Világ és egyéb katasztrófák

1616-ban ezen a napon halt Cervantes, a Don Quijote szerzője. A felettébb kalandos életű írónak ezzel a művével kezdődik a mai értelemben vett regény története.

Miguel de Cervantes Saavedra 1547. szeptember 29-én látta meg a napvilágot Spanyolországban. Édesanyja hét gyermeknek adott életet és Miguel volt a negyedik a sorban. Édesapja sebészként dolgozott és aki egyik város után a másikban próbált szerencsét, így sokat költözött a család. Cervantes felnőttként folytatta ezt az életvitelt és Itáliába utazott. Ott sajátította el azt gúnyolódásra hajlamos művészi stílust, amely később visszaköszön műveiben.

Ám ekkortájt még nem foglalkozott írással, hanem felcsapott katonának. Részt vett a lepantoi csatában, amelyben a spanyol flotta megállította a török terjeszkedést. Viszont súlyos sebesülést érte: bal karja örökre béna maradt az ütközet után. Innen származik egyik ragadványneve: el manco de Lepanto (Lepanto rokkantja). Sérülése nem akadályozta meg abban, hogy újra katonáskodjon. Csatlakozott egy afrikai akcióhoz, ám kalózok fogságba esett és Algírba vitték rabszolgának. Cervantes többször próbált megszökni, de csak öt év múltán jutott ki, amikor családjának sikerült elegendő pénzt összegyűjtenie.

Ezután visszatért Madridba és drámaírással foglalkozott, de írt versek és elbeszélő költeményeket is. Viszont ezekből nem tudott megélni, így más munkát keresett: adóvégrehajtó vált belőle. Azonban olyan elszámolási problémái is akadtak, hogy kétszer börtönbe csukták. Az utókor úgy vélekedik erről, hogy Cervantes ártatlan volt, csak a hálátlan feladat áldozata lett.

1584-ben feleségül vett egy nála tizennyolc évvel fiatalabb jómódú parasztlányt. Házasságukból gyermek nem született, de Cervantesnek már volt egy lánya egy színésznővel folytatott korábbi viszonyából. Lánya cselédként dolgozott náluk és velük élt még az író édesanyja és két meg nem házasodó nővére is. Az évtized végén megunta a nyugodt családi körülményeket és elhagyta feleségét. Felvásárló ügynökként dolgozott a Spanyol Armada számára és adószedő tevékenységét is folytatta, bár kétszer csődbe jutott. Pénzügyi problémái élete végéig elkísérték.

Amikor másodjára zárták börtönbe, akkor kezdte el írni a Don Quijotét. A regény 1605-re készült el. Először azért volt sikeres (eredeti címén) Az elmés, nemes Don Quijote de la Mancha története, mert minden eddiginél érdekesebb lovagregénynek tűnt. Egy idő után azzal lett még sikeresebb, hogy az olvasók rájöttek: ez nem is igazi lovagregény, hanem annak paródiája. A művet annyira a tenyerén hordozta az olvasóközönség, hogy Cervantes tudta nélkül valaki megírta a folytatását is. Ez késztette arra, hogy legyen egy hivatalos második része is, amivel végleg lezárja főhőse történetét. 1615-ben (Cervantes halála előtt egy évvel) jelent meg a befejező kötet, amellyel egyértelművé vált, hogy olyan páratlan művet hozott létre a szerző, amilyen ezelőtt még sosem született a regény műfajában.