2010. március 31., szerda
Tizenegy éve halt meg Yehudi Menuhin amerikai hegedűművész és karmester, aki Nagy-Britanniában ért pályafutása csúcsára és lovaggá ütötték. Ha éppen nem koncertezett, akkor könyveket írt vagy televíziós sorozatot készített.
Yehudi Menuhin 1912. április 22-én született New Yorkban egy zsidó családban. Három éves korában kezdett hegedülni és hihetetlen tempóban fejlődött. Csodagyerekként tartották számon, így támogatókat sem volt nehéz találnia. Menuhin fiatalkorában végigutazta Európát. A koncertek mellett zenei képzésre is jutott ideje és a jobbnál jobb tanítómesterekben sem szenvedett hiányt. A közönséget és a kritikusokat egyaránt megragadta kivételes zenei intelligenciája és érzékenysége.
Yehudi Menuhin 1912. április 22-én született New Yorkban egy zsidó családban. Három éves korában kezdett hegedülni és hihetetlen tempóban fejlődött. Csodagyerekként tartották számon, így támogatókat sem volt nehéz találnia. Menuhin fiatalkorában végigutazta Európát. A koncertek mellett zenei képzésre is jutott ideje és a jobbnál jobb tanítómesterekben sem szenvedett hiányt. A közönséget és a kritikusokat egyaránt megragadta kivételes zenei intelligenciája és érzékenysége.
Menuhin 1935-ben tette első világkörüli útját, aminek során tizenhárom ország hatvanhárom városában száztíz koncertet adott. A II. világháború alatt több mint ötszáz alkalommal játszott a szövetségi erők katonáinak, és Benjamin Britten angol zeneszerzővel egy koncentrációs tábor túlélőinek is zenéltek.
Mély emberségéért Menuhint több ország becsületrendjével is kitüntették, és számos lovagrend tagjává választotta. Erzsébet királynő Tiszteletbeli Lovaggá ütötte. Megkapta a Nehru Békedíjat a nemzetközi megbékélésben vállalt kiemelkedő szerepéért. 1969-ben titkos szavazással az UNESCO Nemzetközi Zenetanácsának elnökévé választották, és a későbbiekben többször is elnyerte ezt a címet.
Mély emberségéért Menuhint több ország becsületrendjével is kitüntették, és számos lovagrend tagjává választotta. Erzsébet királynő Tiszteletbeli Lovaggá ütötte. Megkapta a Nehru Békedíjat a nemzetközi megbékélésben vállalt kiemelkedő szerepéért. 1969-ben titkos szavazással az UNESCO Nemzetközi Zenetanácsának elnökévé választották, és a későbbiekben többször is elnyerte ezt a címet.
Menuhin az új zenészgeneráció támogatásának is elkötelezettje volt. Iskolát alapított Stoke d’Abernonban, Surreyban, Gstaadban, Svájcban. Létrehozta a “Live Music Now” jótékonysági szervezetet, lehetőséget adva tehetséges fiatal zenészeknek, hogy kórházakban, iskolákban, templomokban, klubokban lépjenek fel.
1975-ben Menuhin találta ki, hogy legyen egy nap, amelynek főszereplője a zene. Mint mondta: „arra szeretnék buzdítani minden várost, falut és országot, hogy rendezzenek sokféle zenei eseményt ezen a napon. Örülnék ha nemcsak koncerteken, rádióműsorokban szólalnának meg régi és főként mai művek, hanem spontán megnyilvánulásként utcákon és tereken is muzsikálnának énekesek, kórusok, jazz-zenészek és a komolyzene legjelentősebb előadói”. Így lett október 1-je a Zene Világnapja.
1975-ben Menuhin találta ki, hogy legyen egy nap, amelynek főszereplője a zene. Mint mondta: „arra szeretnék buzdítani minden várost, falut és országot, hogy rendezzenek sokféle zenei eseményt ezen a napon. Örülnék ha nemcsak koncerteken, rádióműsorokban szólalnának meg régi és főként mai művek, hanem spontán megnyilvánulásként utcákon és tereken is muzsikálnának énekesek, kórusok, jazz-zenészek és a komolyzene legjelentősebb előadói”. Így lett október 1-je a Zene Világnapja.
Menuhin idősebb korában a vezénylésnek szentelte az életét, a világ legjobb zenekarai élén megfordult. Számos új művet mutatott be, amelyet neki ajánlottak, vagy ő adott rá megbízást. Bartók Béla az ő felkérésére írta a Szonáta szólóhegedűre című művét, amelyet természetesen Menuhin mutatott be először New Yorkban, aztán Magyarországon.
Amikor nem koncertezett, akkor könyveket publikált, például önéletrajzát Unfinished Journey (Befejezetlen utazás) címmel, vagy a televíziós műsorsorozata alapján készült The Music of Man (Az ember zenéje) című művet. 1999. március 12-én, rövid betegség után hunyt el Berlinben.
Amikor nem koncertezett, akkor könyveket publikált, például önéletrajzát Unfinished Journey (Befejezetlen utazás) címmel, vagy a televíziós műsorsorozata alapján készült The Music of Man (Az ember zenéje) című művet. 1999. március 12-én, rövid betegség után hunyt el Berlinben.
Címkék: ismeretterjesztő, portré, zene
Subscribe to:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése