2009. december 25., péntek

Boldog karácsonyt!

Brasch Bence: Nem jön álom a szememre

video

Nos, a fenti videó nem az a tipikus karácsonyi nóta, bár tagadhatatlan, hogy van némi aktualitása az ünnepekre nézve. Másrészt az én szemszögemből abszolút. Egyértelmű volt, hogy Boldog karácsonyt kell kívánnom valahogy minden kedves blog-olvasónknak, de gondoltam meg kellene osztani valami ezzel kapcsolatos történetet is. Mivel mindenki tudja, milyen az otthoni családi karácsonyok légköre, amikor szavakban nem sok kifejezhető dolog történik, ám érzelmileg teljesen feltöltődik az ember, nos ezzel senkit sem szeretnék untatni. Viszont van valami más is a tarsolyomban.

Tudniillik, nekem van egy másik életem is. Immár negyedik éve a hétköznapjaimat Budapesten töltöm, a hétvégéket pedig otthon, teljesen más környezetben. Szóval az első évben még csak tátottam a számat, hogy mennyire más az élet a fővárosban, mint vidéken és igyekeztem mindent kipróbálni: színház, mozi, kiállítás, vásárlás, kirándulás, buli stb. Aztán mára sikerült megtalálni a saját helyem, talán kezd bedarálni a nagyvárosi gépezet, annak ellenére, hogy még mindig nem tudok fapofával elmenni a karácsonyi kivilágítás mellett, vagy nem rápillantani a Parlamentre vagy a Budai várra, mikor Combinoval totyogok át a Margit-hídon.

A kissé lehangoló vagy inkább egysíkú hétköznapokba egy kis fényt akartam vinni, hogy december közepére szerveztem az albérletbe egy karácsonyi partit, melyre két barátném volt hivatalos. Tulajdonképpen ők is a pesti életem részei, annak ellenére, hogy voltak már otthon is nálam, illetve az msn sok dolgot egyszerűbbé tesz, mikor több száz kilométer választja el a barátokat egymástól.

Hétalvó lévén nem szeretek újabban 11-nél korábban kelni, de ezen a napon már 9-kor főztem magamnak a reggeli kávémat. Aztán délután kettőig jártam a várost a hulló hóban, hogy beszerezzem a családnak a hiányzó ajándékokat. A lányoknak természetesen már korábban megvettem mindent, sőt már előző este be is csomagoltam. Nem szeretek semmit sem a véletlenre bízni. És úgy tűnik jól is tettem, mivel mire hazaestem, kb. azután 10 perccel csengett is a kaputelefon, hogy egy órával a vártnál korábban megérkezett az egyes számú vendég.

Én még sehol nem tartottam, úgyhogy pillanatok alatt megfőztem a karácsonyi puncsot aztán megterítettem a mézespuszedlimmel és szaloncukorral. A kettes számú vendég pontosan érkezett. Ezután történt az ajándékozás. Igaz, hogy már jócskán felnőttek vagyunk és lassan közelebb leszünk a harmadik X-hez, mint a másodikhoz, mégis mindhármónkat magával ragadott ez az Alkonyat-láz. Így a Jacob-teamet erősítő barátnémnek megvettem a New Moon poszterkönyvet, a Rob-teamesnek pedig a Robert Pattinsonosat. Hát mit mondjak, sunnyogtam a Bookline-ban mikor átvettem e rendelésemet, és pechemre teljesen tömve volt ekkor emberekkel a bolt...



Szóval odaadtam a könyveket és úgy örültek neki, mint macska a farkának. De tényleg. :) Szeretem látni, mikor örömet okozok az embereknek. Na és ők is nekem. Mert mit kaptam tőlük? Egy egyedi 2010-es New Moon naptárat, amelyből csak ez az egy darab létezik. Illetve a kedvenc édességeimmel is megleptek a lányok. Nagyon jó volt a hangulat, feldíszítettem a műfenyőmet, ittuk a puncsot, ettük a puszedlit, Twilight zene szólt a háttérben és megnéztük a legfrissebb Alkonyatos képeket:)

Ám minden jónak vége szakad egyszer, így ennek a mulatságnak is. Rob-team hazament, mert nem akart mozizni, pedig Jacob-teammel foglaltunk jegyet a Westendbe a Poligamyra. Pizzázást is beiktattunk mozi előtt, ez a legújabb közös szokásunk. Továbbá én gyakorlom, hogy kell műanyag késsel és villával enni, mert korábban mindig eltörött valamelyik, ám közös karácsonyunk alkalmával először sikerült evőeszköz-törés nélkül elfogyasztanom a brokkolis pizzám. De ne rohanjunk úgy előre, hiszen van még egy tartozásom!

Ugye, említettem a bejegyzés elején, hogy mennyire aktuális nekem ez a Brasch Bence: Nem jön álom a szememre karácsonykor. Este hatkor mindig tömve van a Westend, bármilyen nap legyen. Nos, mi esetünkben sem volt ez másképp, csak úgy sasoltuk az üres ülőhelyeket, amelyek rejtőzködtek előttünk a kajás részlegnél. A milliónyi ember között megakadt a szemem egyetlen egyen, aki háttal ült nekem. Rögtön az jutott eszembe, hogy akár Brasch Bence is lehetne a Csillag születikből. Őt nagyon kedveltem a versenyben, olyan kedvesen énekelt mindig, és 18 éves kora ellenére kenyérre lehetett kenni engem, mikor őt láttam a tévében. Na és mi történt? Pillanatok leforgása volt: a széken ülő ember egy igen határozott mozdulattal megfordult, tényleg Brasch Bence volt, és rám mosolygott. És igazából ennyi volt az egész, de két telefont is el kellett eresztenem azon nyomban, hogy "na találd ki, ki mosolygott rám az előbb!" :D Tényleg, mint egy tinilány, olyan voltam... Amúgy nem tudom, pontosan mi történt, lehet, hogy szóltak Bencének (mert nagyobb társasággal ült), hogy valaki figyeli és ezért fordult meg. Vagy foglalmam sincs, a lényeg, hogy boldoggá tett XD

Aztán pizza után átvettük a mozijegyet. Lediktáltam a pénztáros srácnak a foglalási kódot és gondolom ekkor megjelent neki, milyen e-mail címről foglaltam. Hogy is mondjam, az egy igen kedves becézése a nevemnek, amit még egy anyuka se mondana a babájának. A srác pedig kajánul vigyorgott egyet és a "biztonság kedvéért" rákérdezett, hogy ez-e az én e-mail címem, nehogy más rendelés jegyét adja oda. Tudom, már sokat gondolkodtam rajta, hogy új címet csinálok magamnak, de gimnazista korom óta ezzel nyomom, szóval nehéz váltani. Mindenesetre a pénztáros srác elérte, hogy fülig vörösödjek, de igyekeztem kedves mosollyal leplezni zavaromat.

Mozi előtt még begyűjtöttünk néhány ajándék szaloncukort a Milka-lányoktól, akik ingyen osztogatták a Westendben. Sosem rajongtam a marcipános dolgokért, de meg kell hagyni, a Milka marcipán rendkívül finom. Aztán vettünk pattogatottkukoricát és beültünk a Poligamyra. Erről már írtam korábban, hogy milyen volt.

Már majdnem este 10 volt, mire elindultam hazafelé. Míg a trolihoz értem, szállingózott a hó. Egyszerűen gyönyörű volt. Akárcsak ez a nap. Néztem a havat, visszagondoltam az egész napomra és kedvem lett volna csak úgy sétálni. Aztán eszembe jutott, hogy éjszaka nem kifejezetten lenne bölcs dolog egyedül mászkálni Pest belvárosában. Úgyhogy hazaértem, megmelegítettem a maradék puncsot, befeküdtem a forró, habos fürdőkádba és megittam mindet szép lassan a karácsonyi börgémből. Szép nap volt...

KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KÍVÁNOK MINDENKINEK!

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Template by:
Free Blog Templates