Világ és egyéb katasztrófák

Susan Boyle-t ha máshonnan nem is, legalább a bulvársajtóból vagy a Youtube-ról ismeri a magyar közönség. Személy szerint előbbi forrásból vagyok képben az énekesnő bizonyos dolgairól, ami ugye vagy igaz vagy nem, de hát ezért van a bulvár, hogy szenzációkról számoljon be. Szóval Susan Boyle az angol Csillag születik második helyezettje, viszont népszerűségben abszolút első. Részletesebben korábbi bejegyzésünkben olvashattok róla itt.

Viszont jelenlegi írásom célja bemutatni az énekesnő első albumát, amely az I dreamed a dream címet viseli. Íme a tracklista:

1. Wild Horses (4:55)
2. I Dreamed A Dream (3:10)
3. Cry Me A River (2:42)
4. How Great Thou Art (3:12)
5. You'll See (4:42)
6. Daydream Believer (3:19)
7. Up to the Mountain (3:31)
8. Amazing Grace (3:35)
9. Who I Was Born to Be (4:10)
10. Proud (3:22)
11. The End of the World (3:15)
12. Silent Night (2:59)

Azt nem tudom teljes bizonyossággal állítani, hogy csak feldolgozásokat tartalmaz a lemez, elképzelhető, hogy néhány saját szerzemény is található rajta. Mindegy, nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy ritkán fordul elő velem olyan eset, hogy első hallgatás után teljesen a szívembe zárom az adott lemezt. Magam sem tudom, azóta hányszor hallgattam meg. Először Susan Boyle hangja az, ami teljesen lenyűgözött. Hol volt eddig? Hihetetlen.

Másrészt az album hangulata is magával ragadott. Most karácsony előtt már kezd ünnepi hangulatom lenni, bár még sincs az. Az I dreamed a dream album tökéletesen illik ebbe a világba. Olyan karácsonyis, de mégsem az. Továbbá amit nem szeretek a nagyszerű hanggal megáldott Mariah Carey-ben és Celine Dionban, az szerencsére nem köszön vissza Susan Boyle lemezén. Mert csak velük tudom egy lapon emlegetni. Mariah-val és Celine-nel annyi a problémám, hogy azt a rendkívüli hangot, amivel rendelkeznek gyakran olyan dalokkal mutatják be, ami több mint idegtépő, már elnézést. Anno a franciatanárom Celine Dion számokkal kínzott szöveg-kiegészítéses feladat gyanánt kb. 2 éven keresztül. Szóval pontosan tudom miről beszélek :) Nem a hangjukat szólom le, hanem a magas C-nél is magasabb szenvedős dalaikat, amelyekből tízévente egy is nagyot ütne, nemhogy minden albumon legalább 5-6.

De visszatérve Susan Boyle-ra, kicsit furcsa lenne azt mondani rá, hogy egy díva. Mert a dívaságba bizony a külső megjelenés is beletartozik, ez teszi őket a hétköznapitól eltérővé. Viszont Susan Boyle-ban épp ez a nagyszerű és azért imádják annyian, mert pont úgy néz ki, mint a szomszédasszony. Ám mindenkinek ajánlom, hogy próbálja meg este, behunyt szemmel hallgatni ezt az albumot. Az a harmónia ami árad ezen a kellemes hangon semmiképpen sem mindennapi.