Világ és egyéb katasztrófák

Nem titkolom, egyetlen indokom volt, hogy megnézzem-e a filmet. Az pedig nem más, mint Robert Pattinson. Tudom, rosszul kezdődik, de gyorsan hozzátenném, ha Jude Law, Ewan McGregor, Hugh Jackman, sőt Hugh Grant, Sean Penn, Robert Redford vagy Michael Douglas jelentkezne új filmmel, azt se hagynám ki. Igen, talán ők a kedvenceim a mai állás szerint. De természetesen ez folyamatosan változik. :) Ám nagyon eltértünk a tárgytól, beszéljünk csak a Little ashes-ről.

Federico Garcia Lorca (akit ugye a G betűnél keresünk a könyvtárban), Salvador Dali és Luis Bunuel bonyolult kapcsolatát dolgozza a fel a 2008-ban készült film, mely hazánkban hivatalosan még nem jelent meg. Azt hiszem gimnáziumban mozgókép- és médiaismeret órán beszéltünk erről a fura kapcsolati hálóról az Andalúziai kutya kapcsán. Irodalomórán nem került elő, bár mintha csak egy fél óra erejéig foglalkoztunk volna Garcia Lorcával. Szóval ezzel csak annyit akartam, hogy tudtam mire számítsak, nem ért nagy meglepetés, legalábbis a film cselekményét illetően...

Magáról a filmről még van néhány gondolatom. Számomra a Garcia Lorcát és Bunuelt alakító színészek első pillantásra nagyon hasonlónak tűntek külsőleg és beletelt legalább fél órámba, mire meg tudtam őket különböztetni. Természetesen azzal tisztában volt, hogy a költő a hallgatag visszahúzódó figura, a rendező pedig a nagyszájú, mindig középpontban lévő ember, csak akkor volt egy ideig problémám, amíg nem szólaltak meg. De aztán minden rendben volt.

Továbbá eszembe jutott a Túl barátságon. Ugye ezt a filmet még az is ismeri, aki nem látta, szinte szállóige lett a címe minden meleg témával kapcsolatban. Tulajdonképpen ugyanazt éreztem a Little ashes után is, mint a Túl a barátságon után is: bármennyire is undorral tölt el maga a gondolat, hogy két pasi nyalja-falja egymást, mégis átéreztem a helyzetüket. És a Little ashes kapcsán nem is beszélhetünk egyértelmű meleg kapcsolatról, mivel mindkét félnek volt barátnője is. És a film nekem azt sugallta, hogy Dali csak az újdonság miatt próbált ki ezt-azt a költővel, mikor már megtapasztalta és nem jött be neki a dolog, akkor szépen leépítette barátját és a nőkre koncentrált. Garcia Lorcát viszont vérig lett sérte és kicsinyes bosszút is állt, másrészt meg sose tudta se elefelejteni, se megbocsátani Dalinak kettejük dolgát. Szinte megváltásként jött neki, az a bizonyos kivégzés... Bunuel pedig úgy jött a képbe, hogy mindkettőjüknek igazi barátja volt, de amikor tiszta lett előtte, hogy ők már túlléptek bizonyos határokat, akkor ugyan véleményét megmondta nekik, de ennek ellenére továbbra is támogatta mind Dalit, mind Garcia Lorcát, bár ő nem igazán kért belőle. Ez Bunuelnek is rosszul esett és teljesen összetört, mikor kivégezték, akárcsak Dali. Mindketten tudták, hogy nem mondtak ki bizonyos dolgokat, amivel nagyon megbántották a költő lelkivilágát és ezután már soha nem is lesz rá lehetőségük.

Igen, azt hiszem, megértettem a filmet. Először nem tetszett, és azt mondtam utána, hogy soha többet nem nézem meg, elég volt egyszer. Talán utóbbin ma sem változtatnék, viszont a tetszett-dolgon igen. A Little ashes nem egy könnyen emészthető film, komoly mondandója van. Nyilván akit érdekel a filmtörténet, az irodalom, netán a festészet vagy a spanyol kultúra, annak igazi csemege ez a film. Amiért én néztem meg, az a tényező sem okozott csalódást, viszont a Little ashes azért ennél mélyebben gyökeredző alkotás, nemcsak napjaink legnépszerűbb fiatal színésze miatt érdemes megnézni.