Világ és egyéb katasztrófák

Nem tudom miért van így, de ha meghallom a Csányi Sándor nevet, egyből ugrok rá és rohanok a moziba. Így nem volt kérdés, hogy a Poligamyt is igen gyorsan magamévá teszem. Nos, egy nagyon jól sikerült napon esti megkoronázásaként került rá sor. Úgy reklámozták e filmet, hogy "az év romantikus vígjátéka". Talán nem velem volt a gond, hogy ezek alapján valami Csak szex és más semmi típusú könnyed, szirupos kikapcsolódásra számítottam. Hát nagyon mellé lőttem és meglepődtem, az biztos...

Emlékeim szerint, amik asszem éppen ma egy hetesek, úgy rémlik, hogy csalódottan távoztam a moziból. Aztán ma már úgy gondolok rá, hogy igenis jó filmet láttam. Talán csak az zavart meg, hogy másra számítottam az elcseszett PR miatt. De hát istenem, csak romantikus vígjáték címszóval lehet tömegeket csábítani a moziba... Szó, mi szó, azt kell mondanom, hogy ez a film romantikusnak nem romantikus, vígjátéknak nem vígjáték, drámától messzeáll, nincs benne semmi krimi-thriller stb vonulat, talán egy kis sci-fi, de aztán rá kellett jönnöm, hogy a futurisztikus elem sem futurisztikus, csak más szemszögből látszik. Szóval, nehéz behatárolni, talán ilyenekre szokták mondani, hogy avantgard. Vagy egyszerűen csak sima "magyar film" jelzővel illetik...

De nem akarnék itt nagyon mellébeszélni, mondok inkább konkrétumokat. Tehát nagyon nagy vonalakban a film arról szól, hogy a főhősünk barátnője bejelenti, hogy terhes. A férfi kétségbe esik, nem érzi magát felkészültnek a gyerekvállalásra. Aztán másnap arra ébred, hogy egy idegen nő fekszik mellette, akiről minden barátja állítja, hogy ez az a nő, akivel már öt éve együtt él. És ez a jelenség a terhesség mind a kilenc hónapját végigkíséri, újabbnál új terhes nők jelennek meg nap mint nap...

A Poligamy első negyedórája vagy tán félórája is teljesen olyan volt, mint az igazi romantikus vígjátékoké. Aztán az "új nő mellett ébredek"-fordulattal valahogy teljesen más irányt vett a film. Egyszerűen annyi történt, hogy elvonttá változott. Mert a főhős szempontjából látunk mindent, konkrétan az ő szemével, de rá kellett jönnöm, hogy éppen ez a kulcs a film megértéséhez. Ugyanis bár főhősünk barátnője állandó változásban van, mégis az derült ki számomra, hogy valójában ugyanarról a nőről van szó, csak főhősünk szemében változott meg a kép. Az zavarta meg, hogy egy új jövevénnyel bővül a család. Aztán ez a film végére teljesen nyilvánvalóvá vált, hiszen a szülőszobában, a gyermek felsírásakor megtörtént a várva várt happy end.

Talán megérne pár szót a színészekről is beszélni. Csányi Sándor, az Csányi Sándor, nem sok új a nap alatt. Azt bírom benne, hogy hihetetlenül sármos. Ránézek és elhiszem neki, hogy ő egy jó pasi mert minden mozdulatából ez süt le, hogy ezt akarja velem elhitetni. Pedig nem az, legalábbis egyáltalán nem az én stílusom/típusom, hiszen mindig is a világos szemre és hajra buktam. De ez a Sándor minden filmjével a szívembe lopja magát, arról nem is beszélve, amikor egyszer taliztam vele (erről bővebben már itt írtam.) Amúgy meg azt gondolom, hogy kisugárzásán kívül nem a legjobb színész, még artikulálni se tud rendesen. De ebben a Poligamyban láttam valami újat megcsillani tőle, amit eddig még nem vettem észre. Egyszerűen jól játszott e filmben, semmi kifogásolni valót nem találtam az alakításában.

Nos említettem már az "elcseszett PR-t" a filmmel kapcsolatban. A másik tévedés szerintem Tompos Kátya, mint főszereplő. Ha a 100 perces filmben negyedórát jelenvolt, talán azzal is sokat mondok. Nem kétséges, hogy kulcsfontosságú szerepe volt, de akkor se tettem volna én a plakátokra meg egy szinten sem emlegetném Csányi Sándorral, hiszen ő a film abszolút főszereplője. Meg igaz, hogy mostanában kezd ő is felkapott lenni, de közel nem annyira, hogy néptömegeket vonzana a moziba. De hát ők tudják. Szerintem ezzel a PR-rel azt érték el, hogy igaz, hogy sokan elmentek a filmet megnézni, de a többség csalódottan jön ki. Hiszen papírforma szerint én is egy romantikus vígjátékra ültem be és abszolút nem azt kaptam. Másrészt így utólag tetszett, meg jó volt, mert nemcsak a felszín van, hanem találtam benne mélységeket is, ami az ilyen fajta tömegfogyasztásra szánt filmeknél nagyon ritka. Éppen ezért a gondolkodó embereknek ajánlom a filmet, akik szeretnek agyalni a történeten. Akik meg csak röhögni szeretnének a jobbnál jobb poénokon és szurkolni a szerelmes főhősöknek, hogy összejöjjenek, azok nézzék meg még egyszer a Csak szex és más semmit vagy az SOS szerelmet. Mert azok is jók a maguk műfajában, de a Poligamy semmiképpen sem ezt a sort erősíti.