Világ és egyéb katasztrófák

Már az előzőekben is sokat regéltem Alice kalandjairól, úgyhogy az eredeti művek sem hiányozhatnak - ha már olvastam őket. Mindig is megpróbáltak arra nevelni, hogy ne égessem be magam feleslegesen, de ezúttal nem tudom kihagyni legutóbbi fatális tévedésem leírását. :) Szóval, már elolvastam az Alice Csodaországban könyvet és a Tükörországosat faltam (mindkettő megtalálható a Magyar Elektronikus Könyvtárban), amikor is cikket kellett írnom a szerző életrajzáról. Ilyenkor nemcsak korábbi magyar írásokat keresek, hanem az ismeretlen arcú emberek esetében képkeresővel is megnézem, kiről van szó. Így jutott tudomásomra, hogy Lewis Carroll nem nő, hanem férfi! :) Nem tudom, miért gondolhattam ezt, talán a Carroll zavart meg vagy a meseírókat azonosítottam nőkkel - de a lényeg, hogy most már tudom, Alice kalandjait egy férfi álmodta meg.

Ahogy Carroll megírta, én is Csodaországgal ismerkedtem meg előbb. Alice-t nagyon kedves és rokonszenves teremtésnek találtam, bár ha nekem egyszer lesz egy lányom, imádkozom, hogy ne legyen ennyire minden lébe kanál. :) Szóval, ezzel a kislánnyal mindenféle képtelenség történik, amik alapjában véve viccesek, néhol kicsit zavarosak - de teljes mértékben szórakoztatók és izgalmasak. Az egész történetet átszövi a titokzatosság és némi sötét légkör is - ettől számomra rejtélyes volt. Ugyanakkor a végkifejlet sem lepett meg, ám egy gyerek fantáziáját rendesen megmozgathatja a fehér nyúl, a Kalapos vagy a vörös Szívkirálynő és a rózsákat átfestő kártya hadserege.

Ezután került a kezembe az Alice Tükörországban. Már az első könyvet is kedveltem, de ezt még jobban. Mondjuk egyedül az nem volt világos (ami a mese alapja), hogyan került Alice a tükör másik oldalára és hogyan kalandozott el otthonról - de ez nem zavart. Még viccesebb, még kalandosabb volt a második mese. Ebben jelentek meg a mindig vitatkozó ikrek, a beszélő virágok és a Fekete meg Fehér Királynő. Szerintem a mesében található nyelvjátékok kifejezetten nevelő hatásúak és a történet kuszának tűnő rendszerében mégis van egyfajta logika, ami szintén jó hatással van a gondolkodásra.

Szerintem mindkét mese nagyon szórakoztató olvasmány, akár gyerek, akár felnőtt az olvasó. Azt már nem tudjuk meg, mennyire tetszett volna vagy hagyott volna bennem mély nyomokat, ha kisiskolásként kerül a kezembe - de biztos vagyok benne, hogy tetszett volna, sőt félelmetesnek is találtam volna. Tudniillik A szépség és a szörnyeteg volt az abszolút kedvenc rajzfilmem, az Ollókezű Edward pedig ugyanez filmben (sőt, mai fejjel is kedvelem őket) - és mindkettőben amellett, hogy szerettem a főhősöket, mégis tetszett a titokzatos és néhol félelmetes légköre. Szerintem az Alice mesék is ugyanebbe a kategóriába sorolhatók.