otthon nyugalmából), milyen romlott, haszon- és célorientált világban élünk, ahol mindenki kihasznál mindenkit, aztán ha nem kell, áttapos rajta – akárcsak e filmben. És amikor egy kicsit kikapcsolódni szeretne az ember, így megnéz egy filmet – egyszerűen tiltakozom ellene, hogy ilyen lehangoló és negatív alkotással lombozzák le a nézőt és eszébe jutassák, hogy minden milyen szar - akárcsak most, a mi világunkban. Ha a filmgyártás a szórakoztatóipar része, nem értem, hogyan engedhetik egy ilyen film forgalomba hozását.