Világ és egyéb katasztrófák

Wolfgang Amadeus Mozart, az európai komolyzene történetének egyik legnagyobb alkotója. Szinte minden műfajban kipróbálta magát: írt szonátákat, szimfóniákat, operákat, zongoraversenyeket, vonósnégyeseket, egyházi és kamarazenéket. Halálának körülményeiről a mai napig legendák keringenek.

1756. január 25-én született Salzburgban Johannes Chrysostomus Wolfgangus Theophilus Mozart. Utolsó utónevét görögről a latin Amadeusra változtatta és magát a későbbiekben leggyakrabban Wolfgang Amadé Mozartnak hívta. Édesapja, Leopold Mozart kora egyik legkiválóbb zenepedagógusa volt. Lánya, Maria Anna (Nannerl) számára már állított össze zenei gyakorlatokat, így legkisebb fiát korábbi tapasztalatai alapján kifinomultabb oktatásban részesítette. Mozart már 3-4 éves korában tudott zongorázni és hegedülni. Legelső művei az édesapja kézírásával maradtak fent 1761-ből, így nem teljesen bizonyos, hogy teljes egészében a kis Amadé műveiről van szó.

Mozartot csodagyereknek tartották. Édesapja felismerte, hogy jelentős anyagi bevételre tehet szert, ha közszemlére teszi fia tehetségét. Amadé bekötött szemmel vagy letakart kézzel zongorázott nővérével és gyerekkorukat fellépésekkel töltötték. Beutazták egész Európát. A legenda szerint Rómában a Sixtus-kápolnában meghallgatták Gregorio Allegri kilenc szólamú Misereréjét, amely csak ezen a helyszínen hangozhatott el, kottáját nem másolhatták. A kis Amadé pedig egyszeri hallás után, emlékezetből lejegyezte a művet.

Mozart 1772-ben visszatért szülővárosába egy időre és Hieronymus Colloredo salzburgi hercegérsek szolgálatába lépett koncertmesterként és udvari orgonistaként. Leopold Mozart számára nem volt elég rangos fia munkája ezért fejébe vette, hogy megkísérli vele a császári udvar meghódítását is. Elsőre nem sikerült, de jó kapcsolatba került a bécsi zenei élet szereplőivel. Mozart koncertkörútjai során beleszeretett Aloisia Weberbe, egy tizenhat éves énekesnőbe. Édesapja ellenezte a kapcsolatot és Aloisia sem találta udvarlóját megfelelőnek, így kosarat adott neki. A zeneszerző pedig visszatért szülővárosába és nem csüggedt, hiszen ekkoriban keletkezett egyik legismertebb zongoraszonátája, a Törökinduló.

Mozart az 1770-es évek végére már több mint háromszáz zeneművet alkotott. 1781-ben komoly vitába keveredett munkaadójával, a salzburgi hercegérsekkel és felmondott neki. Ezután Bécsbe költözött. Következő évben apja akarata ellenére feleségül vette Constanze Webert, Aloisia húgát. Házasságukból hat gyermek született, viszont csak ketten érték meg a felnőtt kort. Mozart megkísérelte, hogy szabadon élő zeneszerző legyen, művei tiszteletdíjából, koncertezésből és tanításból éljen meg. A császárváros kiemelkedő művészegyéniségévé vált, de anyagi helyzete élete végéig nem stabilizálódott, mivel többet költött, mint amennyit keresett. Constanze nehezen viselte férje zseniségéből fakadó habitusát és utazásokra szórta el keresetét. Hitel problémáik miatt gyakran kellett költözniük.

A bécsi évek alatt született a Kis éji zene és három operája, a Szöktetés a szerájból, a Figaro házassága és a Don Giovanni. Felemás fogadtatásban részesültek művei, mindezek ellenére Emanuel Schikaneder színigazgató felkérte egy látványos, fantasztikus mesejáték komponálására, amely a külvárosi színház közönségét vonzaná. Ebből a koncepcióból jött létre A varázsfuvola.

Mozart a Requiem írása közben halt meg higanymérgezés vagy reumatikus láz miatt 1791. december 5-én harmincöt éves korában. Később egy tanítványa, Franz Xavier Süssmayr fejezte be utolsó művét. A legenda szerint Mozart saját magának írta a gyászmisét: riválisa, Antonio Salieri mérgezte meg és ő a Requiem titkos megrendelője. Ennek ellent mond, hogy Salieri valójában a zeneszerző nagy rajongója volt és halálos ágyán is rosszindulatú rágalomnak nevezte, hogy ő lenne a gyilkos. Mindenesetre családja és barátai számára megdöbbentő hirtelenséggel halt meg a zeneszerző. Egyes feltételezések szerint a szabadkőművesek végeztek vele, mert A varázsfuvolában túl sok titkot árult el. Az viszont tény, hogy rendes temetés nélkül egy közsírban helyezték végső nyugalomra. Ma jelképes emlékmű áll Bécs egyik temetőjében a világ egyik legnagyobb zeneszerzője, Wolfgang Amadeus Mozart tiszteletére.

Harminchárom éve halt meg Maria Callas világhírű operaénekesnő, aki a sok siker és csillogás ellenére magányosan élt utolsó éveiben.

Maria Callas szülei közé válaszfalat húzott a látható korkülönbség, valamint az eltérő temperamentum: míg a férj igénytelen és kényelmes, addig a feleség vidám, társasági életre vágyó és művészeteket pártoló volt. A család életét beárnyékolta, hogy második gyermekük, Vassziliosz tífuszban meghalt. Az apa, Georges, aki gyógyszerész volt, megelégelte a szegényes életkörülményeket, eladta üzletét, és elhatározta, hogy családjával együtt Amerikába vándorol. Feleségével az elutazásuk előtti napon közölte a hírt. Evangelia tiltakozott ugyan, hiszen már terhes volt Mariával, de elkeseredetten és haraggal telve követte férjét.

A nyelvújító Kazinczy

„Jót s jól! Ebben áll a nagy titok. Ezt ha nem érted, szánts és vess; s hagyjad másnak az áldozatot”- írta Kazinczy Ferenc, aki egész életében igyekezett jobbá tenni a magyar nyelvet.

1759. október 27-én Érsemjénen született Kazinczy Ferenc. Régi nemesi családból származott, édesapja táblabíró volt. Szülei irodalomkedvelő hírében álltak, így nem volt kétséges, hogy iskolába járatják gyermeküket. Kazinczy már kisgyerekként fogékony volt a művészetek irányába és ötévesen írta első levelét. Pár hónapig a debreceni református kollégiumba járt, Késmárkon tanult latinul és németül, tíz évig pedig a sárospataki kollégium diákja volt, ahol autodidakta módon sajátította el az ógörög nyelvet. 1773-tól főiskolára járt retorika szakra, majd ehhez társult a jog, a teológia és a francia.

Az Eperjesen töltött jogi gyakorlatáról így emlékezett: „Szerelmesen s a legtündéribb tájon, melyet képzelhetni, s könyveim birtokában, Eperjesen éltem életem legtündéribb szakát.” Kazinczy a joggyakorlat mellett sokat foglalkozott művészetekkel: táncolni, fuvolázni, festeni tanult és sokat olvasott, különösen a német írókat kedvelte.

1787-ben részt vett a Magyar Museum című folyóirat megindításában, de Batsányi János átírta az előszavát, így szakított a lappal és Orpheus címen saját kiadványt alapított. Súlyosan megbetegedett, már a halálhírét is közölték, ám hirtelen jobban lett és meggyógyult. Ez az időszak további kellemetlenségeket is rejtegetett, ugyanis belekeveredett a Martinovics Ignác-féle összeesküvésbe és börtönbe zárták, majd fél évvel később halálra ítélték, amit végül várfogságra enyhítettek. Budáról Brünnbe, a spielbergi várbörtönbe szállították, onnan Kufsteinbe, majd Munkácsra. 2387 nap fogság után kegyelmet kapott. A Fogságom naplója című művében megörökítette a nedves, föld alatti várbörtönökben átélt élményeit.

Szabadulása után nem maradt más vagyona, mint a bányácskai domb, csekély szőlővel, melyet ő csak Széphalomnak hívott. Miután egy súlyos betegségből felépült, feleségül vette gróf Török Zsófiát, Sophie-t. Anyagi gondokkal küzdött és rákényszerült, hogy könyvtárát eladja a Sárospataki Református Kollégiumnak. Ezután Kazinczy legtöbb idejét a magyar nyelv megújítására és nemesítésére fordította. Leveleiben és dolgozataiban fellépett a népiesség és laposság ellen.

Hatására a nyelvújítás országos üggyé vált. „Újítani a nyelven csak annak szabad, a ki a maga nyelvét nem csak tudja, hanem tanulta is, a ki a régibb és újabb classikusok munkáival ismeretes…” –vallotta. Széphalom az irodalmi élet központjává vált és olyan irodalmi nagyságok, mint Kölcsey Ferenc, Szemere Pál, Berzsenyi Dániel is Kazinczynak mutatták meg először kézirataikat. „Levelek áradnak szét a kis házból az ország minden részébe - a postaköltségeknek jelentős része van a nyomasztó adósságban, amelyet később Kazinczy özvegyére és gyermekeire hagy -, a levelek többnyire nem csak a címzett olvasta, tovább keringenek írók és irodalombarátok között, folyóiratokat pótolnak, irodalmi köztudatot teremtenek, nyelvet újítanak...” (Benedek Marcell)

„Én képzelhetetlenül szegényen élek” – írta Kazinczy. Utolsó éveiben Sátoraljaújhelyen a levéltárban iratok rendezésével foglalkozott. 1830-ban a Magyar Tudományos Akadémia tagjává vált. Egy évvel később Zemplén megyében kolerajárvány tört ki, melynek Kazinczy is áldozata lett 1831. augusztus 23-án.

Azonkívül, hogy Kazinczy Shakespeare-t és Goethe-t fordított, verseket írt, legnagyobb hagyatéka a levelezésben áll. Szerb Antal szerint Kazinczy „egyike volt a világirodalom legszorgalmasabb levelezőinek. Levelezésben állott mindenkivel, aki hosszú élete alatt valamelyest csak számba jött a szellemi Magyarországon, és levelezett mindenről, ami értelmes téma akkoriban felmerülhetett. A kor belső története szempontjából ezek a levelek megbecsülhetetlenek, és mint alkotások is Kazinczy legjobb művei.”

Radnóti Miklós 1942 májusában kelt levelében így írt: „A szobám falán három ’családi kép’ van, három fényképmásolat. Barabás egyik meglehetősen ismeretlen Arany-festményének másolata, ugyanerről a festményről külön a fej, és Simó Ferenc egy nemrégiben felfedezett festményének egy másolata az öreg Kazinczyról. A Kazinczy-képről csaknem mindegyik ’nem bennfentes’ látogatóm, de Aranyról is sokan megkérdezik: a nagybátyád? vagy a rokonod? Igen, felelem ilyenkor, Arany és Kazinczy. S valóban nagy- vagy dédnagybátyáim ők...”

William Jefferson Blythe III 1946. augusztus 19-én látta meg a napvilágot az Arkansas állambeli Hope városában. Még születése előtt három hónappal édesapja életét vesztette egy közlekedési balesetben. Édesanyja négy évvel később feleségül ment Roger Clintonhoz, akinek vezetéknevét a leendő elnök középiskolás korában vette fel. Bill Clinton kiváló tanuló és szaxofonos volt, egy időben hivatásos zenész szeretett volna lenni. Ám amikor egy Fehér Házban tett látogatásakor találkozott az akkori elnökkel, John Kennedy-vel, élete egészen más irányt vett.

Egyetemi éveit a Georgetown University nemzetközi kapcsolatok képzésén töltötte, majd a diploma megszerzése után az angliai Oxford Egyetemen tanult tovább. A Yale Egyetemen jogból diplomázott és itt ismerte meg Hillary Rodhamet, akit 1975-ben feleségül vett. Öt évvel később született lányuk, Chelsea.

Bill Clinton már egyetemi évei alatt is William Fulbright szenátor kongresszusi segédje volt. 1977-ben Arkansas főügyésze lett és egy évvel később az USA történelmének legfiatalabb kormányzójává választották. Egy ciklusig tartó szünet után, 1982-től minden alkalommal elnyerte ezt a posztot. Kormányzóként széles körben elismerést szerzett környezetvédelmi törvényeivel és a gazdasági élet szabályozásának csökkentésével. Az 1992-es elnökválasztási kampányban a gazdasági és szociális kérdésekre helyezte a hangsúlyt, és a tizenkét évnyi republikánus kormányzatnak véget vetve a Demokrata Párt jelöltjeként legyőzte George Bush addigi elnököt és a független Ross Perot-t. Bill Clinton volt a USA harmadik legfiatalabb elnöke és az első, aki a második világháború befejezése után született.

Clinton elnöksége első ciklusában elődje kemény politikáját folytatta Irakkal, Szomáliából azonban kivonat az amerikai csapatokat. Közvetítőként jelentősen hozzájárult a közel-keleti válság rendezéséhez: Jichák Rabin és Jasszer Arafat Washingtonban írták alá a palesztin önigazgatás megteremtéséről szóló egyezményt. Clinton az ENSZ felhatalmazásával sikeresen lépett fel a haiti junta ellen és a balkáni háborúban a tárgyalásos rendezést szorgalmazta. Belpolitikájában a dolgozó anyák védelmére kelt és szigorította kézifegyver-vásárlási előírásokat és a környezetvédelmi törvényeket. Jelentős gazdasági fejlődést is elért, hiszen elérte az elmúlt harminc év legalacsonyabb munkanélküliségi és inflációs rátáját, valamint a bűnözés csökkenését.

Ilyen sikerek mellett nem meglepő, hogy 1996 novemberében újraválasztották. Franklin D. Roosevelt óta ő volt az első demokrata, akit másodszor is elnök lett. Clinton Második ciklusában a gazdasági fejlődés tovább növekedett, megszűnt a szövetségi költségvetés deficitje. Külpolitikájában támogatta az írországi, koreai és izraeli béketörekvéseket, és fontos szerepet játszott a kereskedelmi korlátok lebontása. Az amerikai mentalitást és szabadságot hirdetve számtalan utazást tett Dél-Amerikában, Európában, Oroszországban, Afrikában és Kínában. Páratlan politikai sikereit egy 1997-ben kirobbant erkölcsi botrány árnyékolta be, melynek során az elnöki székből való elmozdításának alkotmányos lehetősége is felmerült. Ugyanis hamis tanúzás és az igazságszolgáltatás akadályozása miatt vád alá helyezte a képviselőház, mert nyilvánosan letagadta, hogy viszonyt folytatott a Fehér Ház egyik fiatal alkalmazottjával, Monica Lewinsky-val. Végül 1999 elején a felmentették az elnököt a vádak alól. Bill Clinton második elnöksége 2001-ben járt le. Leköszönése után megírta nagy sikerű visszaemlékezéseit, melyek 2004-ben jelentek meg Életem címmel. Clinton a mai napig nem vonult vissza a közélettől, legutóbb pár hete került címlapokra, mivel Észak-Koreából tárgyalások útján kiszabadított két fogságba esett amerikai újságírót.

Felesége, Hillary Clinton indult a legutóbbi elnökválasztáson, lánya pedig nemrég ment férjhez - nagy botrányt kavart, hogy Chelsea apósa börtönviselt adócsaló.

„Komoly dolognak tartom a színházat, olyannak, amely az embert emberibbé teszi - vagy teheti, és megszabadítja magányosságától” –vallja művei előszavában Arthur Miller, a huszadik század egyik legkiemelkedőbb drámaírója.

1915. október 17-én született Arthur Asher Miller New Yorkban. Szülei lengyel bevándorlók voltak. Édesapjának sikeres ruhagyára és üzlete volt, ami az amerikai gazdasági válság idején teljesen tönkrement. Miller középiskolásként elsősorban a sportra koncentrált, a tudományok, az irodalom és a művészet hidegen hagyták. (Kritikusai szerint később az egyetemre azért nem vették fel elsőre, mert nem tudott helyesen írni.) Miller Dosztojevszkij Karamazov testvérek című regényét olvasva döntötte el, hogy író lesz.

A politikai üldözések idején (McCarthy korszakban) meg kellett jelennie az Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság előtt Elia Kazan amerikai író és filmrendező feljelentése miatt, mely szerint Miller kommunista gyűlésekre járt. Ő nem volt hajlandó liberális kortársait beárulni, így bűnösnek találták törvénysértés címén és harminc napi börtönre, hollywoodi feketelistára és 500 dollár pénzbüntetésre ítélték, azonkívül megtiltották útlevele használatát. Az ezzel kapcsolatos események árnyékában született a Salemi boszorkányok című drámája.

1956 júniusában Miller elvált Mary Slattery-tól, és június végén feleségül vette a nála tizenegy évvel fiatalabb Marilyn Monroe-t, aki a kedvéért áttért a zsidó vallásra. Miller egy tévéműsorban üzente meg Marilynnek, hogy el akarja venni feleségül. A színésznő a sajátos leánykérést így kommentálta: „Igen kedves volt, Arthur, hogy velem is tudatta a terveit!” Mr. Agy és Miss Test (ahogy a sajtó emlegette őket) négy évet élt együtt. Ebben szerepe volt annak is, hogy Marilyn nem tudott szülni, Millertől két gyermek is fogant, ám mindkettőt elvetélte. Miller nem bírta elviselni, hogy Monroe annyira retteg a forgatásoktól: minden filmes napja azzal kezdődött, hogy szorongásoldó tablettákat vett be, esténként pedig egyre inkább az alkoholba menekült. 1960-ban, a Kallódó emberek című film forgatása közben szétköltöztek és négy évi viharos házasság után elváltak. Monroe egy évvel később halt meg, Miller még a temetésére sem ment el. 1964-ben írta A bűnbeesés után című leginkább önéletrajzi ihletésű drámáját, melynek premierjét mind a hallgatóság, mind a kritikusok óriási felháborodása követte, mivel a Maggie nevű karakter az ekkor már halott Monroe-ra emlékeztette a nézőket, a történet feldolgozását szinte kegyeletsértésként fogták fel.

Miller 1963-ban feleségül vette Inge Morath osztrák származású fotográfust. Két gyermekük közül a fiú, Daniel Down-kórral született. Őt intézetben helyezték el, ahol apja sosem látogatta meg, sőt Miller 1987-es emlékirataiban sem említette meg beteg fiát. Lányuk, Rebecca Miller, filmrendező lett.

Miller 1969-ben Londonban maga rendezte meg Az alku című darabját, s ezt követően hosszú szünet következett alkotói pályáján. Közéleti tevékenysége jelentős: volt a PEN Club elnöke, felemelte szavát a diktatúrában élő írótársaiért, s 1995-ben elvállalta az Oxfordi Egyetem kortárs színháztudományi tanszékének vezetését. Számos kitüntetést kapott, köztük többször a Tony-díjat, 2002-ben a spanyol Asturias Hercege díjjal tüntették ki. 2002 januárjában harmadik felesége, Inge Morath meghalt. 2004 decemberében a 89 éves író nyilvánosságra hozta, hogy együtt él a 34 éves Agnes Barley festőművésznővel, és rövidesen összeházasodnak. Erre azonban már nem került sor, az író 2005. február 10-én szívbénulás következtében meghalt.

1941. augusztus 4-én halt meg Babits Mihály a budapesti Siesta-szanatóriumban. Életműve gazdag örökségünk, mivel egy személyben volt költő, író, műfordító, tanár, a Nyugat főszerkesztője és kuratóriumi elnök.

„Szekszárdon születtem, színésznőt szerettem” – összegezte alliterálva Karinthy az Így írtok ti-ben „Babits Bihály” életét. 1883. november 26-án látta meg Babits Mihály a napvilágot a dél-dunántúli megyeszékhelyen. Édesapja törvényszéki bíró volt, többször áthelyezték, emiatt gyakran költözött a család. Édesanyja, Kelemen Auróra rendkívül művelt, verskedvelő hírében állt (könyv nélkül tudta az Anyegint és a Toldi szerelmét), így volt honnan örökölnie az irodalom szeretetét fiának. Babits Pesten és Pécsen végezte az elemi iskoláit. Ötödikes gimnazista volt, amikor édesapja meghalt. Így a család visszatért a szekszárdi házba, ahol a nagymama (Rácz Innocentia, akit a költő Cenci néniként emleget a Halálfiai című művében) fogta össze a családot.

Érettségi után Babits a Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar-francia szakos hallgató lett és stílusgyakorlat órákon összebarátkozott Juhász Gyulával és Kosztolányi Dezsővel. Már diplomázása előtt írt verseket, ám eleinte nem gondolt a nyilvánosságra. 1906-tól tanárként kezdett dolgozni, többek között Baja, Szekszárd, Pest, Újpest és Szeged városában, sőt Fogarason is megfordult. Ekkor jelentek meg első művei a Nagyváradon kiadott A Holnap című antológiában. Fekete ország című versével nagy botrányt kavart, mert Ady Endre Fekete zongorájához hasonlítva érthetetlennek találták. Babitsot érzékenyen érintették a kritikák és Itáliába utazott kikapcsolódni. Itt határozta el, hogy lefordítja Dante Isteni színjátékát.

1909-ben jelent meg első kötete Levelek Iris koszorújából címmel. Első korszakára az antik görög irodalom formáinak megjelenítése volt jellemző. 1912 utáni verseit a keresztény irodalom műfajainak, a zsoltárnak imitálása határozta meg. 1913-ban jelent meg fantasztikus regénye, A gólyakalifa és ez évben kezdte el az Isteni színjáték fordítását. Utóbbiért az olasz állam kitüntette és megkapta a San Remo-díjat.

Babits és Ady a korszak két nagyhatású költője volt és életpályájuk is sok hasonlóságot mutat: ugyanis a csendes esztéta Babits a világháború hatására a politika felé fordult, akárcsak Ady. Babits is vonzotta a botrányokat, bár alkatából adódóan ez igen meglepő: az 1916-os Játszottam a kezével című verséért hazafiatlansággal vádolták, következő évi Fortissimoért pedig istenkáromlás miatt perbe fogták. Így Babits kénytelen volt értelmezni saját költeményét, ami Ady Endrével is gyakran megesett.

Babitsot a per után eltávolították tanári állásából és a Nyugat munkatársává vált. 1921-ben házasodott össze Tanner Ilona (művésznevén Török Sophie) költővel, aki korábban Szabó Lőrinc menyasszonya volt. Gyermekük nem született, de csecsemőkorában örökbe fogadtak egy kislányt (akinek igen sanyarú sors jutott, mivel anyja halála előtt kitagadta az örökségből.) A család Esztergomban vett nyaralót, ahol igen sok időt eltöltöttek, mivel a szép környezet gyakran megihlette Babitsot.

1927-ben Baumgarten Ferenc végrendeltében rossz sorsú költők számára alapítványt hozott létre és Babits lett a kuratórium elnöke. Két év múlva a Nyugat főszerkesztőjévé lépett elő. Életének talán legboldogabb periódusa volt ez az időszak, amely egészen addig tartott, amikor gégerákot diagnosztizáltak nála. A betegség igencsak rányomta bélyegét költészetére és pesszimizmusba fordultak művei. 1938-ban gégemetszést hajtottak végre, ami után képtelen volt megszólalni, ezért az úgynevezett beszélgetőfüzetein keresztül érintkezett a külvilággal. Babits Mihály 1941. augusztus 4-én halt meg Budapesten.

Bálint György a fiatalok nevében így búcsúzott tőle: „Nagy nevelő volt. Azt hiszem, nincs igazán értékes magyar írója az utolsó húsz esztendőnek, aki nem tanult tőle. A harmincas évek végén, a negyvenes évek küszöbén, a szellemi értékek rohamos pusztulásának korszakában sok fiatal magyar íróra nevelő erővel hatott a tény, hogy Babits Mihály él. [...] Fiatal írók kezében sokszor állt meg a toll egy pongyola gondolat, egy laza mondat közben, ezzel a zavart kérdéssel: „Mit szólna ehhez Babits?”

Babits Mihály halálának évfordulója alkalmából a költő alábbi gondolatával zárom soraim: „Megmondom a titkát, édesem a dalnak: /Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat. /Mindenik embernek a lelkében dal van, /és a saját lelkét hallja minden dalban. /És akinek szép a lelkében az ének, /az hallja a mások énekét is szépnek.”

„A szabadság az, ha szabadságunkban áll kimondani, hogy kettő meg kettő négy. Ha ezt megtehetjük, minden egyéb magától következik.” – írta George Orwell legnépszerűbb könyvében. Az 1984 és az Állatfarm szerzője 107 éve született.

George Orwell (eredeti nevén Eric Arthur Blair) az indiai Motihariban látta meg a napvilágot 1903. június 25-én. Édesapja az indiai Polgári Szolgálat Ópium Osztályán volt megbízott-helyettes. Blair 1911-ben anyjával és két lánytestvérével Angliába költözött, hogy tanulmányait ott kezdhesse meg. Tizennyolc éves korában a híres Eton kollégiumban végezte a középiskolát – ekkor első írásai már az iskolai lapban megjelentek.

Bár regényei elismerést hoztak számára, írásaiból megélni nem tudott, ezért tanított, recenziókat írt és egy könyvesboltban dolgozott. 1936-ban feleségül vette Eileen O'Shaughnessyt. Az év végén Barcelonába utazott, hogy a spanyol polgárháborúról tudósítson, ahol aztán fegyvert ragadott. A POUM míliciában az aragóniai fronton harcolt, ahol egy fasiszta orvlövész megsebesítette a nyakán. Erről az élményéről rövid esszét is írt Wounded by a Fascist Sniper, near Huesca címmel. Visszaszállították a hátországba, de amíg lábadozott, kitörtek a barcelonai harcok, amelyekben részt vett. 1937 közepére a spanyol kommunisták megkezdték leszámolásukat a POUM-mal, ezért Orwell és felesége Franciaországba menekültek. 1938-ban jelent meg a spanyolországi élményeiből táplálkozó Hódolat Katalóniának című könyve.

Mivel saját gyermekük nem lehetett, egy Richard nevű kisfiút adoptáltak. Orwell 1938-ban TBC-s lett. 1941-től a BBC-nél dolgozott és a második világháború idején a Home Guardban (honvédelmi polgári testület) teljesített szolgálatot. 1943-44-ben írta meg a Szovjetunió és a kommunista ideológia szatíráját nyújtó Állatfarmot, mely a háború idején – mivel a Szovjetunió Nagy-Britannia szövetségese volt – nem jelenhetett meg. A mű látszólag olyan állatokról szól, akik elűzik annak a farmnak a tulajdonosát, ahol élnek. Ezután maguk vezetik a farmot, ami végül kemény diktatúrává válik. Az Állatfarm mottója: „Minden állat egyenlő, de vannak állatok, melyek egyenlőbbek.” A mű a sztálini Szovjetunió allegóriája: Orwell a történet fontos eseményeit a sztálini rendszer „vívmányaiból” kölcsönözte. Orwell – bár baloldali volt és a Független Munkáspárt tagja – gyakran kritizálta Sztálint, a spanyol polgárháború után pedig egyre kritikusabb lett a moszkvai vezetéssel szemben.

Orwell felesége halála után a skót partok közelében levő Jura szigetén telepedett le. Itt írta meg híres regényét, az 1984-et, amelyben egy civilizációt leigázó, fokozatosan bürokratizálódó, végletesen totalitárius rendszer képét vetítette elő. Az 1984 egy szatirikus politikai regény és szerelmi történet. Műfaja disztópia (negatív utópia), melyben a felügyelő állam tökéletes alkalmazkodást diktál a polgárok között, hazugságokkal, félelemkeltéssel és kegyetlen büntetésekkel. A könyvet 1949-ben adták ki. Orwell alig néhány hónappal élte túl főműve megjelenését: 1950. január 21-én halt meg tüdőbajban.

Gounod, aki nemrég ünnepelte volna születésnapját, egyetlen nagysikerű operáján, a Fauston keresztül átformálta a francia zenei életet, mivel a hangzatos operapátosz helyébe a gazdagon áradó dallamot állította.

Charles Gounod 1818. június 17-én látta meg a napvilágot Párizsban. A művészet tisztelete a vérében volt, mivel édesapja festőként vált sikeressé, édesanyja pedig zongorázott. Alig múlt öt éves, amikor édesapja meghalt, így anyja nevelte fel és ő tanította meg zongorázni. Tizenkét esztendősen járt először operaházban, ahol Mozart Don Giovanniját látva elhatározta, hogy zenész lesz. Álma megvalósulni látszott, mivel alig vált nagykorúvá, amikor felvételt nyert a párizsi Conservatoire-ba.

Tehetséges növendéknek bizonyult és egyik alkotásával hároméves római ösztöndíjat szerzett. Legtöbb idejét a Villa Mediciben töltötte, ahol igen nagy hatást gyakorolt rá az egyházi zene. A későbbiekben három évig még papnak is tanult, de zenei munkásságának is fontos területévé vált a vallás.

Az ösztöndíjából hazatérve orgonistaként tudott elhelyezkedni és hamar megnősült. Pár éven belül a párizsi Orphéon igazgatójaként működött. Szabadidejében egyházzenei művek mellett operákat is komponált, de a remélt eredmény nem következett be.

1859-ben Goethe nyomán, a Barbier és Carré librettójára megírta a Faustot. Óriási siker volt, a franciák máig nemzeti operájuknak tartják. Népszerűségét a jó szerepeknek, a remek dallamfűzéseknek és a nézőt lekötő történetnek köszönheti nagyrészt. Gounod-t becsületrenddel tüntették ki és a francia zenei világ elismert tekintélye lett.

II. Erzsébet királynőt 1953. június 2-án koronázták meg a londoni Westminster apátságban édesapja, VI. György király váratlan halálát követően. Ez a szertartás volt az első ilyen jellegű esemény, amit az angolok televízióban is megnézhettek.

Elizabeth Alexandra Mary Windsor 1926. április 21-én született. Már gyermekként is igen céltudatos volt: miután a királyi család legidősebb gyermekeként trónörökösnek jelölték, elkezdett készülni későbbi feladataira. Történelmet és jogot tanult, Canterbury érseke vallástörténetet oktatott neki. Francia és belga nevelőktől elsajátította a gallok nyelvét. Zene és lovaglási leckéket vett. Kitűnő úszóvá képeztette magát: tizenhárom évesen megnyerte a Londoni Fürdő Klub gyermek kupáját.

Ekkortájt találkozott először Fülöppel, aki Görögország és Dánia hercegeként született. Eljegyzésüket a második világháború miatt elhalasztották, csak 1947-ben tartották meg, de ebben az évben össze is házasodtak a Westminster apátságban. Fülöp nem tarthatta meg korábbi görög és dán rangjait, de megkapta Edinburgh hercege címet. Emellett görög ortodox hitét az anglikánra kellett cserélnie.

1953. június 2-án lett II. Erzsébet Anglia királynője. Koronázásakor az alábbi címmel illették: „II. Erzsébet Isten kegyelméből Nagy Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának más birodalmainak és területeinek királynője, a Nemzetközösség feje, a hit védelmezője.” Az akkori miniszterelnök, Winston Churchill különösen kedvelte a fiatal hercegnőt és a közvéleménnyel egyetemben a remény és a megújulás jelképét látta benne a háború komor évei után. A koronázáskor egy „új Erzsébet-kort” emlegettek, és XVI. századi elődjéhez hasonlították.

II. Erzsébet jelenleg a harmadik leghosszabb uralkodási idővel rendelkezik: csak Viktória királynő a hatvanhárom évével és III. György ötvenkilenc évével előzi meg. Fülöp herceg viszont első lett: kivívta a „leghosszabb ideje királyi hitves” címet hatvankét éves házassági évfordulójukkal és ő a legidősebb királyi házastárs is a maga nyolcvannyolc évével Nagy-Britannia történelmében. Házasságukból négy gyermek született: 1948-ban Charles walesi herceg, a törvényes trónörökös, 1950-ben Anna királyi hercegnő, 1960-ban Andrew yorki herceg és 1964-ben Edward wessexi gróf.

Bár a királynő igyekszik magánéletéből kizárni a médiát és mellőzni a botrányokat, gyermekeinek mégis sikerül témát szolgáltatni a bulvárlapoknak. Charles Diana hercegnővel, Camilla Parkerrel és Harry fiával kapcsolatban került gyakran címlapokra, Annát egy fegyveres férfi próbálta elrabolni, Andrew egy pornósztárral folytatott viszonyával és viharos házasságával vált híressé, Edwardnak pedig melegbotrányban volt része, majd tévéműsorokban való szerepléséért a királyi család lealacsonyításával vádolták meg.

Fülöp herceg minden gyermekét kifejezetten szigorú neveltetésben részesítette és szókimondásával időnként vihart kavart. Egyszer állítólag azt mondta a királynőről, hogy „csak olyasmi érdekli, ami füvet eszik.” Ugyanis II. Erzsébetet rendkívül érdekli a lótenyésztés és a lóversenyzés. Emellett rajong a corgi kutyákért, amelyből jelenleg négyet tart (név szerint Phoenix, Pharos, Kelpe és Swift) és van négy „dorgi” kutyája is, amely corgi és tacskó keveréke (őket Harrisnek, Brandynek, Cidernek és Berrynek hívják.) Amikor teheti, a királynő maga gondoskodik a kutyáiról és ők is a magánlakosztályán élnek. Fülöp herceg is állatbarát és nagy érdeklődést tanúsít a vadvilág iránt.

II. Erzsébet uralkodása eddigi ötvenhat éve alatt nem okozott csalódást. Egyik legnagyobb pillanata 1982-ben volt, amikor, mint az anglikán egyház feje, fogadta II. János Pál pápát. Négyszázötven éve ő volt az első pápa, aki Angliában járt. 2007-ben a szigetországban végeztek egy felmérést a 18-24 éves korosztályban, amely szerint a megkérdezettek nyolcvan százaléka választaná a monarchiát a köztársaság helyett. Ez leginkább a királynő érdeme, mivel példamutató erkölcsi tartásával kihalófélben lévő értékeket képvisel.