Világ és egyéb katasztrófák

Gounod, aki nemrég ünnepelte volna születésnapját, egyetlen nagysikerű operáján, a Fauston keresztül átformálta a francia zenei életet, mivel a hangzatos operapátosz helyébe a gazdagon áradó dallamot állította.

Charles Gounod 1818. június 17-én látta meg a napvilágot Párizsban. A művészet tisztelete a vérében volt, mivel édesapja festőként vált sikeressé, édesanyja pedig zongorázott. Alig múlt öt éves, amikor édesapja meghalt, így anyja nevelte fel és ő tanította meg zongorázni. Tizenkét esztendősen járt először operaházban, ahol Mozart Don Giovanniját látva elhatározta, hogy zenész lesz. Álma megvalósulni látszott, mivel alig vált nagykorúvá, amikor felvételt nyert a párizsi Conservatoire-ba.

Tehetséges növendéknek bizonyult és egyik alkotásával hároméves római ösztöndíjat szerzett. Legtöbb idejét a Villa Mediciben töltötte, ahol igen nagy hatást gyakorolt rá az egyházi zene. A későbbiekben három évig még papnak is tanult, de zenei munkásságának is fontos területévé vált a vallás.

Az ösztöndíjából hazatérve orgonistaként tudott elhelyezkedni és hamar megnősült. Pár éven belül a párizsi Orphéon igazgatójaként működött. Szabadidejében egyházzenei művek mellett operákat is komponált, de a remélt eredmény nem következett be.

1859-ben Goethe nyomán, a Barbier és Carré librettójára megírta a Faustot. Óriási siker volt, a franciák máig nemzeti operájuknak tartják. Népszerűségét a jó szerepeknek, a remek dallamfűzéseknek és a nézőt lekötő történetnek köszönheti nagyrészt. Gounod-t becsületrenddel tüntették ki és a francia zenei világ elismert tekintélye lett.

A zeneszerző három évig Londonban élt, ahol saját kórust alapított és Viktória királynő nagyon kedvelte munkásságát. Miután visszatért Párizsba újra egyházi témájú műveket szerzett és néhány operát, amelyek teljesen visszhangtalanok maradtak. Gounod hetvenöt évesen, 1893. október 18-án halt meg.

A Faust sikerét sosem tudta felülmúlni, de megismételni sem. Egyedül Roméo et Juliette ismert még az utókor számára. Egyműves zeneszerzőnek tartják, de ez az alkotása a világ összes operaházát bejárta. Emellett vitathatatlan hatása az utókorra, Bizet, Massenet és Delibes is az ő nyomdokain haladva tette világhírűvé a francia operát.