2013. augusztus 18., vasárnap
2008 óta minden az Alkonyattól, vámpíroktól és vérfarkasoktól volt hangos. A bestseller és a belőle készült mozi igazi kultuszt teremtett és alaposan felforgatta a fiatalság mindennapjait. Most a sikerszéria végéhez érkeztünk, a mozikba került a befejező epizód.
2008. előtt még senki sem tudta, ki az a Robert Pattinson: ma már tinilányok milliói rajonganak érte. 2008. előtt a fiatalságot nem különösebben izgatták a vérszívók: ma már vámpíros sminkkészletek lehet kapni a drogériákban. Jóformán mindenki, aki él és mozog, hallotta már a „tvájlájt” szót, és tudja, hogy „az a vámpíros sztori”. Nagyot fordult a világ, mióta Stephenie Meyer könyvét kiadták a világ minden táján. Azonban lassan a végéhez ér az őrület: a mozikba került az utolsó rész. Vajon érdemes-e megnézni a záró epizódot? Mindjárt kiderül!
Az Alkonyat első része mindenkinél nagyot durrant, milliónyian lettek szerelmesek Edward Cullen-be és kezdtek epekedni a halhatatlan vámpír-létforma után. A folytatás, amely Újhold címen jelentkezett, tovább borzolta a kedélyeket, ugyanis félmeztelen, kockás hasú vérfarkasokkal turbózódott fel a történet – így Jacob Black (vagyis Taylor Lautner) rajongók sokasága is létrejött. A harmadik epizód, a Napfogyatkozás, talán ezután már csak a szokásos vámpír-vérfarkas sablont hozta, nem volt annyira sem meglepő, sem rendkívül. A negyedik rész, a Hajnalhasadás könyv formájában egy darab regény, filmben viszont kettéválasztották. Valószínűleg a vád nem alaptalan, hogy a mérhetetlen siker meglovagolása végett döntöttek úgy, hogy annyi bőrt húznak le a Twilight Saga-ról, amennyit csak lehetséges. Ezek után a záró részhez fűzött remények nem tartalmaztak semmit olyan elvárását, ami miatt igazán parádés befejezésre kellene számítani. Viszont mindenki szereti a pozitív meglepetéseket…
A Hajnalhasadás második részében az a dicséretes, hogy valójában sokkal szórakoztatóbb mint maga a regény. Egy-két filmes fordulatnak köszönhetően még többet is megtudhatunk a történetről, mint amit az írott verzió tartalmaz – a hitelességet pedig az bizonyítja, hogy a forgatókönyv írásában maga a regények megálmodója is részt vett. A romantika, az akció, a vérszívás vagy a hollywood-ian giccses idill is éppen a kellő mennyiségben található meg benne és itt mondok köszönetet, amiért pár filmkockával lerendezték Bella vámpír-életbe illeszkedését – amely a könyvben végtelenül hosszúnak tűnt. Ráadásul a lassított felvételek és annak színvilága, amelyek vámpír-szemmel mutatják meg a forks-i erdőt, kifejezetten gyönyörködtetőre sikeredtek.
Maguk a színészek nem okoztak meglepetést, az eddig megszokott formájukat hozták mindnyájan. Viszont érdekes volt látni azokat a jeleneteket, amelyek visszatekintenek Edward és Bella legelső találkozására és régi, közös emlékeikre. Ezekből is látszik, hogy a szereppel együtt ők is felnőttek. A képi világ és az üresjárat-mentes cselekmény-vezetés mellett azért is sikerült jól az utolsó rész, mert sikeresen visszacsempész valami bájt az első részből, amikor mindenki megszerette az egész történetet.
Vajon hogyan tovább? Milyen lesz az élet Twilight nélkül? Robert Pattinson már az Alkonyattal párhuzamosan is elkezdte építgetni saját karrierjét és látványosan fejlődik – neki talán jól is jön, hogy túlléphet a vámpír-klisén. Kristen Stewart már régi motoros, kislány kora óta színészkedik, valószínűleg őt sem kell félteni. A többieknek viszont még innen sem egyenes az út a karrier tetőpontjára, szükségeltetik letenni pár dolgot az asztalra. Mindenesetre most még mindenki örülhet az utolsó rész sikerének és elégedetten nyugtázhatja, hogy véget ért egy vámpírok és vérfarkasok tarkította korszak az életében.
Alkonyat – Hajnalhasadás II. rész (The Twilight Saga: Breaking Dawn – Part 2)
2012, amerikai fantasy, 112 perc
Főszereplők: Robert Pattinson, Kristen Stewart, Taylor Lautner
Rendező: Bill Condon
Forgalmazó: Pro Video Film & Distribution Kft.
2013. június 24., hétfő
Összegyűjtöttem 5 db olyan könyvet, amelyeknek imádom a címlapját (az egyiket pl. csak emiatt vettem meg). Amelyiknél van, bemásolom a Moly.hu-s értékelésemet is. És összegzésként annyit elmondanék, hogy igen érdekes, hogy az 5 könyvből 3 angol nyelvű (konklúzió, hogy külföldön szebb kiadások vannak??) - illetve az 5-ből 3-nak filmes adaptációs borítója van (konklúzió, hogy moziplakátokat jobban komponálva csinálnák, mint egy mezei könyvborítót??). Nektek mi a véleményetek?
5. Syrie James: Jane Austen naplója
5. helyre tettem ezt a könyvet, mert régóta szemeztem vele a címlapja miatt és sokat gondolkodtam, hogy megvegyek-e egy könyvet csak azért, mert tetszik a borítója (hozzátenném, ma már nem is tetszik... :)) Szóval, megvettem, elolvastam. A borítója jobb, mint a tartalma... :) (Ehhez nincs Moly-értékelésem).
4. Lynn Barber: Egy lányról
Filmes borító - bár maga a történet egész más, ez inkább egy életrajzi írás és megfilmesített rész, csak egy szakasz az egészből és nem is olyan részletes. De a borító magáért beszél, szép ez a pár rajta. Íme az értékelés:
"Nagyon-nagyon tetszett. Ahhoz képest, hogy előbb láttam a filmet és csak emiatt vettem kezembe a könyvet, nagyon kellemes meglepetést okozott. Az írónő életének többi momentuma is legalább annyira érdekes és elgondolkoztató, mint az a bizonyos, ami a filmet ihlette. Annak ellenére, hogy milyen életvitelt engedhetett meg magának a sorok szerzője, mégis egy hétköznapi ember alakja rajzolódik ki, annak minden örömével és problémájával együtt. A stílusát is értékeltem, kifejezetten olyan, amilyenre az újságírókat megtanítják: tényszerű, tömör mégis a sorok mögül egyértelműen kiolvashatók a le nem írt szavak és kirajzolódik szerzőjük. És egy dolgot sajnálok: hogy a táskámban kotorászva a városban nem bukkan elő többet a könyv borítója, pedig annyira jó érzés volt ránézni. :)" (5 csillag)
3. Stephenie Meyer: Twilight
Ez az angol nyelvű változat. Könyvjelzőként a blokkot használom, amivel vettem (illetve ezt a könyvben tartom), mert kellemes emlék fűződik hozzá: a megboldogult Ferihegy 1 terminálban vásároltam és velem utazott Skóciába. :) A kiadás különlegessége, ami a képen is látszik, hogy a lapok szélei pirosak. Az értékelésem:
"Szerintem nem túl nagy kihívás angolul olvasni, mert nem igényel túl komoly nyelvtudást. Ez a kedvencem a Twilight sorozatból, itt még együtt tudtam izgulni a szereplőkkel és sok minden lenyűgözött – a folytatások viszont egyre nevetségesebbé váltak… Szerintem azokat már nem is fogom eredeti nyelven olvasni, elég volt magyarul és filmen is." (5 csillag)
2. Matthew Quick: The Silver Linings Playbook
Ez egész friss könyves élmény (szintén angol nyelvű).Baromira tetszik a színhasználat, főleg ez az élénk sárga gerinc (erről tettem be egy képet, amin a saját példányom látható - alatta pedig a Csúcshatás, amit szintén megemlítenék ezen postban, mert a borítóján tök jó tapintású körök találhatók, amitől kicsit csúszós és fényes itt-ott). De visszatérve a The Silver Linings Playbookra, annyira szeretem a borítóját, hogy miután elolvastam, még csomó ideig az asztalon maradt - a papírhalom tetején, a gerincével felém. Ma már polcon van, de természetesen látom a sárgaságát. :) Elég hosszú értékelést írtam róla, mert tartalmilag is nagyon megfogott:
"Először a filmet láttam és utána döntöttem el, hogy ezt mindenképpen el kell olvasnom. Kicsit féltem, hogyan boldogulok vele eredeti nyelven – de az első pár oldal után elszállt minden ilyen félelmem. Imádtam az író stílusát és talán még sosem volt ilyen élményem angol nyelvű olvasáskor, hogy ennyire élvezem és ennyire magával ragad. Általában csak úgy olvasom, hogy átsiklok az ismeretlen szavak felett, de ez esetben nem bírtam megtenni, mindent kiszótáraztam, csakhogy még többet kapjak belőle. :) Maga a történet kicsit más, mint a filmben. Ott felturbózták az idősebb Patrick és Tiffany szerepét, és redukálták Ronnie és Veronica jelenlétét – illetve Danny egészen más volt. De valójában engem nem zavart a dolog, mert a maga műfajában mindkét alkotás zseniális. A film szerintem szétfolyt volna, ha ragaszkodtak volna a szöveghűséghez – így viszont kaptunk egy elejétől a végéig érdekfeszítő dráma filmet. A könyv pedig továbbra is ott van azoknak, akik még jobban meg szeretnék ismerni Pat Peoples-t (avagy a filmben Pat Solitano-t – amúgy rájöttem, hogy a névváltoztatás magára a Napos oldalra utal, mivel a „sol” a latin nyelvekben mindenhol Napot jelent vagy fényességre utal).
Olvastam olyan véleményt, hogy túl sok volt a könyvben az amerikai foci és nehezebbé tette a befogadást. Nos, én ott kezdtem, hogy az első Eagles meccskor rágugliztam, mi is az az amerikai foci és a wikipédián van egy tök jó összegzés, ami alapján totál érthető minden a könyvben. Amúgy előtte annyira voltam otthon a dologban, hogy azon gondolkodtam, az amerikai focinak a baseball-t vagy a rögbit hívják – míg rájöttem, hogy ez egy harmadik sport… :D
Nagyon élveztem azokat a részeket benne, amikor Pat az olvasmányait elemzi: A nagy Gatsby, Búcsú a fegyverektől, A skarlát betű, Az üvegbura, Zabhegyező, Huckleberry Finn – kihagytam valamit? Illetve elmosolyodtam, amikor Pat azt fejtegette, hogy mennyire tetszett neki a Zabhegyezőben, ahogy a főszereplő aggódott, hogy mi lesz a kacsákkal télen a Central Parkban – ide a Molyra én tettem fel éppen ezt a kacsás idézetet a Zabhegyezőből, nem tudom, ez mindenkinek megmarad, aki olvassa vagy ez vmilyen rejtélyes kapocs kettőnk közt? :D amúgy számomra azért is kedves ez az idézet, mert én a városligeti kacsákért aggódtam, mielőtt a Zabhegyezőt olvastam és akkor is szívderítőnek éreztem, hogy ez a kérdéskör mást is foglalkoztat…
Pat számtalanszor elmondja, hogy gyakorolja hogy kedves legyen, ahelyett hogy az igazat mondaná. Annyiszor, de annyiszor olvastam ezt a mondatot, hogy vhogy beleivódott a gondolataim közé, úgyhogy én is erre fogok törekedni. Nem mintha komolyabb problémáim lennének ezzel, de akkor is tetszik ez az elképzelés úgy a hétköznapokat tekintve, hogy tudatosabban kellene csinálnom.
Amikor valamilyen zenére történt utalás, mindent meghallgattam és úgy olvastam. Talán a könyv mellé lehetne csatolni egy Pat CD-t is az említett számokkal. De tényleg tök jók, hallgassátok meg őket. :) Meg az jutott még eszembe, hogy a filmben lévő táncos jelenet alatt simán szólhatott volna a Total Eclipse of the Heart – vagy legalább egy részlete. Viszont a filmbeli táncos jelenet azért volt tuti, mert jóformán egy montázs volt az egész, amit Pat is elképzelt a könyvben a gyakorlás folyamatáról.
Úgy éreztem, hogy a Napos oldal filmben és könyvben is egyaránt ugyanaz, annak ellenére, hogy a történet kicsit eltér. Viszont a filmben is annyi minden benne van, igazából nem is maradt hiányérzetem, hogy mivel lehetett volna még megtoldani a könyvből. Szerintem így kell egy nagyszerű könyvből egy csodálatos filmadaptációt készíteni." (5 csillag)
És a győztes:
Cecelia Ahern: P.S. I Love You
És a győztes:
Cecelia Ahern: P.S. I Love You
Nem értem miért, de magyarul nem jelent meg ezzel a filmes borítóval, pedig annyira szép! Igazából a valóságban még szebb, mint ezen a képen, valahogy halványabbnak tűnnek a színek. Annyira harmonikus az egész és olyan meghittséget áraszt, teljesen beleszerettem első látásra. Ezt a könyvet úgy tárolom, hogy a borítóját is láthassam, ha a polcra nézek. :)
"Érdekes élmény volt, mivel először láttam a filmet, majd elolvastam magyarul, most pedig angolul is – többek között nyelvgyakorlás céljából. Magára az eredeti könyv megvásárlására (ill. olvasására) az is sarkallt, hogy nagyon tetszett a filmes borítója, mivel annyira tiszta és harmonikus színvilág jelenik meg rajta – a csodásra photoshopolt Gerard Butlerről nem is beszélve… :D Maga a történet még így többedszerre fogyasztva is tudott meglepetéssel szolgálni – ugyanis eddig nem tudatosult bennem, hogy végig Írországban játszódik a történet (a filmmel ellentétben). Továbbá az sem rémlett, hogy a magyar fordításba hogyan vezették be a többször emlegetett B&B szállásokat – de tavalyi skót nyaralásom kapcsán, abszolút el tudtam helyezni és kellemes dolgok jutottak eszembe, annak ellenére, hogy itt kicsit negatív színben tűnnek fel. Egyéb újdonság a könyvvel kapcsolatban, hogy amikor angolul olvastam, a fejemben az összes szót olyan Gerard Butleres skótos (vagy tettetett íres?) verzióban ejtettem, így nekem a cím is 'pí-esz-áj-lóv-jú'-ként maradt meg. :) És azért adtam rá csak 4 csillagot, mert vmi katartikus hiányzott nekem a végéről – viszont mindenkinek csak ajánlani tudom az angol verziót, mert könnyen érthető és pár érdekes beszédfordulatot is el lehet csípni belőle." (4 csillag)
2010. augusztus 19., csütörtök
Ezúttal egy nagy hiányosságomat pótolnám: már július 23-án megtörtént, hogy moziban megtekintettem az Alkonyat – Napfogyatkozást, a híres vámpíros sikerszéria 3. darabját. Mivel tudtam, hogy mire számítsak – hiszen olvastam a könyvet, ami nem lett a kedvencem a négy kötet közül – nem rohantam a bemutató táján moziba, sőt megtekintése után csak egy hónappal írok róla. Pedig nem volt ám ennyire rossz, ahogy ezek az adatok mutatják, vagy amennyire a kritikusok lehúzzák.
A második résznek valahol ott lett vége, hogy Bella választott Edward és Jake közül, nagy happy end volt – és mindenki sejtette, hogy biztosan lesznek még a későbbiekben bonyodalmak. A harmadik részből kiderül, hogy Bella döntése mégsem áll annyira biztos lábakon – hiszen két csók is elcsattan a farkasgyerekkel – illetve feltűnik egy régi ismerős Victoria személyében. Továbbá több vámpírt és több vérfarkast is megismerhetünk, kicsit jobban elmélyül a sztori az eddig nem túl sok vizet zavaró pár mellékszereplő előéletében. Mindez két óra leforgása alatt…
Szerintem a könyvet nagyon jól visszaadja a film: ami hibát felróttak a kritikusok a filmnek, az csakis a könyvnek tudható be. Szóval, ami a következőkben olvasható lesz a sztori döccenőivel kapcsolatban, azt már a könyv olvasása után is megmondtam, moziban már nem is húztam fel magam rajta. Tehát: az volt az érzésem, hogy dramaturgiailag a 3. rész eseményeinek már a másodikban meg kellett volna történnie.
Victoriának már akkor meg kellett volna halnia, Jake-nek már akkor meg kellett volna csókolnia Bellát – mindez egy elnyújtott, kiszenvedett történet, amiről a Napfogyatkozás szól. A legrosszabb pedig, hogy végig szereplőink felett lebeg a nagy csata, mindenki fél tőle, csak erről beszélnek – maga az összecsapás meg tényleg összecsapott lett: nagyon sokára jött és nem tartott sokáig.
Azok tévednek, akik Edward meg Bella kapcsolatát a 3. részben unalmasnak találják (ezt nemcsak kritikusok, hanem nézők is kifogásolták): már nem is tudom hol hallottam, hogy a boldogság megjelenése már nem annyira izgalmas a képernyőn (vagy könyvben), mint a bonyodalmak. Edward és Bella pedig szerelmes egymásba, mindig is azok voltak – most miért kellene nem a néző tudtára adni, hogy kapcsolatuk rendben van és szeretik egymást? Bella karakterében mindössze annyi nem stimmel, hogy Jake megzavarja nyomulásával – mivel Bella eddig barátjának hitte, ő pedig már döntött egy férfi mellett, ezért nem nagyon tud mit kezdeni az új helyzettel. Én ilyen elmezavarnak tudom be azt a bizonyos csókot, ott a hegyekben.
Ezzel az egész dologgal mindössze az a bajom, hogyha Bella már döntött, még az Újhold végén Jake tudtára adta választását, akkor miért kell még egy teljes részen át ezen lovagolni? Szerintem teljesen felesleges, mindössze időhúzás, oldalkitöltés volt. Akárcsak a nagy vámpír & vérfarkas vs. ifi vámpír összecsapás felvezetése.
Mindennek ellenére szerettem a filmet – igen, ezt magam is furcsálltam. Jót szórakoztam, mikor Bella úgy pofonvágta Jake-et, hogy kis híján eltörte a kezét, nem unatkoztam a vérfarkas történelem ismertetésén – amit a könyvben szépen átlapoztam egy idő után, aztán újfent megállapítottam, hogy e mezőnyből magasan Robert Pattinson a legjobb színész továbbra is. Taylor Lautner is pozitív meglepetés volt az Újholdhoz képest: nem arra épült a film, hogy a meztelen felsőtestét mutogatja és szerintem egyértelműen jobban játszik, sokat fejlődött egy év alatt.
A Napfogyatkozás közben egyszer sem néztem az órámra, nem unatkoztam egy pillanatra sem, teljes mértékben lekötött. Azt is pozitívumnak értékeltem, hogy a Riley vámpírt megtestesítő fiúka igencsak könnyedén megkedvelhető arcberendezéssel van megáldva – már ha szabad ilyen komoly kritikába 23 éves fejjel ennyire tinis, és kizárólag külsőségekre hagyatkozó megjegyzést beszúrnom: „helyesebb Robertnél” XD
Ami egyedül nem tetszett, az Kristen Stewart parókája. Szerintem nagyon feltűnő volt, hogy nem a saját haja volt a fején, még a megszokott hajvakarása is olyan természetellenesnek tűnt. Amúgy Kristennel most nem volt komolyabb bajom, csak azt kaptuk tőle, amit eddig megszokhattunk Bella-ként (az előző, The Runaways kritikából kiderül, mit is). Amúgy azt hiszem éppen az előbb említett film miatt kellett Bellaként parókát kapnia, mivel Joan Jett-ért levágatta és befestette a haját.
Alkonyat – Napfogyatkozás: igen, ez a rész valóban az Alkonyat széria ötlettárának fogyatkozására utal. Szerintem arra épül, hogy aki eddig elolvasta a könyveket, megnézte a filmeket, biztosan kíváncsi lesz a következőre is, így muszáj valami mondva-csinált csavarokat is beletenni a történetbe – hogy az kívülről tökéletesnek tűnjön. Leginkább azoknak ajánlanám e filmet, akik látták az első két részt is. Azt is meglehet, hogy nem éri őket csalódás – ahogy engem sem – mivel filmen szerintem sokkal jobb a harmadik rész, mint könyvben. Látványos, nekem nem volt sem unalmas, sem vontatott, a színészek a megszokottak (kivéve az új Victoriát, de szerintem külsőleg ő is hasonlít elődjére, amúgy meg nem sok teret kap, hogy bemutassa színészileg mennyire különbözik tőle).
Továbbra is tartom azt az álláspontot, hogy az első rész a legjobb, utána folyamatosan romlik a Twilight-saga színvonala: az Újhold még mindig jobb a Napfogyatkozásnál, de nem közelíti meg az Alkonyatot. Mindenesetre én biztosan ott leszek a moziban a Hajnalhasadás mindkét részén is – ha már könyvben sikerült kiszenvednem. :P
2010. június 26., szombat
Hol is kezdjem el?? Ugyanis van egy pár hírem az MTV Movie Awards-szal és az Alkonyattal kapcsolatban, amit össze kívánnék gyúrni egy postba. Szóval, talán elsőként még a díjátadó promójával kezdeném, amelyben Les Grossman és Robert Pattinson érintett. :)
Tom Cruise megtiltotta Robert Pattinsonnak a hajmosást
A két színész az MTV Movie Awards számára készített egy promo videót, írja a Daily Mail. Tom Cruise a Trópusi viharban alakított producernek öltözött be, és Les Grossmanként megtiltotta a színésznek, hogy megmossa a haját. „A zsíros hajad tett sztárrá. A zsíros hajad küldte el a kövér kölykömet négyszer az Űrtáborba” - magyarázta Grossmanként Cruise, majd kijelentette: „egyetlen hajmosás, és Robert Pattinson lehúzhatja a kibaszott karrierjét a vécén”. Azt nem is akarjuk tudni, mit mondott volna, amikor meglátta a színészt, aki nemrég levágatta a védjegyének számító hajtincseit.
Hát igen, rendkívül viccesnak tartottam e jelenetet és jókat derültem rajta. :) És igen, éppen az a legpoénosabb, hogy Rob pár hete levágatta a haját - de arról már nem szól a fáma, hogy megmosta-e. :P Szóval ezek után meg kifejezetten vicces az alábbi képsor, ahol már a jelmez-nélküli Tom Cruise gratulál a Twilight-csapatnak - mindjárt jön a következő hír is, hogy mire fel. :)
.jpg)
Sandra Bullockot és az Alkonyatot ünnepelték az MTV mozis díjátadóján
Állva ünnepelte a közönség Sandra Bullockot az MTV Movie Awards díjátadó ceremóniáján, amelyen a tavalyihoz hasonlóan megint az Alkonyat-széria aktuális filmje gyűjtötte be a legtöbb trófeát.
Az Alkonyat - Újhold című, kamaszoknak szánt vámpírrománc nem csak a legjobb film díját zsebelte be, főszereplői, Kristen Stewart és Robert Pattinson a legjobb női és legjobb férfi színész díját is megkapták, övék lett a legjobb csók díja, és Pattinson elnyerte a globális szupersztárnak járó elismerést is.
A zenetévé közönségszavazás alapján odaítélt mozis elismeréseit vasárnap adták át Los Angelesben. A csillogó fekete ruhában színpadra lépő Bullock hatalmas tapsot kapott, amikor átvette a Generation Award elnevezésű díjat. A 45 esztendős színésznő, aki idén Oscar-díjat is kapott A szív bajnokai című filmjéért, először jelent meg egyenes közvetítésben egy nyilvános műsorban, amióta kiderült, hogy férje megcsalta, és útjaik szétváltak.
Az egyenes beszédet kedvelő sztár az alkalmat felhasználva cáfolta a róla terjesztett pletykákat, és kijelentette, hogy nem adja fel karrierjét, és esze ágában sincs elbujdosni. "Akármit láttak, hallottak vagy olvastak az utóbbi időben, szeretem, amit csinálok, és nem megyek sehova" - szögezte le Bullock, akinek Bradley Cooper, Betty White és - meglepetésre - Scarlett Johannson adta át a generáció kiválóságának járó díjat. Eredetileg Ryan Reynolds, Johannson férje kapta ezt a feladatot, mivel együtt játszott Bullockkal a Nászajánlat című filmben, de a "beugró" így akarta kifejezni együttérzését kolléganőjével.
Az MTV mozis gálán Anna Kendrick az Egek urában nyújtott játékával érdemelte ki a legátütőbb alakítás díját, Zach Galifianakis a Másnaposokért kapta meg a legjobb vígjátéki alakításért járó elismerést, Tom Feltont pedig a Harry Potter és a félvér herceg című filmért jutalmazták a "legjobb gonosz" díjával.
A díjátadók között szerepelt Tom Cruise is, aki Trópusi viharbeli szerepét hozva, Les Grossmannak öltözve fergeteges tánccal szórakoztatta a közönséget Jennifer Lopezzel együtt.
Mindemellett pedig tökéletesnek látom a helyet és az alkalmat annak megemlítésére, hogy június 30-tól a mozikban a Twilight-saga 3. filmje, az Eclipse - Napfogyatkozás. Személy szerint én nem fogok azonnal rohanni, mivel olvastam a könyvet és nem ülök tűkön, hogy mi lesz a folytatásban - de mindenképpen még júliusban megnézem.
Kígyózó sorok várják az Alkonyat harmadik részének bemutatóját
Megkezdődött a visszaszámlálás az Alkonyat című film harmadik, Napfogyatkozás című részének bemutatója előtt: a rajongók már most hosszú sorokban várakoznak a helyi idő szerint csütörtök esti premier helyszíne előtt Los Angelesben.
A Los Angeles-i Nokia Theatre bejáratánál rajongók százai táboroztak le: egyesek már vasárnap befészkelték magukat sátrakkal, összecsukható székekkel és napernyőkkel. A szervezők ezernyi belépőjegyet osztanak majd ki a legvágyottabb helyekre, vagyis a vörös szőnyeg mellé. Itt vonulnak fel a vámpírfilm sztárjai: Robert Pattinson, Taylor Lautner és Kristen Stewart is.
Stephanie Meyer amerikai szerző történetében a vámpír Edward és ellenfele, Jacob, a farkasember küzdenek a szép diáklány, Bella kegyeiért. A vámpír-saga negyedik, Hajnalhasadás című kötetének megfilmesítését két részben tervezik. A forgatási munkálatokat már ősszel megkezdik, a tervek szerint 2011 novemberében mutatják be az első részt az amerikai mozikban. A második részre 2012-ig kell várniuk a rajongóknak. A Napfogyatkozást június 30-án mutatják be a magyar mozikban. (MTI-hír)
2010. június 13., vasárnap
Ezúttal két MTI hírt tennék közzé, amely felkeltette érdeklődésemet. Az első az általam kedvelt Twilight-széria utolsó részének megfilmesítéséről szól. A másik pedig a Trópusi vihar című nagyszerű komédia utóéletével kapcsolatos. Egyébként tervezem, hogy külön bejegyzést szentelek e filmnek, mert annyira jó. :) Kedvcsinálóként pedig a hír mellett videót is találhattok.
Kétrészes lesz a negyedik Alkonyat-film
Két részre bontva forgalmazzák a negyedik Alkonyat-filmet - jelentette be a gyártó Summit Entertainment stúdió.
A Hajnalhasadás Stephanie Meyer azonos című vámpírregényéből készül, és az alkotók már korábban jelezték, hogy a 900 oldalas anyag túl hosszú és bonyolult ahhoz, hogy másfél órában össze lehessen foglalni a filmvásznon. A stúdió azonban csupán csütörtökön erősítette meg a korábban kiszivárgott híreket, hogy a film kitűzött premierjén, 2011. november 18-án csak a Hajnalhasadás első részét láthatják a rajongók. A második rész bemutatójáról később születik döntés.
A negyedik Alkonyat-epizódot Bill Condon rendezi. A két részt egyszerre forgatják ősztől Melissa Rosenberg forgatókönyve alapján a jól ismert szereplőkkel, Kristen Stewarttal, Robert Pattinsonnal és Taylor Lautnerrel.
A főként kamaszlányokat mozgósító Alkonyat-sorozat első két epizódja több mint 1,1 milliárd dolláros mozijegybevételt hozott a stúdiónak. A nyár egyik legjobban várt produkcióját, a Napfogyatkozás című harmadik Alkonyat-filmet június 30-án mutatják be a magyar mozik.
Tom Cruise visszatér Trópusi viharbeli szerepében
Újabb filmben domboríthatja a Trópusi vihar ocsmányszájú, szőrös mancsú, kopaszodó hollywoodi producerét Tom Cruise.
A Paramount Pictures és az MTV Films nyilván fantáziát látott a két éve bemutatott, Trópusi vihar című akcióvígjáték Cruise alakította karakterében, mivel szerdán bejelentették, hogy már el kis kezdődött az új produkció előkészítése. A figura népszerűségét jelzi, hogy a 47 éves sztár vasárnap az MTV Movie Awards díjkiosztó gálaestjén fergeteges sikert aratott, amikor - a szerepet idézve - Les Grossmannak maszkírozva szórakoztatta a közönséget táncával.
A tervezett film producerei közé Cruise és Ben Stiller neve is felkerül, és mint a Paramount közleményéből kiderült, a Grossmanként visszatérő színész már a szerződéséről tárgyal.
Cruise a mozikban legközelebb a Kéjjel-nappal című akcióvígjátékban látható, amelynek magyarországi premierje július 15-én lesz.
Wie man sich als Chef richtig amüsiert - MyVideo
2010. február 10., szerda
Az Oscar-jelölések kihirdetése előtt egy nappal bejelentették az Arany Málna-nominációkat. A legrosszabb filmes teljesítményeknek járó "elismeréseket" idén 30. alkalommal adják át, a hagyományoknak megfelelően az Oscar-gála előestéjén. A humor intelligencia kérdése – szoktam volt mondani. Így, ha én lennék jelölt, netán díjazott – emelt fővel venném át a megtiszteltetést, bár ez igen rendkívüli eset lenne Hollywoodban.
Habár Sandra Bullock eddig tündökölt a The Blind Side című filmben nyújtott alakításával (amiért pályája első Oscar-jelölését kapta), másik munkája, az All About Steve három "ellen-Oscar"-jelölést is kiérdemelt – ebből ráadásul kettő az ő nevéhez kapcsolódik. A film a legrosszabb színésznő, a legrosszabb páros a vásznon (Bullock és Bradley Cooper) és a legrosszabb film kategóriájában is verseng.
Habár Sandra Bullock eddig tündökölt a The Blind Side című filmben nyújtott alakításával (amiért pályája első Oscar-jelölését kapta), másik munkája, az All About Steve három "ellen-Oscar"-jelölést is kiérdemelt – ebből ráadásul kettő az ő nevéhez kapcsolódik. A film a legrosszabb színésznő, a legrosszabb páros a vásznon (Bullock és Bradley Cooper) és a legrosszabb film kategóriájában is verseng.
A legrosszab filmek Arany Málnájára esélyes alkotások közt olyan címeket találunk még, mint a G.I. Joe: A kobra árnyéka, Az elveszettek földje, a Vén csontok és a Transformers: A bukottak bosszúja. A Los Angeles Timesnak nyilatkozó bennfentesek szerint az Alkonyat – Újhold csak egy hajszállal maradt le a legrosszabb filmek listájáról: a hatodik cím volt a sorban, de mivel csak öten versenyezhetnek, végül kimaradt (egyéb kategóriákban azért így is kapott esélyt).
A legtöbb jelölést egyébként Az elveszettek földje és a Transformers-folytatás érdemelte ki: hét-hét kategóriában küzdhetnek egymással és a többi nominálttal. Bullock pedig közben olyan sztárokkal vetélkedhet a legrosszabb színésznő díjáért, mint Beyoncé Knowles (Őrült szenvedély), Miley Cyrus (Hannah Montana: A film), Megan Fox (Az ördög bújt beléd, illetve Transformers 2.) és Sarah Jessica Parker (Hova lettek Morganék?). A legrosszabb színész díjára pedig a Jonas testvérek (Jonas Brothers – A koncert 3D), Will Ferrell (Az elveszettek földje), Steve Martin (A rózsaszín párduc 2.), Eddie Murphy (Seholország) és John Travolta (Vén csontok) az esélyesek.
Arany Málna-jelölések 2010
Legrosszabb film:
All About Steve
G.I. Joe: A kobra árnyéka
Az elveszettek földje
Vén csontok
Transformers: A bukottak bosszúja
Nos, az első kettőhöz volt szerencsém, és azt hiszem, megérdemelten szerepelnek itt.
A legtöbb jelölést egyébként Az elveszettek földje és a Transformers-folytatás érdemelte ki: hét-hét kategóriában küzdhetnek egymással és a többi nominálttal. Bullock pedig közben olyan sztárokkal vetélkedhet a legrosszabb színésznő díjáért, mint Beyoncé Knowles (Őrült szenvedély), Miley Cyrus (Hannah Montana: A film), Megan Fox (Az ördög bújt beléd, illetve Transformers 2.) és Sarah Jessica Parker (Hova lettek Morganék?). A legrosszabb színész díjára pedig a Jonas testvérek (Jonas Brothers – A koncert 3D), Will Ferrell (Az elveszettek földje), Steve Martin (A rózsaszín párduc 2.), Eddie Murphy (Seholország) és John Travolta (Vén csontok) az esélyesek.
Arany Málna-jelölések 2010
Legrosszabb film:
All About Steve
G.I. Joe: A kobra árnyéka
Az elveszettek földje
Vén csontok
Transformers: A bukottak bosszúja
Nos, az első kettőhöz volt szerencsém, és azt hiszem, megérdemelten szerepelnek itt.
Will Ferrell (Az elveszettek földje)
Steve Martin (A rózsaszín párduc 2.)
Eddie Murphy (Seholország)
John Travolta (Vén csontok)
Legrosszabb színésznő:
Beyoncé Knowles (Őrült szenvedély)
Sandra Bullock (All About Steve)
Miley Cyrus (Hannah Montana: A film)
Megan Fox (Az ördög bújt beléd és Transformers: A bukottak bosszúja)
Sarah Jessica Parker (Hova lettek Morganék?)
Szerintem sem Sandra Bullock, sem Sarah Jessica Parker nem volt rossz, max. a forgatókönyvvel és a szerepválasztásukkal van probléma.
Billy Ray Cyrus (Hannah Montana: A film)
Hugh Hefner mint önmaga (Miss March)
Robert Pattinson (Alkonyat – Újhold)
Jorma Taccone (Az elveszettek földje)
Marlon Wayans (G.I. Joe: A kobra árnyéka)
Nem titkoltan szívügyem az Alkonyat mizéria, de el kell ismerni, hogy Robert Pattinson Újholdas mellékszerepe tényleg nem a csúcsok csúcsa – volt már ennél jobb is, sőt lesz is…
Ali Larter (Őrült szenvedély)
Sienna Miller (G.I. Joe: A kobra árnyéka)
Kelly Preston (Vén csontok)
Julie White (Transformers: A bukottak bosszúja)
Bármely két vagy több Jonas fivér (Jonas Brothers – A koncert 3D)
Sandra Bullock és Bradley Cooper (All About Steve)
Will Ferrell és bármely partnere vagy szörnyfigura (Az elveszettek földje)
Shia LaBeouf és akár Megan Fox, akár bármely Transformer (Transformers: A bukottak bosszúja)
Kristen Stewart és akár Robert Pattinson, akár Taylor Lautner (Alkonyat – Újhold)
Szerintem Bradley Cooper és Sandra Bullock aranyos páros lett volna, ha sikerült volna összejönniük :) Az Alkonyatosokkal meg ezúttal nem értek egyet, az ő esetükben még „ha” kitételt sem tudok felhozni.
G.I. Joe: A kobra árnyéka
Az elveszettek földje
A rózsaszín párduc 2.
Transformers: A bukottak bosszúja
Alkonyat – Újhold
Az Alkonyat igenis jó volt, a G. I. Joe viszont valóban borzalmas, csapnivaló.
Michael Bay (Transformers: A bukottak bosszúja)
Walt Becker (Vén csontok)
Brad Silberling (Az elveszettek földje)
Stephen Sommers (G.I. Joe: A kobra árnyéka)
Phil Traill (All About Steve)
Utóbbi kettő közül bármelyiknek nyugodt szívvel adnék Arany Málnát.
All About Steve
G.I. Joe: A kobra árnyéka
Az elveszettek földje
Transformers: A bukottak bosszúja
Alkonyat – Újhold
Első kettő közül hoznám ki a befutót, Alkonyat forgatókönyvével végképp nem volt semmi probléma. Sőt, halkan megjegyezném, hogy én bizony az Avatart is feltenném erre a listára...
Eszement Freddy
Gengszterrománc
Tudom, ki ölt meg
Hullámhegy
Az évtized legrosszabb színésze:
Ben Affleck (9 jelölés, 2 győzelem olyan filmekkel, mint a Daredevil, a Gengszterrománc, az Apja lánya, A felejtés bére, a Pearl Harbor vagy a Túlélni a karácsonyt)
Eddie Murphy (12 jelölés, 3 győzelem olyan filmekkel, mint a Pluto Nash, az Én, a kém, a Seholország, Az üresfejű, a Norbit vagy a Showtime)
Mike Myers (4 jelölés, 2 győzelem olyan filmekkel, mint A macska – Le a kalappal! vagy a Love guru)
Rob Schneider (6 jelölés, 1 győzelem olyan filmekkel, mint a Tök állat, a Lúzer SC, a Tök alsó, a Tökös csaj stb.)
John Travolta (6 jelölés, 3 győzelem olyan filmekkel, mint a Háború a földön, A vér kötelez, a Telitalálat, a Vén csontok vagy a Kardhal)
Az évtized legrosszabb színésznője:
Mariah Carey (egyetlen, ám hatalmas bűne: Glitter – Ami fénylik)
Paris Hilton (5 jelölés, 4 győzelem olyan filmekkel, mint A dögös és a dög, a Viasztestek vagy a Repo: The Genetic Opera)
Lindsay Lohan (5 jelölés, 3 győzelem olyan filmekkel, mint a Tudom, ki ölt meg, a Kicsi kocsi – Tele a tank vagy a Cserebere szerencse)
Jennifer Lopez (9 jelölés, 2 győzelem olyan filmekkel, mint az Angyali szemek, a Gengszterrománc, a Most már elég!, az Apja lánya, az Álmomban már láttalak, az Anyád napja vagy a Szeretném, ha szeretnél)
Madonna (6 jelölés, 4 győzelem olyan filmekkel, mint a James Bond: Halj meg máskor!, A második legjobb dolog vagy a Hullámhegy)
2009. december 25., péntek
Brasch Bence: Nem jön álom a szememre
Nos, a fenti videó nem az a tipikus karácsonyi nóta, bár tagadhatatlan, hogy van némi aktualitása az ünnepekre nézve. Másrészt az én szemszögemből abszolút. Egyértelmű volt, hogy Boldog karácsonyt kell kívánnom valahogy minden kedves blog-olvasónknak, de gondoltam meg kellene osztani valami ezzel kapcsolatos történetet is. Mivel mindenki tudja, milyen az otthoni családi karácsonyok légköre, amikor szavakban nem sok kifejezhető dolog történik, ám érzelmileg teljesen feltöltődik az ember, nos ezzel senkit sem szeretnék untatni. Viszont van valami más is a tarsolyomban.
Tudniillik, nekem van egy másik életem is. Immár negyedik éve a hétköznapjaimat Budapesten töltöm, a hétvégéket pedig otthon, teljesen más környezetben. Szóval az első évben még csak tátottam a számat, hogy mennyire más az élet a fővárosban, mint vidéken és igyekeztem mindent kipróbálni: színház, mozi, kiállítás, vásárlás, kirándulás, buli stb. Aztán mára sikerült megtalálni a saját helyem, talán kezd bedarálni a nagyvárosi gépezet, annak ellenére, hogy még mindig nem tudok fapofával elmenni a karácsonyi kivilágítás mellett, vagy nem rápillantani a Parlamentre vagy a Budai várra, mikor Combinoval totyogok át a Margit-hídon.
A kissé lehangoló vagy inkább egysíkú hétköznapokba egy kis fényt akartam vinni, hogy december közepére szerveztem az albérletbe egy karácsonyi partit, melyre két barátném volt hivatalos. Tulajdonképpen ők is a pesti életem részei, annak ellenére, hogy voltak már otthon is nálam, illetve az msn sok dolgot egyszerűbbé tesz, mikor több száz kilométer választja el a barátokat egymástól.
Hétalvó lévén nem szeretek újabban 11-nél korábban kelni, de ezen a napon már 9-kor főztem magamnak a reggeli kávémat. Aztán délután kettőig jártam a várost a hulló hóban, hogy beszerezzem a családnak a hiányzó ajándékokat. A lányoknak természetesen már korábban megvettem mindent, sőt már előző este be is csomagoltam. Nem szeretek semmit sem a véletlenre bízni. És úgy tűnik jól is tettem, mivel mire hazaestem, kb. azután 10 perccel csengett is a kaputelefon, hogy egy órával a vártnál korábban megérkezett az egyes számú vendég.
Én még sehol nem tartottam, úgyhogy pillanatok alatt megfőztem a karácsonyi puncsot aztán megterítettem a mézespuszedlimmel és szaloncukorral. A kettes számú vendég pontosan érkezett. Ezután történt az ajándékozás. Igaz, hogy már jócskán felnőttek vagyunk és lassan közelebb leszünk a harmadik X-hez, mint a másodikhoz, mégis mindhármónkat magával ragadott ez az Alkonyat-láz. Így a Jacob-teamet erősítő barátnémnek megvettem a New Moon poszterkönyvet, a Rob-teamesnek pedig a Robert Pattinsonosat. Hát mit mondjak, sunnyogtam a Bookline-ban mikor átvettem e rendelésemet, és pechemre teljesen tömve volt ekkor emberekkel a bolt...
Szóval odaadtam a könyveket és úgy örültek neki, mint macska a farkának. De tényleg. :) Szeretem látni, mikor örömet okozok az embereknek. Na és ők is nekem. Mert mit kaptam tőlük? Egy egyedi 2010-es New Moon naptárat, amelyből csak ez az egy darab létezik. Illetve a kedvenc édességeimmel is megleptek a lányok. Nagyon jó volt a hangulat, feldíszítettem a műfenyőmet, ittuk a puncsot, ettük a puszedlit, Twilight zene szólt a háttérben és megnéztük a legfrissebb Alkonyatos képeket:)
Ám minden jónak vége szakad egyszer, így ennek a mulatságnak is. Rob-team hazament, mert nem akart mozizni, pedig Jacob-teammel foglaltunk jegyet a Westendbe a Poligamyra. Pizzázást is beiktattunk mozi előtt, ez a legújabb közös szokásunk. Továbbá én gyakorlom, hogy kell műanyag késsel és villával enni, mert korábban mindig eltörött valamelyik, ám közös karácsonyunk alkalmával először sikerült evőeszköz-törés nélkül elfogyasztanom a brokkolis pizzám. De ne rohanjunk úgy előre, hiszen van még egy tartozásom!
Ugye, említettem a bejegyzés elején, hogy mennyire aktuális nekem ez a Brasch Bence: Nem jön álom a szememre karácsonykor. Este hatkor mindig tömve van a Westend, bármilyen nap legyen. Nos, mi esetünkben sem volt ez másképp, csak úgy sasoltuk az üres ülőhelyeket, amelyek rejtőzködtek előttünk a kajás részlegnél. A milliónyi ember között megakadt a szemem egyetlen egyen, aki háttal ült nekem. Rögtön az jutott eszembe, hogy akár Brasch Bence is lehetne a Csillag születikből. Őt nagyon kedveltem a versenyben, olyan kedvesen énekelt mindig, és 18 éves kora ellenére kenyérre lehetett kenni engem, mikor őt láttam a tévében. Na és mi történt? Pillanatok leforgása volt: a széken ülő ember egy igen határozott mozdulattal megfordult, tényleg Brasch Bence volt, és rám mosolygott. És igazából ennyi volt az egész, de két telefont is el kellett eresztenem azon nyomban, hogy "na találd ki, ki mosolygott rám az előbb!" :D Tényleg, mint egy tinilány, olyan voltam... Amúgy nem tudom, pontosan mi történt, lehet, hogy szóltak Bencének (mert nagyobb társasággal ült), hogy valaki figyeli és ezért fordult meg. Vagy foglalmam sincs, a lényeg, hogy boldoggá tett XD
Aztán pizza után átvettük a mozijegyet. Lediktáltam a pénztáros srácnak a foglalási kódot és gondolom ekkor megjelent neki, milyen e-mail címről foglaltam. Hogy is mondjam, az egy igen kedves becézése a nevemnek, amit még egy anyuka se mondana a babájának. A srác pedig kajánul vigyorgott egyet és a "biztonság kedvéért" rákérdezett, hogy ez-e az én e-mail címem, nehogy más rendelés jegyét adja oda. Tudom, már sokat gondolkodtam rajta, hogy új címet csinálok magamnak, de gimnazista korom óta ezzel nyomom, szóval nehéz váltani. Mindenesetre a pénztáros srác elérte, hogy fülig vörösödjek, de igyekeztem kedves mosollyal leplezni zavaromat.
Mozi előtt még begyűjtöttünk néhány ajándék szaloncukort a Milka-lányoktól, akik ingyen osztogatták a Westendben. Sosem rajongtam a marcipános dolgokért, de meg kell hagyni, a Milka marcipán rendkívül finom. Aztán vettünk pattogatottkukoricát és beültünk a Poligamyra. Erről már írtam korábban, hogy milyen volt.
Már majdnem este 10 volt, mire elindultam hazafelé. Míg a trolihoz értem, szállingózott a hó. Egyszerűen gyönyörű volt. Akárcsak ez a nap. Néztem a havat, visszagondoltam az egész napomra és kedvem lett volna csak úgy sétálni. Aztán eszembe jutott, hogy éjszaka nem kifejezetten lenne bölcs dolog egyedül mászkálni Pest belvárosában. Úgyhogy hazaértem, megmelegítettem a maradék puncsot, befeküdtem a forró, habos fürdőkádba és megittam mindet szép lassan a karácsonyi börgémből. Szép nap volt...
KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KÍVÁNOK MINDENKINEK!
2009. november 26., csütörtök
Néha azt hiszem, hogy megöregedtem, amikor ilyen Alkonyat őrület uralkodik a világon és én csak a kellős közepén veszem fel a fonalat, hogy mi is ez. Máskor meg túl fiatalnak érzem magam, amikor a boltban elkérik a személyigazolványom. "Hogy is képzelhette ez a tapló pénztáros, hogy olyan sunnyogó kiskorú vagyok, aki reggel pezsgővel indítja a napot?" - gondoltam, aztán büszkén megmutattam igazolványom, hogy én már egy jó ideje betöltöttem a 18-at. Szóval így állunk, ezek alapján fél úton vagyok a tinikor és a benőtt fejű-lágyú felnőtt között. :) De nagyon eltértünk a tárgytól, úgyhogy ezután megkímélem a kedves olvasót a személyiségzavaromtól és csak a vámpírokról lesz szó. :)
Minden úgy kezdődött, hogy ez év nyarán találkoztam először az Alkonyat című filmmel. Ezt is egy, aztán több barátom javaslatára tettem, mint ahogy annyi más kedvenc filmemnél ez megesett. Aki már több cikket olvasott tőlem tudhatja, hogy a romantikus történetek nagy rajongója vagyok. Másrészt megboldogult tinikorom egyik nyarán legjobb barátnőmmel karöltve az Interjú a vámpírral nyomán elhatároztuk: ha nagyok leszünk, vámpírok leszünk. Aztán pár évvel később már kalózoknak készültünk a Karib-tenger kalózai megtekintése után... Na mindegy, a lényeg a lényeg: romantika és vámpír elsőre nagyon érdekes, izgalmas és oltári jó kombinációnak tűnt. Aztán az Alkonyat film megtekintése után egyértelművé vált, hogy nem csak annak tűnt, hanem az is.
Minden úgy kezdődött, hogy ez év nyarán találkoztam először az Alkonyat című filmmel. Ezt is egy, aztán több barátom javaslatára tettem, mint ahogy annyi más kedvenc filmemnél ez megesett. Aki már több cikket olvasott tőlem tudhatja, hogy a romantikus történetek nagy rajongója vagyok. Másrészt megboldogult tinikorom egyik nyarán legjobb barátnőmmel karöltve az Interjú a vámpírral nyomán elhatároztuk: ha nagyok leszünk, vámpírok leszünk. Aztán pár évvel később már kalózoknak készültünk a Karib-tenger kalózai megtekintése után... Na mindegy, a lényeg a lényeg: romantika és vámpír elsőre nagyon érdekes, izgalmas és oltári jó kombinációnak tűnt. Aztán az Alkonyat film megtekintése után egyértelművé vált, hogy nem csak annak tűnt, hanem az is.
Az első rész úgy kezdődik mint minden átlagos tinifilm. A tizenhét esztendős Bella a napfényes Phoenix-ből az ország legcsapadékosabb helyére, egy háromezer lelket számláló kisvárosba költözik apjához. Aztán nem meglepő módon az unalmas hétköznapokon egyszer feltűnik egy különleges srác, aki először undok vele, aztán meg már nem. Gondolhatnánk, hogy mi is ebben olyan nagy dobás, hiszen láttunk már ehhez hasonlót, nem is egyet. Aztán okos főhősnőnk a különös események darabjait összerakva valami olyan tudás birtokába jut, amitől minden halandó ember torkában normális esetben jókora gombóc keletkezne: a szerelme, Edward Cullen és annak családja is vámpír.
Egyik kedvenc párbeszédem a leleplezés pillanatában hangzott el:
Bella: Hány éves vagy?
Edward: Tizenhét.
Bella: És mióta vagy tizenhét?
Edward: Egy ideje.
Egyik kedvenc párbeszédem a leleplezés pillanatában hangzott el:
Bella: Hány éves vagy?
Edward: Tizenhét.
Bella: És mióta vagy tizenhét?
Edward: Egy ideje.
Kicsit visszapörgetve az eseményeket: ugye van a Cullen család, ha jól számolom, eredendően hét tagja van, (ha Bellát még nem vesszük hozzájuk.) A fiatalabb korosztály suliba jár, akárcsak Edward. Vámpíroknál úgy működik, hogy életének amelyik pillanatában megharapja egy másik vámpír, örökre abban a korban marad. Edward tizenhét éves, több mint száz éve. Az első részből megtudjuk, hogy spanyol náthától haldoklott, amikor a Cullen családfő vámpírrá alakatította. Mostoha testvérei történetét nem ismerjük meg a filmből: ott van Alice és barátja Jasper, aki vérszomjas hardcore vámpírból áttért a vegetáriánus vámpír létre, hogy a családhoz tartozhasson. Emmett Cullen barátnője pedig azt a karaktert testesíti meg, aki mindig is ellenzi, hogy egy halandó ember közel kerülhessen a családjukhoz.
Dr. Carlisle Cullen és felesége Esme Cullen a család vezetői. A Cullen család egyedi alfajt képvisel a vámpírok hierarchiájában. Ahogy Edward megfogalmazta: "A családom más, mint a többi hozzánk hasonló. Csak állatokra vadászunk. Megtanultuk kontrollálni a szomjunkat... mi úgy gondolunk magunkra, mint vegetáriánusok." Carlisle csak akkor változtatta vámpírra a család többi részét, amikor nem látott más lehetőséget, hogy életben tartsa az illetőt. És a vámpírok az Alkonyatban nem éppen olyanok mint ahogy korábban megismerhettük őket: gyorsak, csaknem repülnek, fára és falra másznak. Nem alszanak koporsókban, sőt egyáltalán nem alszanak és amikor napsütés támad nem elporladnak, hanem csillognak mint a gyémánt. Véren kívül mást nem esznek, hideg a kezük, sápadt az arcuk, szemük színe változik. Ezért élnek esős és sötét helyen, hogy fenntartsák a látszatot az emberek előtt. Viszont muszáj költözniük, hiszen a környezetüknek egy idő feltűnik, hogy nem öregedtek semmit egy idő után. Ezért próbálnak nem kötődni senkihez.
Ám Edward szerelmes lett. Egy szerelmes vámpír, ki hallott még ilyet? :) Főleg, hogy egy halandó lányba zúgott bele. Annyira romantikus, nem? Edward a mazochista vámpír, aki nem akarja vámpírrá tenni barátnőjét, viszont nem is egyszer megcsókolja...
"...a te illatod olyan nekem, mint egy drog. Mint egy csak nekem készített heroin. Utáltalak. De csak azért, mert annyira vágytam rád. Még mindig nem tudom, tudok-e uralkodni magamon. Nem tudok olvasni a gondolataidban. El kell mondanod, hogy mire gondolsz." Léteznek bizonyos vámpír skill-ek, Edwardé a gondolatolvasás. Alice pedig látja a jövőt.
"...a te illatod olyan nekem, mint egy drog. Mint egy csak nekem készített heroin. Utáltalak. De csak azért, mert annyira vágytam rád. Még mindig nem tudom, tudok-e uralkodni magamon. Nem tudok olvasni a gondolataidban. El kell mondanod, hogy mire gondolsz." Léteznek bizonyos vámpír skill-ek, Edwardé a gondolatolvasás. Alice pedig látja a jövőt.
Edward és Bella kapcsolata egyfajta Rómeó és Júlia történet. Ezt már máshol is olvastam, de előtte az én fejemben is megszületett e gondolat. E modern, vámpíros verzióban nem két család áll a szerelmesek közé, mivel a Cullen család talán egy kivételével, teljesen befogadja. Bella családja viszont mit sem tud a dolgokról. A vámpírságot senki sem akarja nyilvánosságra hozni, ezt titokban kell tartani. Szóval adott Edward, aki az idők végezetéig tizenhét éves marad és ott van Bella, aki évről évre idősebb lesz. Ezek után egyértelműnek tűnik, hogy mi a megoldás: a lány is lehetne vámpír. Viszont ezt Edward nem szeretné. Szerinte a lány nem tudja, mire vállalkozna, hiszen gyökerestől felfordulna eddigi élete és ha mégsem tetszik neki, nem tudja már visszacsinálni. Nagyjából ezek a gondolatok hatják át az Alkonyat sorozat első darabját. Természetesen más is történik benne, mindenféle bonyodalmak is létrejönnek, amik az érzelmek mellé egy kis izgalmat csempésznek a sztoriba.
Azt még nem említettem, hogy ez az egész történet Stephenie Meyer fejéből pattant ki, nyáron jelent meg Amerikában a negyedik Alkonyat könyv. Egyértelműen bestseller, már én se tudom számon tartani melyik epizód mennyi hétig vezeti még vagy vezette már a sikerlistákat. Vajon mi a titka a Twilight saganak? Nagyrészt a tizenéves korosztály cuppant rá a témára, ha tini lennék valószínűleg nekem is Robert Pattinson poszterekkel lenne tele a szobám. Viszont az én korosztályom, a huszonévesek, is imádják. Még fiú kortársaim is elfogadhatónak találják, mégha nem is imádják. Igazából még nem jöttem rá a titkára. Már Az időutazó feleségénél is említettem, hogy nagyon ritkán, de vannak olyan alkotások, amikkel egyszerűen nem tudok dűlőre jutni. Az Alkonyatban amit a legjobban szeretek, talán a benne rejlő érzelmek és a képi világ. Viszont vannak benne olyan jelenetek, amiktől egyszerűen a falat kaparom, annyira blődek... Például az elcsépelt romantikus jelenetekre, csókokra, lassításokra célzok.
Úgy érzem azt is kötelességem megemlíteni, hogy a két főszereplő, a Bellát alakító Kristen Stewart és a vámpír Robert Pattinson egyszerűen csapnivaló színész. Tudom, emiatt nem leszek népszerű a Twilight rajongók körében, de nem is ez a célom, csak tényeket állapítok meg. Kristen szimplán túljátssza a szerepét. Ha huszonöt éves lányt alakítana, annak is simán elmenne, de tizenhétnek kifejezetten öreg. És ahogy a szerelmét kifejezi azokkal a bizonyos mély pillantásokkal, sokkal inkább hasonlít sok tapasztalatot szerzett, komoly nőéhez, mintsem egy tizenéves, naív és először ennyire szerelmes kamaszlányéhoz. Szerintem nem lett volna szabad nekiadni ezt a szerepet.
Roberttel meg azon túllépve, hogy is öregebbnek tűnik első ránézésre is tizenhétnél az a gond, hogy nem jó színész. Egyrészt angol létére, kifejezetten rondán beszéli a nyelvet. Nézzétek a többi nagy angol színészt, mint Kenneth Branagh, Ralph Fiennes, Ewan McGregor vagy Jude Law és még sorolhatnám, hogy mennyire gyönyörűen és az angol csak tanult emberek számára mennyire érthetően beszélnek. Majd megnézem a Harry Potter 4-ben Cedric Diggoryként is ilyen artikulálatlanul ejtette-e a szavakat, vagy csak az amerikai légkörnek köszönheti. Másrészt az a bajom vele, hogy amikor megjátssza az álompasit, akkor semmi mást nem tud produkálni. Viszont az Alkonyatban is voltak olyan pillanatok, amikor elfeledkezett a belőtt séróról meg a szemhunyorításról és valami komolyabbat tudott mutatni. Én látom benne a lehetőséget, hogy egyszer jó színész lehetne, csak ahhoz túl kellene lépnie bizonyos allűrökön és akkor talán még azt is meg tudnám bocsátani neki, hogy angol létére amerikai angolt beszél.
Roberttel meg azon túllépve, hogy is öregebbnek tűnik első ránézésre is tizenhétnél az a gond, hogy nem jó színész. Egyrészt angol létére, kifejezetten rondán beszéli a nyelvet. Nézzétek a többi nagy angol színészt, mint Kenneth Branagh, Ralph Fiennes, Ewan McGregor vagy Jude Law és még sorolhatnám, hogy mennyire gyönyörűen és az angol csak tanult emberek számára mennyire érthetően beszélnek. Majd megnézem a Harry Potter 4-ben Cedric Diggoryként is ilyen artikulálatlanul ejtette-e a szavakat, vagy csak az amerikai légkörnek köszönheti. Másrészt az a bajom vele, hogy amikor megjátssza az álompasit, akkor semmi mást nem tud produkálni. Viszont az Alkonyatban is voltak olyan pillanatok, amikor elfeledkezett a belőtt séróról meg a szemhunyorításról és valami komolyabbat tudott mutatni. Én látom benne a lehetőséget, hogy egyszer jó színész lehetne, csak ahhoz túl kellene lépnie bizonyos allűrökön és akkor talán még azt is meg tudnám bocsátani neki, hogy angol létére amerikai angolt beszél.
Ugye amennyire jól kezdtem, most annyira lelomboztam mindenkit. De valamilyen oknál fogva mégis imádom a filmet, minden pocsék színész és jelenet ellenére. Nem tehetek róla, de odavagyok ezért a lassan kibontakozó, nagy szerelem és az érzelmek szinte bennem is érezhető áramlása iránt. Régen láttam ennyire érzelemmel teli filmet. És egyszerűen vártam, mikor lesz Bellából vámpír és amikor kiderült, hogy ebben a részben nem, na akkor mondtam ki, hogy imádom. Mostmár nem szeretnék vámpír lenni, mint anno. Egyszerűen csak a Twilight életérzést akarom. És a könyveket is elolvasom majd mindenképpen. Csak július óta a második részre vártam, hiszen tudtam, hogy addig biztos nem lenne időm végezni velük, viszont a harmadik részig tuti. :)
Így novemberben már a premier előtti vetítésre gyúrtam, aztán valahogy elmaradt. Csaknem egy héttel azután láttam az Újholdat. Sőt, az is hirtelen döntés volt, eredendően még tovább akartam volna húzni. Nyár óta valahogy elszállt a Twilight-lázam. Viszont tegnap óta újra visszatért. :) A mozi után első dolgom volt, hogy otthon újból nézzem az első részt. Már a második részt is úgy akartam megtekinteni, hogy előtte felfrissítem a korábbi eseményeket, de váratlan mozizásnak köszönhetően erre csak utólag került sor... De mindegy, nem is ez a lényeg. Azt mindjárt részletezem :)
Az Újhold tulajdonképpen egy szerelmi háromszögről szól. Bár korántsem az a tipikus romantikus vagy dráma filmes szerelmi háromszög, úgyhogy ezen a téren én abszolút megkaptam, amiért beültem a moziba. Itt is csak úgy áramlottak az érzelmek, ahogy az első részben. Ugye kezdünk egy kiegyensúlyozott kapcsolatban lévő Bellával és Edwarddal. Mindössze annyi a gond, hogy Bella már 18 lett, egy évet rávert Edwardra. Aztán történik valami: a Cullen család Bellának rendezett szülinapi partiján Edward szembesül vele, hogy nem tudja úgy megvédeni a lányt, ahogy szeretné és félő, hogy egy napon magától sem. Cullenék ideje pedig lejárt e kisvárosban, túl régóta nem öregednek e helyen, így tovább kell állniuk. Edward kegyetlen lépésre szánja magát és szakít Bellával a leggonoszabb módon: magára hagyja a könyörgő lányt az erdőben.
Bella sokáig bolyongott és nem találja Edward elvesztése óta lelki békéjét. Ez a folyamat tulajdonképpen átszövi a film háromnegyedét. És valahogy úgy érzem, hogy itt mégiscsak jó Kristen Stewart, mert azok az érzelmek, amelyek túlzásnak tűntek korábban, most kifejezetten reálisak. Hiszen amikor egy tizennyolc éves lányt otthagyja a szerelme, az tényleg a világ végét jelenti számára. Ilyenkor jönnek a gondolatok, hogy "vajon miért? mit csináltam rosszul?" meg "sose leszek többet szerelmes" stb. Mindössze az a különbség, hogy a valóságban túllépünk egy idő után ezen, egy romantikus filmben viszont biztosak lehetünk benne, hogy nem.
Mint ahogy lenni szokott, megjelenik a csábítás a lány életében, ezúttal egy indián fiú, Jacob személyében. Ő már az első részben is feltűnt és valamilyen titokzatos oknál fogva nem szimpatizál Cullenékkel. Továbbá az előző részben talán ő adta a kulcsot ahhoz, hogy Bella megértse, miért is ilyen furcsa Edward. Tipikus, hogy a fiú bár többet érez, mégis csak baráti minőségben közelít Bellához, aki nem veszi észre, vagy nem akarja, hogy a fiú fülig bele van zúgva. Ám mikor egyértelművé válik számára, megpróbál hátrálni azzal az érvvel, hogy még nincs túl Edwardon. Viszont ekkor fura dolog történik. Íme ilyen volt és ilyen lett összeállításom:
Szóval Jacob látványos változáson esett túl, amit Bella sem ért, miért. És a fiú nemhogy barátilag, hanem már sehogyan sem közelít hozzá. Bella gyanítja, hogy rossz társaságba került és egy újabb nagy titok derül ki számára: Jacob vérfarkas lett. Nos ez sem olyan, mint mondjuk a Jack Nicholson féle Farkas filmben vagy a Harry Potter Lupin professzorának esete. Ezek a vérfarkasok vámpírok közelét érzik meg, csak őket üldözik, embereket nem bántják.
Nos az a véleményem, hogy a szerelmi háromszög ötlete remek dolog, viszont ez a farkasos cucc kicsit badarság. És a sztorit is elnagyoltnak éreztem, túl könnyen fogadták el a köztudottan vámpírbarát Bellát. Továbbá a mindig félmeztelen csávók engem kifejezetten irritáltak, bár a mozi fele szabályosan sóhajtozott megjelenésükkor. (Zárójelben újfent Az időutazó feleségére hivatkoznék: ott Eric Bana meztelenül érkezett egy új idősíkba. Itt félmeztelenül lettek oda-vissza farkasok...) Hát nem tudom...
Amikor meg Edward lett félmeztelen az engem sokkal inkább megfogott, bár senki nem sóhajtott. Mert ő valahogy természetesebb ezeknél a kidolgozott izomkötegeknél. Bár nem sokat szerepelt Edward, annál fontosabb volt minden megjelenése. Az kicsit nevetséges volt nekem, amikor ilyen hologram képében a vészhelyzeteknél jelentkezett, viszont amikor teljesen önmaga volt, na az nagyon bejött. Úgy érzem az első részhez képest már most láthatóan fejlődött színészileg ez a Robert. Talán az Alkonyat is olyan lesz, mint a Harry Potter, hogy folyamatosan válnak jobbá a színészek.
Számomra amennyire elszúrták számomra a filmet a farkasok, annál jobb lett a befejezése. A zárójelenet után azt mondtam "most azonnal akarom a könyvet, nem bírom ki a következő filmig" :) Szóval valahol ott tartunk, ahol az első résznél: maga az Újhold újra visszaadja azt az érzelmes légkört, amiért az Alkonyatot imádtam, viszont némely jelenet irritáló volt újfent. Talán az első részt összességében jobban szerettem mint ezt, viszont néhány momentumához hasonló feszültséget és érzelmek játékát (mint a záró- vagy a Volturi jelenet) keresve sem találom az első részben. Tehát így állunk. Olvasnom kell :)
Számomra amennyire elszúrták számomra a filmet a farkasok, annál jobb lett a befejezése. A zárójelenet után azt mondtam "most azonnal akarom a könyvet, nem bírom ki a következő filmig" :) Szóval valahol ott tartunk, ahol az első résznél: maga az Újhold újra visszaadja azt az érzelmes légkört, amiért az Alkonyatot imádtam, viszont némely jelenet irritáló volt újfent. Talán az első részt összességében jobban szerettem mint ezt, viszont néhány momentumához hasonló feszültséget és érzelmek játékát (mint a záró- vagy a Volturi jelenet) keresve sem találom az első részben. Tehát így állunk. Olvasnom kell :)
;;
Subscribe to:
Bejegyzések (Atom)
