2013. február 18., hétfő

Fiúk a tehetségkutatókból

Kicsit arra emlékeztet ez a cím, hogy "Fiúk a klubból"... :D De itt nem erről van szó. Rangsorolnám, pontosabban összeállítanék egy Top 3-at azokról az úriemberekről, akiket szimpatikusnak találtam az elmúlt egy év tehetségkutatóiban - mi több, még szurkoltam is nekik és megdobogtatták a szívemet! :)

3. helyezett - Pál Dénes



Őt a Voice-ból ismerhetjük, amit meg is nyert. Szerintem nagyon szép és egyedi a hangja. Ezzel a produkciójával lopta be magát a szívembe - és igazából ezóta sem tudta számomra felülmúlni semmivel. Arra pedig nem is térnék ki, hogy esztétikai szempontból sem utolsó. Azok a szemek... :)

2. helyezett - Szabó Dávid



Mondhatnám, hogy Dávidot az X-Faktorból ismerhetjük - de aki olvasta korábban is a blogomat, tudhatja, hogy pár éve megakadt a szemem rajta az Operettszínházban és minden kritikámban dicsérettel illettem. :) Illetve van is egy kb. 2007-es közös fotóm vele - ez már igazi relikvia lett. :D Szóval mikor megláttam őt az X-Faktorban, nem volt kérdés, hogy neki fogok szurkolni. A negyedik helyig jutott, a fenti produkciója tetszett a legjobban.

1. helyezett - Talán Attila


AWild Worlddel nyert értelmet számomra a legutóbbi Megasztár. Ez a videó igazi villámcsapásként hatott rám. Miután láttam, Talán Attila rajongó lettem. :D Mennyire szexi már ez a srác? És milyen szexin énekel? Fanatizmuson odáig fajult, hogy még klubkoncertre is elmentem és vártam, hogy engem hívjon fel a színpadra. A baj mindössze annyi volt, hogy aznap este nem énekelte el a Wild World-öt... De sebaj, autogramot begyűjtöttem tőle, sőt közös fotó is készült - ráadásul egy nagyon vicces közös élményünk is van, viszont ez maradjon kettőnk titka. :)))
Oh, és azt el is felejtettem mondani a nagy ömlengés közepette, hogy 3. lett a Megasztárban és egyben 2012 férfihangja.

2010. június 13., vasárnap

Opera az Operettben

Múlt héten tartottak sajtótájékoztatót az Operettszínházban, hogy mi várható a következő évadban. Először jöjjön röviden a közlemény a Kultúra.hu jóvoltából:

A Budapesti Operettszínház mind műfaji szempontból, mind együttműködés tekintetében nyitni kíván a következő évadban. Az alapvetően musicalre és operettre specializálódott színház ugyanis két operát is bemutat: Puccini Gianni Schicchi című vígoperáját és Vajda János Mario és a varázslóját. Ennek keretében a Miskolci Nemzetközi Operafesztivállal és a Pécsi Nemzeti Színházzal működnek együtt, utóbbi Kerényi Miklós Gábor rendezésében, Szabó P. Szilveszter főszereplésével kerül színpadra. Az opera felé való elmozdulás kapcsán az igazgató elmondta: jót tesz a színháznak, ha olyan zenei területekre merészkedik, amelyek előreviszik, ezt pedig jól mutatja, hogy a művészek „eszelősen, nagy örömmel próbálnak”.


„Ez egy igazi zenés népszínház, a szó legnemesebb értelmében. Ez az egyetlen műfaj, amely fel tudja venni a versenyt a kereskedelmi tévék show-ival” – vélte a színidirektor. Legfőbb céljuk, hogy előadásaik egyszerre jelentsenek „gondolati kalandot”, szórakoztassanak és egyúttal értékeket is felmutassanak. Egy operettszínháznak Kerényi Miklós Gábor szerint kötelező Strausst játszania, ezért azEgy éj Velencében című nagyoperettet is az új bemutatók között találjuk. A cím az„avagy a Golyók háborúja” alcímmel egészül ki: a flipperpályát imitáló díszletek közé helyezett, golyónak öltöztetett színészek produkciója a rendező Kerényi Miklós Gábor korábbi, erfurti rendezésének felújítása. (A főbb szerepekben Földes Tamás, Bálint Ádám, Vadász Dániel és Homonnay Zsolt lesznek láthatóak.)


2010 októberében Szerdán tavasz lesz! címmel mutatják be Fényes Szabolcs, Bacsó Péter és G. Dénes György „retróperettjét”, amely egy hányatott sorsú magyar-történelem szakos tanár nyolcvanas évekbeli történetét meséli el: a kilátástalanság mellett azért jó adag szerelmet is felvonultató zenés darab főszerepét Mészáros Árpád Zsolt alakítja, mellette Janza Kata, Lehoczky Zsuzsa, Kerényi Miklós Máté, Vágó Zsuzsi és Faragó András tűnik majd fel.Béres Attila rendező a többször musicaldrámaként aposztrofált Rebecca után marad a filmszerű megoldásoknál, hiszen a Kurt Weill és Bertolt BrechtKoldusoperájából készülő előadást „musical filmként" határozza meg a színház. A Dolhai Attila és Szinetár Dóra főszereplésével megvalósuló produkció a hírek szerint leginkább a némafilmek stlusát idézi majd.


A következő évad terveit bemutató sajtótájékoztatón az igazgató beszámolt arról is, hogy 2010 novembere és 2011 júliusa között Szabadka városával és az Európai Zenés Színházi Unióval közösen szeretnék megrendezni az I. Lévay Szilveszter Nemzetközi Musical Énekversenyt. A versengés nem titkolt célja a magyar származású, neves zeneszerző, Lévay Szilveszter műveinek nemzetközi népszerűsítése és természetesen a fiatal tehetségek támogatása, felfedezése.


Továbbá a színház honlapjáról lemaradt a hivatalos közlemény, de azt hiszem a rajongók előtt nem titok, hogy az Elisabeth lekerült a repertoárról. Tudom, kicsit furán hangzik, de én azt se nagyon értettem, hogy pár évvel ezelőtt miért újították fel... Már megírtam korábbi bejegyzésben a véleményem a darabról, ami azóta sem változott. Összességében emlékezetes karakterek vannak benne, pl. a Halál és Elisabeth, a zene is egészen jó, viszont az az érzésem volt, akárhányszor is megnéztem, hogy maga a darab történései, környezete és a dallamvilág nincs összhangban. Nekem nagyon szétesett, nyilván abból is adódik, hogy egy egész életet átölelő sztoriról van szó - de akkor sem gondolnám a legjobb megoldásnak, hogy egyik percben nagy drámai áriát látok, utána meg rock muzsika elevenedik meg előttem. Szóval, én nem fogok könnyeket hullajtani az Elisabethért...


És most beszéljünk a következő évadról. Kb. amikor egy éve kiderült, hogy jön a Rebecca, egyből tudtam, hogy ott leszek és megnézem. Most ugyanilyen bizton állíthatom, hogy a következő évad lesz az első olyan 5 év óta, amikor nem fogok Operettszínházba menni. Miért is? Nézzük: Egy éj Velencében - operettet nem szoktam nézni. Szerdán tavasz lesz! - retróperett műfaj szintén nem csábít. Koldusopera - egyrészt ismerem a történetet, másrészt nem kedvelem túlzottan a '30-as évek zenei világát, úgyhogy ez is felejtős lesz. Legfeljebb ilyen formában fogyasztom ;)



A legnagyobb meglepetés pedig a két opera bemutatója - amit egy estén játszanak majd - Puccini Gianni Schicchi-je ("dzsánni szkikki" -a gyengébbek kedvéért) és a Mario és a varázsló. Látatlanban azt kell mondanom: az operának az Operaházban a helye, az operettnek meg az Operettszínházban. Nem tudom, miért kell keverni a műfajokat: igaz, hogy az operett énektechnikája rokonságban áll az operával, de mindegyikre specializálódni kell, keveseknek adatik meg, hogy mindkettőben jók legyenek. Kíváncsi leszek - ha már Gianni Schicchi-nél tartunk - van-e a színháznak olyan énekesnője, aki csak megközelítés szintjén is elő tudja adni az opera legismertebb áriáját, ahogy azt pl. Maria Callas tette:



Aztán itt ez a Mario és a varázsló opera is. Ha az imént azt állítottam, hogy rokonítható valamelyest az opera az operettel, nos a musical fényévekre van tőle. Akármennyire is nagyra tartom, tisztelem stb. Szabó P. Szilveszter művészurat, szerintem nagy falat neki operát énekelni. Nem ismerem Vajda János művét, de nyilván ha opera a műfaja, akkor az áriákat is ugyanúgy kell énekelni mint akár egy Puccini darabban. És Szilveszterről hallottam olyan véleményeket, hogy a hangja már nem úgy szól, mint pár évvel ezelőtt: musicalben alkothat tökéleteset - mert tapasztalatom alapján mindig azt szokott, rendkívüli tehetséggel megáldott musicalszínész - de hangsúlyozom "musical"színész. Operától elvonatkoztatva Cipolla nagyon nekivaló szerep, a színészi résszel biztosan nem lesz semmi probléma. A többi majd kiderül.


Nem akarok itt huhogni vagy ilyesmi, de engem - mint operakedvelő - igencsak meglepett az Operettszínház eme új műfaji kísérlete. Szerintem mindenkinek a maga kaptafájánál kellene maradnia és opera helyett pl. egy kasszasiker-gyanús, kortárs musicalt mutathatnának be - hiszen erre minden bizonnyal nagyobb igény van a közönség részéről is, mint operára. Akit az opera érdekel eddig is és ezután is az Operaházba fog járni. Nem mondom, hogy bukás lesz, mert az utóbbi évtizedben olyat nem tudott produkálni az Operettszínház: a törzsközönség és a színészek rajongói biztosan meg fogják nézni egyszer vagy többször az előadást - de annak színvonaláról és a színészek énektudásáról nem vagyok meggyőzve...


Persze mindig én szoktam azt hajtogatni, hogy látatlanban ne ítéljünk meg semmit vagy senkit és én se tudhatom, mit hoz a jövő. Még az is megeshet, hogy betévedek az Operettbe, mivel akad még pár darab, amit nem láttam és "talán, ha nem lesz más dolgom, kapok olcsóbb jegyet és Pesten járok", akkor megnézném: ilyen a Szép nyári nap (ami igazán közkinccsé válhatna már DVD formájában) és a Szentivánéji álom, illetve "rajzfilm-rajongásból még ki nem nőtt nagylány" lévén a Musicalmesékre is kapható lennék egyszer...

2010. január 26., kedd

Broadway Szilveszter 2009

Szilveszterkor az Operettszínház gondolt azokra is, akik nem vágynak rá vagy nem tehetik meg, hogy a színházban köszöntsék az újévet, hanem otthon, családi körben, a televízió előtt. Nos, én ha nem is a közvetítés időpontjában, de másnap megnéztem a műsort, hiszen mindig is szerettem az ilyen gálákat, legjobb dalokból történő válogatást. Kicsit csalódott is voltam, másrészt némely részével nagyon elégedett. Nézzük csak bővebben!

Íme a hangoló videó:
Broadway Szilveszter Bevezető

Tulajdonképpen e műsor két nagy részre oszlott: az éjfél előtti másfél órára és az éjfél utáni csaknem két órára. Már azzal is probléma volt, hogy meddig tart a műsor, mert a TVR-Hét szerint fél órával korábban véget ért, mint a valóságban és így is, hogy + 20 percet rátettem a dvd-felvevőmre, a legvége pont lemaradt. De végülis ezért van az MTV videótár, nem? :)

Szóval az első nagyobb egységben kb. negyedórás musical és operett blokkok váltogatták egymást. Leginkább azt vártam volna, hogy a színház népszerű darabjainak népszerű slágereit halljam újra, ám közel sem így történt. Például emlékeim szerint az Elisabethből, Abigélből, Oltári srácokból, Tavaszébredésből semmi nem volt, viszont a már nem repetoáron lévő Rudolfot elővették, illetve a My fair lady-t, sőt Szabó P. Szilveszter is készült egy meglepetéssel, ami igaz, hogy tökéletesen illett hozzá és az akutális dátumhoz, viszont szerintem a musical vagy operett gálához és színpadhoz abszolút nem. Másrészt pedig a dalok között hallható rövid interjúk döntő többsége reklám értékkel bírt, mivel minden érintett a Rebeccáról beszélt, de véletlenül sem láthattunk vagy hallhattunk belőle részletet.

Íme néhány megtekinthető videó:

Az éjfél előtti rész operett egyvelege is igen változatosnak tűnt. Egyrészt a nemsokára bemutatandó Madame Pompadourból és A víg özvegyből kaphattunk egy kis ízletőt. Aztán Zerkovitz Béla legnagyobb slágereinek egy saját blokkot szántak, bár talán éppen a legnépszerűbb darab legnagyszerűbb dala maradt ki (Csókos asszony muzsikus lelkeire gondolok itt). Továbbá láthattunk egy Bajadér blokkot, illetve a Menyasszonytánc klezmermusical is idekeveredett. Nem tudom, hogy időben hogyan jött ki, de az volt az érzésem, hogy az operett éjfél előtt több időt tett ki, mint a musicales zenék.

Ezekből is gyűjtöttem egy csokorra való videót:
Bordás Barbara, Fischl Mónika, Geszthy Veronika, Kalocsai Zsuzsa, Lukács Anita, Oszvald Marika, Cselóczki Tamás, Homonnay Zsolt, Peller Károly, Szabó Dávid, Vadász Dániel, Vadász Zsolt: A víg özvegy és Madame Pompadour részletek
Bordás Barbara, Fischl Mónika, Geszthy Veronika, Kalocsai Zsuzsa, Lukács Anita, Oszvald Marika, Cselóczki Tamás, Homonnay Zsolt, Peller Károly, Szabó Dávid, Vadász Dániel, Vadász Zsolt: Hogy a nőkkel, hogy kell bánni (A víg özvegy)
Miklósa Erika, Dolhai Attila: Szerelmi duett (Bajadér)
Miklósa Erika, Oszvald Marika, Szendy Szilvi, Csere László, Dolhai Attila, Kerényi Miklós Máté: Shimmy (Bajadér)
Lehoczky Zsuzsa, Dolhai Attila, Felföldi Anikó, Bereczki Zoltán, Kovács Zsuzsa, Mészáros Árpád Zsolt: részlet a Maya című operettből

Aztán eljött az éjfél. Az eddig nagyjából korrekt, bár némi hiányt (legalábbis a repetoár darabokat tekintve) magával hordozó válogatást felváltotta a magyar nóta, amit végképp nem értek, hogyan került ide.

Erről is találtam két videót illusztráció gyanánt:
Mulatós - Szendy Szilvi
Mulatós - Janza Kata

"negyed óra alatt kiderült, az Operett társulatába nem a szokott módon, tehetség, mozgás, hang alapján válogatják a tagokat. Azon lehetett csupán vitatkozni, hogy ki is a legborzalmasabb: a férfiak közül a meglehetősen hamisan és nagyon jelentéktelen hangon éneklő Peller Károly, az ijesztő Szerényi László vagy a folyton izgágáskodó Kerényi Miklós Máté. A hölgyeknél Janza Kata igyekezett a legközönségesebb közreműködő címet elnyerni, és mindehhez még valami agg, ódivatúan lötyögő vibratóval énekel, persze mélységesen méy érzéssel. Még további két botrányos hangú, a mulatást tántorgással összetévesztő hölgy hívta föl magára a figyelmet: Szendy Szilvi és Peller Anna. az utóbbi produkcióját emelte a direktor úr mellékszereplése, aki azt akarta eljátszani, hogy "micsoda nő, eldobom az agyamat", de az agya helyett a mikrofonját dobta el, így aztán további örjöngés helyett szerelgetnie kellett a zakója hajtókáját..." - állítólag e szavakkal kommentálta Fáy Miklós az Operettszínház szilveszteri műsorát, legalábbis annak mulatós részét, hiszen csak erre irányult a kritika. Őszintén szólva én nem fogalmaznék ennyire szókimondóan, meg kicsit másképp is gondolom: magával azzal a ténnyel volt bajom, hogy mi a fenét keres a magyar nóta az Operettszínház kapuin belül. Az már más tészta, hogy a színészeknek megmondták, hogy ezt kell énekelni, így kell viselkedni, aztán mindenki megpróbálta kihozni magából a legjobbat - kinek így, kinek úgy sikerült, de tulajdonképpen se az operetteseknek, se a musicaleseknek nem zsánere a nótázás.

Miután szerencsésen vége szakadt a legalább félórás nóta blokknak, jött egy Szentivánéji álom egyveleg. Dolhai Attila felvezetője (Majd én megmutatom) nagyon jó ráhangolódás volt a worldmusicalre és magam is elgondolkoztam, hogy lehet, hogy itt lenne az ideje megnézni végre a darabot.

Íme néhány részlet a blokkból:
Csengeri Ottília, Janza Kata, Vágó Bernadett, Dolhai Attila, Vörös Edit, Bálint Ádám, Németh Attila, Sánta László, Szabó P. Szilveszter: Minden szólam együtt szól(Boleró)
Csengeri Ottília, Németh Attila, Pálfalvy Attila, Petridisz Hrisztosz: Ünnep lesz itt, emberavató
Csengeri Ottília, Vágó Bernadett, Dolhai Attila, Vörös Edit, Bálint Ádám, Németh Attila: Jöhet a lagzi tényleg végre!

A Szentivánéji álom után újabb operettes rész következett: mondhatni a legnagyobb slágerekkel, mint a Te rongyos élet, Jaj, lányok nélkül élni (anno Jaj, cica), vagyis csak a Csárdáskirálynőből származó dalokkal. Ezután befejezésképpen jött a Szép nyári nap blokk, ami legalább olyan hosszú volt mint a magyar nótás rész. Volt ami tetszett, volt ami kevésbé, az igazat megvallva, a Szentivánéji álom megtekintéséhez több kedvet kaptam, mint a Neoton musicalhez. Valahogy olyan felemásnak éreztem a dolgot: egyrészt vannak ezek a nagy Neoton slágerek, amik amúgy jól szólnak (talán csak a Latin szerenád feldolgozásda nem tetszett), de az adott szituációba erőltetettek. Másrészt a ruhák között is van, ami igazi rertro a másik részük meg leginkább csak a képzelet szüleménye, mert senki nem öltözött úgy annak idején. Aztán ott van Csepregi Éva, aki szerintem már elénekelte a hangját, ennek ellenére mégis úgy mutat a színpadon mintha lenne valaki. Viszont a Pago Pago rész annyira jól sikerült, hogy talán a legmókásabb rész volt az egész szilveszteri műsorban.

Ebből is szolgálok némi részlettel:
Vágó Bernadett, Szerényi László, Peller Anna, Kerényi Miklós Máté: Szép nyári nap

Összegzésként annyit tudok mondani, amit már az elején: egyrészt tetszett, másrészt nem. Kicsit úgy éreztem, hogy az egész műsornak olyan reklám jellege volt - azokból a darabokból amik amúgy is népszerűek, háttérbe szorultak, az újabbak, illetve az előzőekhez képest nem annyira menőkből viszont aránytalanul sok részlet volt. Az viszont pozitívum, hogy a színház olyan tereit is megismertük, amik amúgy a hétköznapi néző előtt zárva vannak. Szerintem a színvonalban abszolút nincs probléma, legfeljebb a koncepcióval. Ha igazi szilveszteri műsort akartak volna, ami a nézőkért van, akkor más repertoárt állítottak volna össze, ami nem ennyire bevétel-orientált. Másrészt ezt a négyórás műsoridőt kicsit soknak éreztem: általában az szokott lenni a probléma, hogy kis időbe túl sok mindent zsúfolnak bele, itt pont az ellenkezője volt a helyzet. Szerintem mindenkinek sokkal kellemesebb élmény lett volna, ha leadnak egy másfél-kétórás gálát, musical és operett nagy slágerekkel, illetve egy-két dal erejéig ízelítőt az új bemutatókból. Legalábbis szerintem :)

2009. szeptember 25., péntek

Broadway Fesztivál 2009

Idén sem jutottam el a Broadway Fesztiválra, de az Operettszínház honlapjának köszönhetően néhány képpel én is köszönteném az új évadot! :)

Szép nyári nap blokk


Az Operett leggöndörebb fürtjei - Vágó Bernadett, Szerényi László


Peller Anna (aki mintha ledobott volna pár kilót) és Kerényi Miklós Máté


Vágó Zsuzsi és Szabó Dávid

Brodway és a ruhák


Siménfalvy Ágota ruhája tetszett leginkább a fotókon


De Janza Katáét is elfogadnám



Mészáros Árpád Zsolt és Bálint Ádám zebracsíkos Rebecca jelmeze pedig a legkevésbé jött be



Helló mindenkinek! - az Operett legnagyobbjai 1-től 1-ig ott voltak


Mészáros Árpád Zsolt vidám, mint mindig


Szabó P. Szilveszter semmit nem változott


Bereczki Zoltán és Szinetár Dóra, aki visszatér a színházba szülési szabadságáról


Nádasi Veronika és Homonnay Zsolt, aki hozta a megszokott szívtipró formáját


Kékkovács Mara és Dolhai Attila nagyon elegánsra vették a figurát

Hangulatképek a karaoke show-ról



Youtube-on láttam, hogy az Értem születtél hangzott el ettől a párostól - nos, Árpival én is szívesen elénekelném ezt, mivel az egyik kedvenc musical slágerem természetesen az ő előadásában:)




A koronázás vidám pillanata - vajon hogy került Árpi fejére a korona? :)

Sikeres évadot kívánunk!

2009. szeptember 11., péntek

Szép nyári nap CD

Először is, azzal kezdeném, hogy nem láttam az Operettszínházban a darabot, így csak a kiadott lemezről fog szólni a kritikám. Ennek igen egyszerű oka van: államis, albérletfizető egyetemista lévén csak a tanulmányi átlagomért kapott ösztöndíjból engedhetem meg magamnak színházazást az Operettben és amikor a darab bemutatója volt nyár végén, akkor már lejárt a féléves juttatás, szeptemberben meg még nem kapom a következőt. Hát, így jártam. Mert tudniillik, a Szép nyári napot júliusban és szeptemberben játssza csak a színház, novemberben pedig bérletes előadás lesz. Pedig szerintem téli borongós napokon is kaphatók lennének az emberek egy jó kis vérpezsdítő retro bulira, de ők tudják. Mindenesetre bízom benne, hogy lesz még lehetőségem megnézni, ha meg nem kerül újra repertoárra, akkor legalább DVD-n kijöhetne. De a nyafogást ezen a ponton abba is hagytam, és a rátérek a fő témára.

A Szép nyári nap Neoton slágereket feldolgozó musical. A történet egy építőtáborban játszódik, bár a hanganyag szempontjából ez mellékes. Ugyanis abból a konkrét történet nem annyira rajzolódik ki. Annyi lejött, hogy Vágó Bernadett és Szerényi László a gátlástalan szerelmespár, Vágó Zsuzsi és Szabó Dávid a cselekmény „drámáját” adó szeretlek-de-elmegyek-aztán-visszajövök páros, Peller Anna és Kerényi Miklós Máté pedig a bohókás vonalat erősíti. Aztán pár számban feltűnik Csonka András, Náray Erika, Szulák Andrea illetve Csepregi Éva.

Íme a tracklista:

01. Vándorének – Vágó Zsuzsi, Peller Anna, Vágó Bernadett, Szabó Dávid, Kerényi Miklós Máté, Szerényi László
02. 220 felett – Kerényi Miklós Máté, Szabó Dávid
03. Megőrülök a szerelemért – Vágó Bernadett, Szerényi László
04. Szerelmes-dal – Szulák Andrea
05. Santa Maria - Vágó Zsuzsi, Peller Anna, Vágó Bernadett, Szabó Dávid, Kerényi Miklós Máté, Szerényi László
06. Szédült napraforgó – Vágó Bernadett
07. Megváltást várok – Szabó Dávid
08. Pago pago – Csonka András, Náray Erika, Faragó András, Sz. Nagy Ildikó
09. Tini-dal - Peller Anna, Vágó Bernadett, Szabó Dávid, Kerényi Miklós Máté, Szerényi László
10. Kell, hogy várj – Vágó Zsuzsi, Szabó Dávid
11. Ha szombat este táncol – Peller Anna, Vágó Bernadett, Kerényi Miklós Máté
12. Monte Carlo – Csepregi Éva
13. Emlékül… - Vágó Zsuzsi
14. Medley (Hétvégi motorozás, Mamma mia, Nem szállunk ki a hajóból) – Csepregi Éva, Szulák Andrea, Náray Erika
15. Holnap hajnalig - Vágó Zsuzsi, Peller Anna, Vágó Bernadett, Szabó Dávid, Kerényi Miklós Máté, Szerényi László

Én az a generáció vagyok, aki leginkább a Sláger Rádióból ismerte meg a Neoton dalokat. Viszonylag a jobb kategóriához sorolom őket, de vannak kedvencebb retro előadóim is. Viszont maga a Szép nyári nap nagyon kellemes meglepetést okozott. Egy tikkasztó délután hallgattam meg és teljesen feltöltődtem tőle. Érdekes volt, ahogy musical-köntösbe öltöztek ezek a nagy slágerek. Úgy éreztem, hogy az új hangzás teljesen megfiatalította a dalokat, egyenesen jót tett nekik. Volt néhány olyan szám, amit ezelőtt nem is hallottam, de abszolút stimmeltek ebbe a hangzásvilágba. Mindössze annyi volt furcsa, hogy bizonyos részeknél az énekesek hangjait kicsit eltorzították, diszkósították. Én eredetiben jobban élvezem, de persze ez tipikus Neoton stílus, amit követtek az alkotók.

Úgy tudom, ez az első hivatalosan megjelent hanganyag, ahol Vágó Betti énekel és ennek én kifejezetten örültem. Nagyon kellemes hanggal rendelkezik és színésznőnek sem utolsó, ahogy tapasztaltam. Mondjuk nem tudom, ez a lány mennyire az ő karaktere, mert a CD alapján nem az a kifejezetten pozitív naiva, ami az ő zsánere, de van annyira tehetséges, hogy gondolom könnyen veszi ezt az akadályt is.

Akit még külön kiemelnék a CD-ről, ő Szabó Dávid. A Zserbó együttes lévén már hallhattuk stúdió albumon, meg színházban is láttam, ha jól számolom négyszer, háromféle darabban. És meg kell mondanom, hogy hihetetlen tempóban fejlődik. Amikor 2006. februárjában láttam Mercutioként felejthetőnek tituláltam minden tekintetben, de azóta 180 fokos fordulatot vett. Élvezet hallgatni, gyönyörűen szól minden hangja. A hangszíne pedig senkivel sem összekeverhető, nagy kellemes.

Összességében így a színház élmény nélkül is nagyon tetszett a lemez, a számok meg ahogy azokat előadják. Egyedül Csepregi Éva lóg ki nekem egy kicsit a sorból, mivel igaz, hogy ezek eredetileg az ő slágerei, de érezhető, hogy nincs otthon a musicalekben és az ő hangja felett is eljárt egy kicsit az idő, már nem úgy szól, mint régen. Ennek ellenére mindenkinek csak ajánlani tudom, igazi retro feeling! Nálam 10/10-es, ha értékelnem kellene.

2009. július 18., szombat

Rómeó és Júlia

Már másfél éve készültem, hogy megnézem ezt a musicalt élőben, de vidékről kicsit bajos feljutni, főként jegyet szerezni, de végül sikerült. Már hónapokkal korábban megkezdtem a visszaszámlálást… A szereposztás nagyon ígéretesnek tűnt: Szinetár Dóra (Júlia) és Dolhai Attila (Rómeó), a többiek is nagyjából azok, mint a kiadott CD-n. Nem bántam, hogy nem az akkori rajongáson tárgya, Bálint Ádám volt Rómeó, mert Dolhai Attila hihetetlenül profi és gyönyörű hanggal bír. Élvezet volt nézni meg, hallgatni ahogy énekelt.

Szinetár Dórától azért nem haltam el ennyire, az 1. felvonásban nem tetszett amit csinált a színpadon, meg volt olyan, hogy nem találták meg a közös hangot Attilával. De a 2. felvonásban ő is magára talált, és bebizonyította, hogy nem véletlenül lett Júlia. A Pacsirta című nászéjszakás számuk hihetetlenül jól szólt, nagyon szívszorítóra sikerült a búcsúzkodásuk. Júlia búcsúja és Rómeó halála is nagyon megrázó élmény volt technikailag meg színpadilag is, de arra még később visszatérek.

Még két színészt emelnék ki. Az egyik Mészáros Árpád Zsolt (Benvolio). (Őt onnan is lehet ismerni, hogy a Barátok köztben ő alakította Géza „barátját”, aki gyémántokkal üzletelt.) A musicalben igazi punk külsőt hoztak létre neki. Nagyon jól énekel és színészileg is a topon van. Nagyon jól sütötte el a karakterre írt poénokat is. Meg hát ez az egész Benvolio karakter nagyon bejött nekem. És tényleg, mintha rá öntötték volna ezt a szerepet, bár szinte mindenki telitalálat.

De aki talán mindenkit überelt, ő Szabó P. Szilveszter (Tybalt). Úristen, rázott tőle a hideg. Úgy néz ki ez a pasi, hogy baromi magas, vékony, hosszú egyenes haj és az a rideg tekintet! A párbaj rész úgy zajlott, hogy Rómeó, a többiek és a táncosok „össze-vissza” szaladgáltak, nem tudták hol áll a fejük, Tybalt pedig nyugodtan, szép lassú léptekkel közelített Rómeóhoz. Kb. mint a horror filmekben. Volt két szólója is. Az egyik akkor mikor a bálon meglátta együtt Rómeót és Júliát csókolózni és utána teljesen kiborult, eldöntötte, hogy megöli Rómeót. Lúdbőröztem attól a számtól. És ha nem mondtam még volna, iszonyat jó a hangja. Szerintem övé volt a legjobb alakítás az egészben. És a végén mikor tapsoltuk őket, minden szereplő mosolygott meg nevetett, de Szilveszter még véletlenül sem.

A két „anyuka” annyira nem nyerte el tetszésemet, az egyiknek (Polyák Lilla) elég erős, de nyávogós hangja volt, a másiknak (Baranyai Annamária) pedig szép, de sokkal gyengébb. Szerintem őket nem volt jó egy párba rakni, mert van több közös daluk és nagyon elnyomja egyik a másikat. Mercutio (Szabó Dávid) pedig jó volt, jól énekelt meg minden, de felejthető alakítás volt. Szerintem meg lehetett volna jobban csinálni ezt a karaktert. Viszont a Páriszt alakító Homonnay Zsolt egyből bejött, és őszintén szólva ebben a felállásban Júlia helyében én Páriszt választottam volna. :) És az a kivitelezés nem tetszett, amikor Rómeó leszúrta egy karddal, Párisz meg csak kigurult a színpadról, és ilyen dicstelenül távozott. :(

Aztán van még itt pár érdekesség amit elmondanék. A „Lehetsz király”-ba tettek rap-betétet, ami azért így kissé másképp hangzik, mint a rádiókban hallható változat. Ugye, franciák készítették a musicalt és az ott bemutatott változat hazánkban is megjelent DVD-n. És a magyar egy teljesen más átgondolás, mivel más a számok sorrendje, sőt néhány dal nem ott hangzik el, ahol eredetileg (pl. a Gyűlölet duett) vagy bele sem kerül (pl. a francia Rómeó búcsúdala). Illetve az a változat is megesett, hogy a francia verzióban a La folie csak az extrák között volt látható, mert kivették a darabból, nálunk pedig Párisz igen monumentális szólója lett, amit Júlia halálakor ad elő.

A korábban már említett szerelmesek haláláról is érdemes megemlékezni. Számomra egyik legdrámaibb jelenet volt a darabban, amikor Rómeó megtudta, hogy Júlia meghalt és az egész színpadot takaró függönyt lerántotta és a háttérben megjelent a kripta. Ezután jött Párisz halála, aztán elkezdődött a darab legtöbb vitát kiváltó jelenetsora: Rómeó felemelte a felravatalozott Júliát, akit magához kötözött, aztán felakasztotta magát (vagyis mindkettejüket). Rómeó eközben a Miért fáj című szólójának rövidített változatát énekelte, aztán amikor morbidan mondva, szorult a hurok, elhallgatott. Ebben a pillanatban pedig Júlia felébredt, és miután tudatosította magában a szituációt és befejezte búcsúdalát, felvágta az ereit. És a következő jelenetben Lőrinc barát szedte le őket a kötélről.

Szóval, ez volt az első darab amit az Operettszínházban láttam. Nem mondom, nagy hatást gyakorolt rám és meghozta a kedvem a későbbiekben is a színházba járáshoz. Így nekem a Rómeó és Júlia, bárki bármit mond, egy örökérvényű, szent és sérthetetlen darab, amit elhatározásom alapján újból megtekintek, ha már láttam a többi érdekes darabját is a színháznak.


A képen: Vágó Bernadett, Bálint Ádám, Baranyai Annamária és Szabó Dávid


Nos, az újbóli Rómeó élményre nagyjából az első után másfél évvel később került sor. És teljesült a nagy vágyam! Láthatom Bálint Ádámot, mint Rómeó. Igaz, ennek másfél évvel korábban sokkal jobban örültem volna, mert már alább hagyott rajongásom, de gondoltam ha így alakult, hát nem bánom. Azt viszont annál inkább, hogy két nappal előadás előtt Vágó Bernit Zsuzsira cserélték. Azt gondoltam: Istenem, miért kell nekem mindig kifognom ezt a libát? Ilyen az én szerencsém.

Érdekes élmény volt ez is másodszorra. A Rudolfra nagyon jól emlékeztem másodszor, hogy mi meg hogy lesz, mert kb. 2 hónap telt el a két előadás között és nagyon hasonló szereposztás volt. Itt viszont másfél év különbség és mindössze két azonos szereplő.

Beültem, néztem és valahogy vége lett. Nem volt katarzis, mint először. Voltak jó részek, ahol én is csak kapkodtam a fejem, de összességében nem éreztem azt a hatást, amit először. Vagy azért mert nem volt annyira jó előadás, vagy nem vártam annyira, vagy mindkettő. Nem is tudom…
Bálint Ádám nem okozott csalódást, erre számítottam. Olyan tipikus Ádámos volt az egész. Talán nem tűnt annyira komolynak mint Dolhai Attila Rómeója, inkább fiatalosabb volt. De kinek ez, kinek az jön be. Pozitív dolog szerintem, ha nem majmolja a nagy neveket és próbál egyedi stílust kialakítani. Csak így tovább!


Vágó Zsuzsi viszont kellemes csalódás volt. Jobban tetszett, mint Szinetár Dóra. Ezt a szerepet rá szabták, itt nem volt lehetősége olyan viháncolásra mint a Rudolfban, illetve nem játssza annyira régóta, hogy ezt megengedje magának. Jó volt Zsuzsi, édes pár voltak Ádámmal. Bár voltak nem csekély méretbeli különbségek… De még a hangja is jobban illett ide, mint a Rudolfba. Most nem éreztem, hogy erőlködne. Aranyos Júlia volt, pont olyan, amilyennek Shakespeare is megálmodhatta.

Mercutio szerepében ismét Szabó Dávidot láthattam. Érezhetően sokat fejlődött azóta. Már nem éreztem azt a kisfiús esetlenséget, mint először. Mostmár egy igazi színészt láttam játszani. Tetszett, amit láttam.

Benvoliot Kerényi Miklós Máté, a színházigazgató „pici fia” alakította. Jaj istenem, Árpit akarom, ezt a srácot nem! Ha nem apuci darabja lenne, szerintem senki fejében nem fordulna meg hogy őt ekkora szerepben színpadra engedjék. No énektudás, nuku színészet! Tybaltot Magócs Ottó játszotta. Nem tetszett. Hangilag semmi probléma nem volt vele, színészileg annál több. Nem éreztem, hogy átélné, hogy egy igazi Tybalt áll a színpadon. Egy színészt láttam, aki jól énekel és csinál ezt-azt amit a rendező a fejébe vert. Szilveszterhez hasonlítani sem lehet. Ég és föld a különbség köztük. Hasonló véleményem a Páriszt alakító Egyházi Gézáról. Hát nem csodálom, hogy Júlia nem szeretett bele. Hangja van, sőt kifejezetten kellemes, de a színpadon nem egy szívtipró nemes kérőt, hanem egy igazi mamlaszt láttam. Szóval Homonnay Zsolt a favorit – Párisz továbbra is.

Viszont, hogy ne csak rosszat mondjak, dicsérném az anyukákat. Először Polyák Lilla-Baranyai Annamária párossal láttam akikkel az volt a problémám, hogy nem egy súlycsoport hangilag. Itt viszont a Füredi Nikolett és Csengeri Ottília páros teljesen egy kategória. Azt hiszem megszavazom a Gyűlölet duettjüket az előadás legjobb pillanatának. De a közönség is itt éljenzett a legjobban. Óriási volt, és persze első sorból még inkább…

Dadust Nádasi Veronika alakította. Mostmár nagyon megkedveltem, szeretem amit színpadon művel legyen álnok Stefánia, Teamama vagy Dadus.

Kb. ennyi. Volt itt jó is, rossz is. Nem éltem bele magam annyira. Pedig első sorban ültem, ami alapból egy életérzés. Nem tudom mi lehetett gond… Annyi biztos, hogy mostanában nem fogom harmadszorra ezt bevállalni, de pár év múlva biztosan szívesen. Mindenesetre érdekes élmény teljesen más szereplőkkel újra nézni.

;;

Template by:
Free Blog Templates